Lényegében elkészült, bő egy év múlva működőképes lesz a fehéroroszországi osztroveci atomerőmű, amelynek 11 milliárd dolláros költségét orosz hitelből finanszírozták. A létesítményben ugyanolyan orosz atomreaktorok kapnak helyet, amilyeneket az új paksi erőműbe szánnak. A két reaktor együttes áramtermelési kapacitása 2,4 gigawatt lesz (a meglévő paksi létesítmény 2 gigawattos) - kezdi az új atomerőmű energiapolitikai hatásának elemzését a bne IntelliNews régiós hírportál (képünk illusztráció).

Fehéroroszország szomszédai, főként Lengyelország és Litvánia kezdettől ellenezte a projektet, mert túl közel van a határaikhoz. A litván főváros, Vilnius például mindössze 60 kilométerre van az erőműtől. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy az orosz támogatással felépült létesítményből kiáramló elektromos energia felborítja a térség energiapiacát.

Belorusz nehéz sorsa

Fehéroroszország majdnem száz százalékban orosz forrásra támaszkodva elégíti ki energiaigényeit. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) adatai szerint az ország 8,4 gigawatt áramtermelő kapacitással rendelkezik, ami szinte kizárólag gáztüzelésű erőműveket jelent. Az ország áramfelhasználását majdnem teljesen a helyi erőművekkel szolgálják ki, annak ellenére, hogy Belorusz része a szovjet időkben kiépült elektromos hálózatnak.

Ahogy az osztroveci erőmű üzeme lép, a fehérorosz földgázimport vissza fog esni, ami elvileg azt jelenti, hogy az országba Oroszországból érkező gáz nagyobb hányadát lehetne exportálni, ám szakértők nem számítanak a belorusz gáztranzit megugrására. Ennél fontosabb, hogy az újabb kapacitással 10,8 gigawattra ugrik az ország áramtermelési képessége, miközben Litvániáé 3,6, Észtországé 2,7, Lettországé 2,6 gigawatt.

Ez azt jelenti, hogy a régióban irtózatosan nagy felesleges kapacitás alakul ki. Ezt Litvánia helyzete illusztrálja a legjobban. Az ország az említett saját forrás mellett igénybe vehet 1,3 gigawattnyi lengyel és európai importot a LitPol és Nordbalt kapcsolatokon keresztül, miközben átlagos felhasználásához általában elég 1,1 gigawattnyi kapacitás, ami télen is csak 2,3 gigawattra megy fel.

Kiszolgáltatott helyzet

Litvánia különösen kiszolgáltatott helyzetben van, mert miután 2010-ben leállította saját elavult atomerőművét, jelentősen megdrágult az áram. A fogyasztók egy csapásra egyharmados áremelkedéssel szembesültek és ez nehezen csökkenhet, miután a 3,6 gigawattos saját kapacitásból 2 gigawattnyi gázerőműveket fed, amelyek importált energiahordozót használnak fel. Ez nem olcsó mulatság.

Miután a Szovjetunió összeomlása után szakítottak Oroszországgal, megpróbálták lazítani energiafüggőségüket. A kormány félmilliárd dollárból folyékonygáz-terminált (lng) építtetett a tengerparton, ám mivel a lng 30 százalékkal drágább, mint a csővezetéken érkező gáz, ez a létesítmény jelenleg kapacitása ötödén üzemel. A fehérorosz áram megjelenése még inkább a perifériára szoríthatja a terminált, mivel mérsékli a gázkeresletet.

A helyi áramtermelés olyan drága, hogy Litvánia 2017-ben svéd és lengyel importból szerezte be az országban felhasznált elektromos energia négyötödét. Ezért az osztroveci létesítményben termelt áram megjelenése, amely még lejjebb szorítja az árakat, gyakorlatilag kilöki a piacról - gazdaságtalanná teszi - a litván erőműveket.

Egyedül maradt

Észország és Lettország valamivel jobban áll - például nagyobb mértékben támaszkodik alternatív energiaforrásokra -, mint Lettország, ezért Vilnius főként Varsóra támaszkodhatott a fehérorosz atomerőmű elleni küzdelmében. Elsősorban azzal érveltek, hogy a létesítmény nem biztonságos, ám az EU illetékes szervezete és az IAEA egyaránt úgy látja, hogy az Osztrovecben telepített orosz technológia teljesíti a biztonsági standardokat.

Felmerült a lehetőség, hogy bojkottálják a keleti szomszédból érkező elektromos energiát, csakhogy ehhez a szovjet időkben kiépült elektromos hálózatról át kellene állni az európai rendszerre, aminek költsége egymilliárd euró lenne. Ez az óriási összeg az oka annak, hogy Tallin és Riga nem igazán áll Vilnius mellé ebben az ügyben.

Győznek az oroszok

Ezért a régiós hírportál szakírói úgy vélik, hogy a történet vége hasonló lesz az Oroszországot és Németországot az ukrán, lengyel, szlovák tranzit kihagyásával - az Északi-tenger fenekén - közvetlenül összekötő északi áramlat gázvezeték ügyéhez. A német kormány úgy értékelte, hogy az így megszerezhető gáz elég olcsó ahhoz, hogy megszerzése érdekében vállalják a konfliktust a tranzitbevételeiket elvesztő országokkal, illetve hogy figyelmen kívül hagyják az orosz függés erősödése miatt megszólaló USA tiltakozását.

A fehérorosz áram, még ha gyakorlatilag orosz forrásnak is számít, szintén olyan olcsó, hogy nem éri meg az áramhálózat drága átalakítása árán kiszorítani az európai piacról.

A fotó forrása: Pixabay