Vlagyimir Putyin államfő az Avangard kódnevű szuperszonikus cirkáló atomrakétát tette le az oroszok karácsonyfája alá azzal a bejelentéssel, hogy sikeresen tesztelték a fegyvert, amelynek hadrendbe állítását nem korlátozzák az érvényben lévő nemzetközi fegyverkorlátozási egyezmények. Az átlagember jobban örült volna, ha visszavonja a nyugdíjkorhatár emelését, ám az elnök úgy véli, hogy az előbbi felel meg az ország nemzeti érdekeinek - írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája.

Putyin számára az volt a kérdés 2018-ban, hogy a sima elnöki újraválasztását és a sikerrel megrendezett focivébét követő viszonylagos mélyrepülése után milyen világhatalmi katonai vízióval erősítheti meg vezetői pozícióját. A cikkíró szerint nem pusztán Oroszország mindenkori első emberén múlik, hogy az ország milyen irányba fordul, hanem külső partnerein, így Európán is. Ennek akkor lesz jelentősége, ha Putyin egyszer majd visszavonul az aktív politizálástól.

Kapcsolódó

Három lehetőség

A Bloomberg orosz származású publicistája szerint három geopolitikai lehetőség áll hazája előtt. Az egyik, hogy igyekszik visszaállítani azt a szuperhatalmi státust, amelyet a XX. század második felében élvezett. E mellett szól, hogy támaszkodhat atomfegyvereire, illetve tehetséges kutatóira, akiket az alkotás lehetőségével és kiemelt jövedelemmel elcsábíthat a katonai fejlesztésekhez. Gyengesége e stratégiának, hogy az orosz gazdaság nem elég erős a végrehajtásához.

A második lehetőség, hogy elfogadja regionális hatalmi státusát, miközben egyre inkább Kína alárendeltségébe kerül mint az ázsiai szomszéd nyersanyag- és energiahordozó-szállítója. A harmadik stratégia az lehet, hogy a tágabb Európa részének tekinti magát - ezt az elképzelést fejtette ki Halford Mackinder, a geopolitikai kutatások egyik atyja.

Jelcin megpróbálta

Putyin elődje, Borisz Jelcin elnökségének első időszakában az utóbbival próbálkozott, ám a feltelek igen rosszak voltak ehhez. A Szovjetunió széthullás nyomán az ország elszegényedett és kaotikus viszonyok között élt, egy kleptokrata elit uralta, ami elriasztotta lehetséges európai partnereit. Európa kiszámíthatóbbnak, hasznosabbnak látta, ha az USA biztonsági szolgáltatásait veszi igénybe.

Az Egyesült Államok soha nem kedvelte a tágabb Európa koncepcióját, mert az kihívást jelentene saját világszintű befolyásával szemben. Még Jelcin sem tudta teljesen elfogadni, hogy országa integrálódjon az európai intézményekhez, amelyek regnálása idején még csak formálódtak, így hatalmának utolsó éveiben a három említett stratégiai viszony között egyensúlyozott.

Putyin váltott

Putyin megörökölte ezt a gyenge helyzetet, s mivel gyorsan tanul és kiváló taktikus, továbbá a megugró olajáraknak köszönhetően gazdaságilag megerősödött az ország, rájött, hogyan játssza ki jobban Oroszország kártyáit. Két ok miatt az első stratégiát választotta: az egyik, hogy a KGB ügynökeként a szuperhatalmi gondolkodást nevelték bele, a másik, hogy nem igazán állt előtte jobb lehetőség. Úgy látta, hogy Európa az USA vazallus államainak gyűjteménye, amely képtelen önálló politikát folytatni.

Ezért 2007-es müncheni beszéde után, amelyben bírálta a NATO-t keleti terjeszkedéséért és az USA-t azért, mert szerinte egypólusú világrendet akart, elindította szuperhatalmi projektjét. Ennek fő elemei a katonai beavatkozások Grúzától kezdve Ukrajnán át Szíriáig, illetve az utóbbi időben zsoldosokon keresztül Afrikáig. A másik két stratégia lehetetlenné vált. A harmadik azért, mert az orosz katonai fenyegetés árnyékába került Európa eltávolodott Oroszországtól, a második azért, mert Kína az izmozó Oroszországban inkább riválist, mint partnert lát, s így igyekszik kerülni, hogy nyersanyagszállítójaként függésbe kerüljön tőle.

Alfanemzet

A szuperhatalmi játékhoz elrettentő erejű nukleáris arzenál kell, mert enélkül nem tud helyi háborúkat vívni az ország. Ezért fejlesztenek olyan atomfegyvereket, mint az Avangard, amilyenekre az USA-nak és szövetségeseinek egyelőre nincs válaszuk. Az ideológiai hátteret Vladiszlav Szurkov, az elnök vezető ideológusa fogalmazta meg egyik 2018 tavaszán megjelent tanulmányában.

E szerint Oroszország négy évszázadig kelet, majd további négy évszázadig nyugat felé terjeszkedett, és mostanra mindkét irányban elérte ennek határát. Ennek birtokában élvezheti a boldog magányt mint egy különálló alfanemzet. A Bloomberg publicistája szerint az a hatalom gondja, hogy ezt a víziót egyre nehezebb eladni az oroszoknak. Az idősebbek úgy látják, hogy Putyin szuperhatalmi törekvései nem hoztak nekik gazdasági hasznot, a fiatalabbak pedig úgy, hogy az ország elszigetelt helyzete korlátozza az előttük álló lehetőségeket.

Mi a válasz?

Putyin válasza erre az elnyomás fokozása, és ismerve 18 éves regnálását, aligha várható tőle, hogy változtatna stratégiáján. Ha azonban egyszer leköszön a hatalomról, az utóda előtt megnyílik a lehetőség, hogy fordítson. Európa jól tenné, ha erre felkészülne, mivel Oroszország sokat kínálhat neki. Földgázszállítóként segíthet az EU ambiciózus környezetvédelmi tervének megvalósításában. Hatalmas gazdasága sok bevándorlók felszívhatna, modern katonai rendszerei hozzájárulhatnának az önálló európai védelmi erő megteremtéséhez.

Bershidsky szerint bár mindez most álomnak tűnik, nem lehetetlen. A tágabb európai közös piac létrejötte felé mutat például, hogy Putyin nyugatellenessége ellenére számos európai technikai szabványt átvettek az idejétmúlt szovjet szabályok leváltására. Mindez fantasztikusnak hangzik 2018 és 2019 fordulóján, ám ugyanezt elmondhattuk 30 évvel ezelőtt arról az EU-ról, amilyenné mostanra fejlődött.

Ha Európa vezetői messzebb tekintenének, akkor előkészítenének egy biztonsági és gazdasági együttműködési szerződést Oroszországgal, amelynek alapján új kapcsolatot kínálhatnak Putyin utódának. Enélkül az új vezető belekényszerülhet a szuperhatalmi álmok további kergetésébe vagy Kína felé sodródhat, tovább erősítve Európa nagy ázsiai riválisát. Egyik lehetőség sem segítene modernizálni az orosz gazdaságot, ami a korábbi, senkinek sem jó káosz visszatérését eredményezheti.