Szovjet technológián alapuló atomreaktorok termelik meg Ukrajnában az elektromos energia több mint felét, a volt Szovjetunióval határos térségben pedig, Finnországtól Bulgáriáig, az áram kétötödét. Ezeket Oroszországból látják el nukleáris fűtőanyaggal, ami rutineljárás volt egészen addig, amíg Vlagyimir Putyin orosz államfő ki nem robbantotta háborúját Ukrajna ellen. Így felmerül egy újabb probléma - írta a Bloomberg.

Miközben Európa egyebek mellett az orosz olaj és gáz importjának visszaszorításával próbálja jobb belátásra bírni az orosz vezetést, valamit kezdenie kell azzal, hogy keleti régiója kiszolgáltatott atomerőművei orosz fűtőanyag-ellátásának. Az orosz állami Roszatom, amely majdnem monopol helyzetben van ebben az üzletben, vélhetően éppen ezért megúszta az amerikai és európai szankciókat.

Kapcsolódó

Az amerikai vezetés úgy véli, hogy nem kellene elviselhetetlen károkat okozni a szövetséges országok gazdaságának a Roszatom sanyargatásával, továbbá nem kellene olyan lépéseket tenni, amelyek nehezítik az Irán atomprogramjának korlátozásáról folyó tárgyalásokat. Ha az oroszok nem tudnának szállítani fűtőanyagot a perzsa államban lévő reaktorukba, az eggyel több ok lenne a teheráni vezetésnek, hogy fejlessze országa nukleáris technológiáját.

Orosz adu

Moszkva a nukleáris technológiában látja az egyik eszközt, amivel befolyást gyakorolhat a régió országaira. Összesen 100 millió ember áramellátása függ az orosz technológiával előállított villamos energiától. Emellett Oroszország egyik fontos exportcikke a nukleáris technológia, ezért adnak állami támogatásokat az új reaktorok eladásához Kínába, Indiába, Iránba és Törökországba – csupa olyan országba, amelyen nem szankcionálták Oroszországot a háború miatt.

Kéz a kézben

A Roszatom az ukrajnai orosz inváziót megelőzően az egyik, ha nem a legpotensebb nukleáris ipari szereplőnek számított a világon. Nem elsősorban azért, mert Oroszországban 37 működő erőmű tartozik az irányítása alá, vagy mert a Roszatom áll az újgenerációs gyorsindítású tesztreaktor építése mögött is, hanem - ahogyan az 2019-ben az Energiaklub blogján megjelent Atomdossziéban is bemutatták - a sikerességük és hatásuk titka az is, hogy globálisan proaktívan működik az orosz nukleáris ipar. A tanulmánynak is beillő poszt többek közt a The Guardian erről szóló dossziéjára is támaszkodva bemutatja, miként tesz szert globális iparági befolyásra a Roszatom Afrikában, a Közel-Keleten; és hogyan próbál meg Európában is érvényesülni. Ez az út pedig azon keresztül vezet, hogy az oroszok geopolitikai és stratégiai eszközként is használják az atomenergiát. Ennek része az is, hogy a Roszatom 2020-ban a világban összesen 78 reaktorhoz szállított dúsított uránt, üzemanyagot.
Az ez utóbbival kapcsolatosan felvetett szankcionálási lehetőségekről nemrég írtunk már egy amerikai vonatkozású cikket, amiből kiderült, hogy a Roszatom és vállalatai állnak a világ urándúsításának több mint harmada (35 százaléka) mögött, és mivel zömmel élő, hosszútávú nukleáris üzemanyag szállítási szerződések kötik több európai országhoz - köztük Magyarországhoz is - a szankcionálás azzal a veszéllyel is jár, hogy nem csak Oroszországot éri jelentős gazdasági hátrány. Ráadásul az is borítékolható, hogy bármely vonatkozó tilalom bejelentése meg fogja emelni az urán árát. március elején már voltak olyan jelzések, hogy amerikai cégek is fúrni kezdték Washingtonban az orosz atomipar szankcionálási elképzeléseit 

A probléma nagyságát jelzi, hogy szakértők szerint legalább öt évre van szükség ahhoz, hogy egy ország olyan új fűtőanyag-szállítót találjon, amely képes megoldani a technikai nehézségeket, és összesen egy évtizedre van szükség ahhoz, hogy megkezdődjenek a szállítások. Ráadásul, ami az egyik reaktornál működik az nem használható a másiknál, mert különbségek lehetnek a technológiájában és – ha másik országról van szó – az atomenergia felhasználásának szabályozásában. Végül a Kelet-Európában működő öreg reaktorok esetén, amelyek hattyúdaluk utáni dalukat "éneklik", gazdaságilag értelmetlen lenne már egy ilyen fejlesztés.

Próbálkozások

Ukrajna az USA energiaügyi minisztériumával és a Westinghouse-zal éveken át dolgozott azon, hogy kiszorítsa a Roszatomot az ország atomerőműveinek üzemanyag-ellátásából, ám csak hat reaktornál értek el sikert, ami kevesebb, mint fele az összes ukrajnai atomreaktornak. Az is igaz azonban, hogy az orosz invázió következménye lett mostanra az is, hogy március közepén Ukrajna lemondott minden orosz nukleáris ipari kapcsolatról, és az amerikai kötődés újraerősítését jelentette be - mind az iparág üzemeltetése, mind az üzemanyagellátási kérdésekben.

Finnországban a Fortum Oyj, amely két szovjet gyártmányú VVER reaktort üzemeltet Helsinkitól 90 kilométerre, az 1990-es években megpróbálta megtalálni az orosz fűtőanyag alternatíváját. Szerződött a British Nuclear Fuel Ltd.-vel, amely a Westinghouse Electric Co tulajdona, ám a váltás végül elmaradt, mert a Roszatom jobb árajánlatot adott.

Szlovákia felvetette egy üzemanyag-beszerzési konzorcium létrehozását, Csehország az USA-tól kapott ígéretet, hogy segítenek az ország atomerőműveiben használt üzemanyag szállításának diverzifikálására, de tekintve ennek időigényét nem sok esély van e tervek megvalósulására.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatos híreinket ezen a linken olvashatja.