Az Európai Unió idén csökkentette az orosz energiától való függőségét a szénbehozatal betiltásával és a kőolajra vonatkozó embargó előkészítésével, de az Oroszországból származó cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatala az évben mintegy 40 százalékkal nőtt. A Bloomberg a tengeri szállítás adataira hivatkozva azt írja, január és szeptember között az EU rekordösszegű, 12,5 milliárd eurót költött orosz LNG-re, ami körülbelül ötször több, mint egy évvel korábban.
Az olyan országok, mint Franciaország és Belgium növekvő kereslete segített abban, hogy Oroszország idén a második számú LNG-szállító legyen Északnyugat-Európában, jóval az Egyesült Államok mögött, de Katart megelőzve.
Ukrajna februári lerohanása előtt az Oroszországból származó vezetékes gáz volt Európa legnagyobb üzemanyagforrása. Amióta a Kreml csökkentette, néhol pedig teljesen leállította a szállítást Európa felé, a régió kénytelen volt több cseppfolyósított földgázt importálni Oroszországból és a világ minden tájáról. Az európai országok közül csak az Egyesült Királyság és a balti államok állították le az orosz LNG vásárlását.
Ami az orosz gázzal szembeni teljes embargót illeti, Európa soha nem fontolgatta komolyan ennek meglését - írja a lap, mindezt azzal magyarázva, hogy szűkült a globális kínálat.
Az Európai Unió azonban folyamatosan dolgozik az alternatív források megtalálásán. Márciusban ígéretet tettek arra, hogy idén az Oroszországból származó gázimportjának csaknem kétharmadát kiváltják, és az új mennyiségek nagy része globális cseppfolyósított földgáz formájában érkezik.
Az orosz földgáz jelenleg a régió gázellátásának kevesebb mint 10 százalékát jelenti szemben a tavalyi több mint egyharmaddal, azonban az LNG-ellátás felét az orosz szállítások teszik ki.
A belga kikötőkbe irányuló szállítások több mint kétszeresére nőttek januártól októberig, a Franciaországba irányuló behozatal pedig 60 százalékkal emelkedett. A világ LNG-ellátásának nagy részét hosszú távú szerződésekben rögzítik, és az eladók gyakran olyan multinacionális nagyvállalatok, amelyeket gyakorlatilag nem ellenőriz a kormány.