A köztudatban Oroszország szuperhatalomként él, amelyet csak megerősítenek az olyan ténykedései, mint a Krím-félsziget 2014-es elcsatolása, vagy az, hogy bizonyítottan beavatkozott az amerikai elnökválasztásban, valamint olyan gazdasági szuperüzleteket lobbizik ki magának világszerte, mint a paksi atomerőmű bővítése vagy a Török Áramlat építése. Csakhogy Moszkva gazdaságilag a globális élvonaltól igen messze van.

Oroszország ugyanis még a világ tíz legnagyobb méretű gazdaságában sincs benne a Világgazdasági Fórum (WEF) 2018-as számításai szerint. A rangsorban megelőzi Franciaország, vagy az elmúlt években "beteg emberekként" emlegetett Brazília vagy épp Olaszország is. Az 1600 milliárd dolláros GDP megközelítőleg Texas államéval egyenlő.

Kapcsolódó

A világ legnagyobb gazdaságai
Ország neveGDP (ezer milliárd $)
1.Egyesült Államok20,4
2.Kína14
3.Japán5,1
4.Németország4,2
5.Egyesült Királyság2,94
6.Franciaország2,93
7.India2,85
8.Olaszország2,18
9.Brazília2,14
10.Kanada1,8
12.Oroszország1,6
Forrás: World Economic Forum

A Quartz rávilágít cikkében arra, hogy ez még visszaesést is jelent a 2013-as, 2014-es szintekhez képest. Vagyis a gazdasági folyamatok ellentétesek a globális politikai térnyeréssel.

Hogyan is épül fel az orosz gazdaság?

Első látásra Oroszország akár egy gazdag ország is lehetne. Bőséges nyersanyag-készletekkel rendelkezik - kezdve az olajtól, a földgázon, a ritka földfémeken és a mezőgazdasági terményeken át egészen a szénig -, valamint infrastrukturálisan messze nem annyira elmaradott, mint a hasonló adottságokkal rendelkező afrikai országok. A Szovjetunió fennállása alatt kevéssé exportáltak, viszont 1993 óta átlagosan minden évben 10 százalékkal múlta felül a kivitelük a behozatalt.

Ezt a kereskedelmi többletet viszont - Thomas Piketty egyenlőségkutató, valamint Gabriel Zucman, illetve Filip Novokmet közgazdászok idén frissített tanulmánya szerint - valójában a Vlagyimir Putyin elnökhöz hű oligarchákhoz került, ahelyett, hogy befektetések formájában tovább erősítette volna az orosz gazdaságot. Az aktívumhoz ugyanis a legtöbbször devizában jutnak az államok, vállalatok, ezért azokat vagy külföldi fejlesztésekbe, üzemekbe fektetik, vagy állampapírokat, kötvényeket vásárolnak.

A pénz útja a kutatás szerint olyan offshore-paradicsomokba került, mint az Egyesült Királyság, Ciprus vagy Svájc. Sőt a számításaik alapján 2016-ban már az oligarchák által külföldön tartott vagyona megközelítőleg akkora volt, mint a teljes orosz lakosság otthon lévő javai. Úgy számolják, hogy a gazdagok az országból kimentett tartaléka több mint háromszor nagyobb, mint az állam külföldi tartalékai.

Hogy számolták ki az offshore-vagyont?

Ehhez Zuchman egy leleményes, de egyszerű módszertant dolgozott ki: a külföldön végrehajtott közvetlentőke-befektetéseket tükörmérleg módszerrel hasonlította össze. Leegyszerűsítve abból indult ki, hogy ami az oroszoknál a külföldről jött jövedelemnél szerepel a statisztikákban, az a másik országnál kiadásként kell, hogy feltűnjön. Elméletben ennek megközelítőleg ugyanakkorának kell lennie, ha az orosz oldalon kisebb az összeg, akkor a különbözet utal rá, hogy mekkora tőke esett ki az orosz gazdaságnál. Az elméletet megerősítette, hogy a hagyományos offshore-paradicsomokban jelentkezett nagy eltérés.

Minden a gazdagoknak kedvez

Az orosz adórendszer kifejezetten kedvez a gazdagoknak: a jövedelmekre egykulcsos, 13 százalékos adó van, emellett az öröklés teljesen adómentes. Utóbbi persze kedvez az átlagos jövedelműeknek is, de az oligarchák gyermekeire, családtagjaira teher nélkül hagyományozódhatnak cégeik, ingatlanaik, megtakarításaik.

A peresztrojka utáni privatizációs korszakban megszerzett vagyonból tehát még a halálesetek után sem jut az államnak. A gazdasági szereplők struktúrája pedig így bekövült, a változások igazából mind attól függenek, hogy a központi hatalom, kinek engedi meg, hogy fenntartsa üzletét.

A fotó forrása: Mladen Antonov/AFP.

Nemrégiben a Budapestről távozó szlovák nagykövet, Rastislav Kácer úgy festette le egy interjúban, míg nyugatabbra az a szokás, hogy a vállalkozók előfinanszírozzák a pozícióikat, amikor pártok vagy politikusok kampányait támogatják, addig a moszkvai modellben a végső döntnök Vlagyimir Putyin elnök. Kácer szerint Szlovákia ebből a szempontból inkább a nyugati rendszerbe illik be, addig Magyarországon szerinte Orbán Viktor dönthet arról, ki lehet oligarcha. Ez pedig - úgy látja - túlzott centralizálás. (Erről szóló részletes cikkünket itt olvashatja.)

Egybeesés, hogy a magyar jövedelemadó-rendszer is egykulcsos: itthon 15 százalék az szja. Több nemzetközi szereplő, köztük a Nemzetközi Valutaalap - épp azért, mert a berendezkedés a gazdagoknak kedvez - több éven át javasolta a progresszív adóztatást, hogy a vagyonosok jobban járuljanak hozzá a szociális ellátórendszer fenntartásához, mint a szegényebbek, akiknek az alacsony jövedelmükre érthetően nagyobb terhet rak az egykulcsos megoldás.

Nagyot buknak az oroszok

Piketty és kutatótársai egy példán keresztül mutatták be, hogy mekkora pénzt bukott az orosz állam és gazdaság azon, hogy a vagyon külföldre "szökött". Norvégia gazdasága az 1990-es évek elején annyiban hasonlított a moszkvaihoz, hogy a nyersanyag-kivitelből származott bevételeinek legnagyobb része.

Forrás: WID.world/Piketty, Zucman, Novokmet.

De míg 1992-2000 között nagyjából párhuzamosan bővült a külföldi befektetésekből származó és a belföldi bevétel aránya, addig utána a norvégoknál maradt a meredek emelkedés - egyedül 2008-ban volt egy kis megtörés -, az oroszok viszont még vissza is estek. A szakemberek számításai szerint a nettó külföldi eszközállomány az orosz gazdaságban 26 százaléka a teljes belföldi bevételnek. A norvégoknál ez az arány meghaladja a 200 százalékot.

A legszegényebbek járnak a legrosszabbul

A keleti blokk országaiban hasonló gazdasági folyamatok zajlottak le a demokratikus átállás időszakában. Példaként elég megnézni a magyar rendszerváltás utáni időszak privatizációs folyamatait, de a gazdasági hatalom összpontosulása sem példa nélküli. A társadalmon belüli vagyoni egyenlőtlenség szinte minden posztkommunista országban nőtt a kilencvenes évek óta. Oroszország esete azonban kiugró.

A leggazdagabb egy százalék jövedelmének aránya az összeshez képest (százalékban).

Mi a helyzet Magyarországon?

A Piketty és munkatársai által készített tanulmány hivatalos statisztikai adatok hiányában csak alig foglalkozik a magyar egyenlőtlenséggel, de a grafikonon az látszik, hogy a leggazdagabb 1 százalék bevételei a 2008-as adatok alapján is közel 10 százalékát tette ki a társadalom összes jövedelmének. A G7 korábbi cikke viszont részletesen bemutatta, hogy a leggazdagabb egymillió magyar 2010-ben 8,13-szor keresett több pénzt, mint a legszegényebb egymillió. Ugyanez a szorzó 2016-ban már 9,86-szoros volt.

Ha a fenti számokat relatív változásra fordítjuk, az jön ki, hogy társadalom alsó tizedében átlagosan 11 százalékkal nőtt az egy főre jutó nettó jövedelem, míg a legjobban kereső egymilliónál 31 százalékkal.

Ez tetten érhető a Napi.hu kiadásában megjelenő A 100 leggazdagabb 2018-as gazdaglistájánál is: a szereplők összvagyona az újabb látványos ugrás nyomán már meghaladta a 4267 milliárd forintot (azaz a 13,6 milliárd eurót), ez csaknem 890 milliárddal haladja meg az egy évvel korábbit (a múlt évi 600 milliárdos emelkedés után).

Ez azt jelenti, hogy a 26,4 százalékos gyarapodás megint csak jócskán felülmúlta a 2017 egészében a KSH által mért 2,4 százalékos fogyasztói árindexet, azaz reálértéken több mint 23 százalékkal nőtt a magyar tehetősök vagyona. Alma-körte szerű összehasonlítás, de 2016-ban - amikorra a lista összeállításához használt cégbeszámolók is vonatkoznak - a teljes magyar GDP 35 420,3 milliárd forint volt, vagyis ennek 12 százalékának megfelelő vagyon volt a leggazdagabbnál.

A tanulmány legfontosabb állítása, hogy az orosz vagyon offshore landolt, nehezen összehasonlító más országokéval. Egyrészt a gazdaság nyersanyag-exportra épülő szerkezete miatt. Másrészt a nemzetközi cégek tőkekimentése és a hiányos nemzeti adatközlések is nehezítik ennek meghatározását.

Még 2012-ben James Henry, a McKinsey tanácsadócég korábbi vezető közgazdásza készített a Tax Justice Network aktivista szervezetnek egy tanulmányt az ilyen típusú tőkeeltűnésről. A szakértő akkor úgy becsülte, hogy Magyarországról mintegy 242 milliárd dollár "szökött el", amivel akkor benne voltunk a top 20-as listában.

Egy következő cikkben a Napi.hu részletesen bemutatja, hogy az elmúlt hat évben mekkora vagyon kerülhetett ki az országból.

A fotó forrása: AFP Photo/RIA-Novosti/Alexey Druzhinin.