Vlagyimir Putyin orosz államfő és Kim Dzsongun észak-koreai vezető csúcstalálkozója Vlagyivosztokban visszahozta az orosz kormányt az Észak-Korea körüli geopolitikai játszma játékosai közé, ám ezen a szimbolikus sikeren túl nem sok adujuk van az oroszoknak van a pókerpartiban. Ugyanakkor van néhány olyan lapjuk, amelyeket ügyesen kijátszva fenntarthatják nélkülözhetetlen szerepükett a dzsucse ideológiát követő rezsim kezelésében - írja a Moscow Timeson megjelent elemzésében Alekszander Gabujev politikai szakkommentátor.

Oroszország nem játszik döntő szerepet a Koreai-félszigeten, de viselkedése hatással van a régió helyzetének alakulására. Moszkva hosszú ideje igyekszik független szereplőként részt venni az ügyek alakításában, és bár az erőforrásai, amelyekkel hatást gyakorolhat partnereire, korlátozottak, ezeket ügyesen használva jó eredményeket érhet el. Két legfőbb eszköze hagyományosan jó kapcsolatrendszere az országon belüli politikai szereplőkkel, illetve állandó tagsága az ENSZ biztonsági tanácsában.

Kapcsolódó

Vörös vonalak

Van néhány vörös vonal, amely mögé nem hátrál a Kreml. Az első ezek között, hogy a Koreai-félsziget atomfegyver-mentessé tételét akarja. Moszkva meggyőződése, hogy az utolsó dolog, amit Phenjan feladna, az az észak-koreai atomfegyver-arzenál, mert ez biztosítja a Kim-rezsim sérthetetlenségét. Az orosz vezetés szerint Kim Dzsongun Szaddám Huszein iraki, és Muammer Kadhafi líbiai diktátor dicstelen halálából azt a következtetést vonta le, hogy ő és rendszere akkor van biztonságban az USA katonai beavatkozásától, ha nukleáris fegyvereinek akár részleges felhasználása is túl drágává és kockázatossá tesz egy a rendszer megdöntésére irányuló akciót.

Ennek alapján Kimmel racionális politikusként számolnak, akik rezsimje túlélését azonosítja Észak-Korea nemzeti érdekével. Ezért nem tarják reálisnak Donald Trump amerikai elnök elvárását: az atomütőerő teljes, igazolható és visszafordíthatatlan leszerelését. Ettől azonban még aggasztja őket az ország nukleáris ereje. Először is azért, mert egy balul sikerült atomkísérlet következményei orosz területeket is érinthetnek: Vlagyivosztok és agglomerációja mindössze 200 kilométerre van az észak-koreai határtól.

A legfőbb veszély

Fontosabb azonban ennél, az a kockázat, amit a phenjani rezsim nukleáris eszközeinek világszintű terjedése jelent. Azért nem fogják soha elismerni az ország nukleáris hatalmi státusát, hogy illegális tevékenység maradjon a nukleáris eszközök kiáramlása Észak-Koreából. Elejét akarják venni, hogy terroristák kezébe kerüljenek. A leges legfontosabb ok azonban, ami miatt a Kreml vissza akarja nyesni a rezsim atomarzenálját az az, hogy minél nagyobb veszélyt jelent az ország, annál jobb indokot kínál az USA-nak saját katonai ereje erősítésére az északkelet-ázsiai térségben.

A nukleáris fenyegetés az oka annak is, hogy Oroszország soha nem fog belemenni olyan gazdasági szankciókba a rezsim ellen, amelyek Észak-Korea összeomlásával fenyegetnek. Ennek kiszámíthatatlan biztonsági kockázatai vannak: mincs az az ígéretes végeredmény Phenjan jó útra térítésében, amiért Moszkva ezeket bevállalná.

A legfőbb partner

Ezzel a stratégiával Oroszország Kína legjobb partnere - folytatja fejtegetését a Moscow Times cikkírója. Mindenekelőtt közösen fognak keresztbe feküdni minden olyan amerikai próbálkozásnak, amely arra a feltételezésre alapul, hogy Kim Dzsongunt rá lehet kényszeríteni a nukleáris leszerelésre. Moszkva és Peking egyformán bizalmatlan az USA-val szemben. Korábban nem működtek együtt olyan szorosan a Koreai-félsziget ügyében, mint jelenleg. Mindketten úgy látják, hogy Washington haszontalan, provokatív lépéseket tesz, amelyek csak rontanak a helyzeten.

Az orosz-kínai együttműködést alátámasztja, hogy a 2014-es ukrajnai beavatkozás után Moszkva ellen bevezetett nyugati szankciók Kína felé terelik az oroszokat. Az elszigetelt országnak szüksége van egy nagy külföldi partnerre, amely természeti erőforrásainak piaca lehet, befektetési és hitelfelvételi lehetőséget kínál az orosz vállalatóriásoknak, továbbá lehetővé teszi bizonyos fontos technológiák megosztását. Ennek szellemében jelentősen mélyültek az orosz-kínai gazdasági kapcsolatok az elmúlt öt évben.

Diplomáciai segítség

Észak-Korea ügyében Moszkva némi diplomáciai segítséggel hálálta meg ezt. Még 2017-ben, amikor a rezsim fegyverkísérletei miatt mélypontra kerültek az Washington és Phenjan kapcsolatai, az oroszok megakadályozták az ENSZ biztonsági tanácsában a legszigorúbb amerikai szankciók bevezetését. Ezzel Kína, amely biztonsági és gazdasági okokból nem akarta teljesen elszigetelni Phenjant, elkerülte, hogy közvetlenül ütközzön az amerikaiakkal, az oroszok viszont nem vesztettek semmit, mert amúgy is fagyos kapcsolatuk nem lett emiatt még fagyosabb.

Az oroszok legnagyobb gondja, hogy jelentéktelenek a gazdasági kapcsolataik Észak-Koreával, így önállóan nem tudnak komoly nyomást gyakorolni a rezsimre. A kétoldalú külkereskedelem értéke 2017-ben 77,9 millió dollár volt, ami az észak-koreai külkerforgalom értékének 1,5 százaléka. Egy évvel később ez 34 millió dollárra esett. Nem sokat változtat ezen az sem, hogy - amint azt számos leleplező írás bizonyítja - az oroszok rendszeresen segítenek Phenjannak megsérteni a szankciókat, például üzemanyag-szállításokkal

A szankciók előtt volt néhány ígéretes orosz projekt a Koreai-félszigeten, amelyeket Moszkva bánatára le kellett állítani. Egy gázvezetéket és egy vasútvonalat vezetnének át a térségen: az előbbi Dél-Koreáig nyúlna, az utóbbi összekötné Radzsin észak-koreai kikötőt a transzszibériai vasúttal. Ezeket fel kellett függeszteni.

Sokféle szerep

Oroszország sokféle szerepet játszik a térségben. Igyekszik közvetítőként fellépni a felek között, ám mivel nem tudja megszorongatni a phenjani rezsimet, nem igazán hatékony ezen a téren. Bár Észak-Korea ügyében van párbeszéd Moszkva és Washington között, az egyébként rossz orosz-amerikai viszony szintén gyengíti az oroszok befolyását ebben az ügyben is. Az USA-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsában vállalt említett orosz szerepvállalás miatt azt gondolják, hogy az oroszok szembe mennek az amerikai törekvésekkel, pedig Moszkva ez esetben csak racionális nemzeti érdekeit követte.

Az oroszok időnként a jó rendőrt szerepét játsszák Kínával párban, amely a rossz rendőr Észak-Koreával szemben, ami főként a két ország viszonyának Kína javára egyre aszimmetrikusabbá válására vezethető vissza. Moszkvának az engedékenység kínál lehetőséget arra, hogy erősítse pozícióit a térségben.

Nem megy nélkülük

Hiába azonban Oroszország viszonylagos gyengesége, nem hagyható ki a koreai helyzet rendezéséből. Mindenekelőtt azért, mert bármilyen megoldáshoz szükség van az ENSZ pecsétjére és Oroszország a Biztonsági Tanács állandó tagja. Beleegyezéséhez a döntésnek tükröznie kell az orosz érdekeket is. Az középhatótávolságú nukleáris fegyverek leszereléséről kötött szovjet-amerikai egyezmény kölcsönön felrúgása után új fegyverkezési verseny fenyeget ezen a téren az egyik oldalon Oroszországgal és Kínával, a másokon az USA-val és szövetségeseivel. Ezt sem lehet elkerülni Moszkva nélkül.

Az USA elképzelése Észak-Korea teljes nukleáris leszereléséről belátható időn belül nem látszik megvalósíthatónak, azonban vannak nem kevésbé fontos elérhető célok. Ha sikerülne elejét venni egy fegyverkezési versenynek, amelyben Phenjan tovább erősítené nukleáris támadóerejét, miközben szomszédai rakétavédelmi rendszereket építenek - rákényszerítve ezzel Oroszországot is csapásmérő képessége fokozására - az pozitív lenne. Jó irányba terelné a változóban lévő globális biztonsági rendszert.