Ömlenek a hírek az ukrán-orosz háborúról, csatatéri fejleményektől kezdve a diplomáciai próbálkozásokon át a propagandaszövegekig, és az információk zuhatagán át nehéz átlátni, hogyan végződhet a XXI. század első európai háborúja.

Hátralépve egyet, kissé távolabbról szemlélve az eseményeket, illetve a katonai tervezők és a politikusok, a diplomaták machinációit, lényegében öt forgatókönyv képzelhető el a tragédia lezárására. A többségük elég sötét történet - írja a BBC.

Kapcsolódó

Gyorsan vége

Az első lehetőség a rövid háború. E szerint az orosz hadsereg felpörgeti katonai tevékenységét, további olyan csapások következnek, amelyek nincsenek tekintettel a célpontra, azaz sűrűn lakott városi területeket és további nukleáris létesítményeket érhetnek támadások. Pusztító légicsapásokat indít az orosz légierő és kibertámadásokat a hackerhadsereg. Lerombolják a nemzeti infrastruktúrát, az áram-, az üzemanyag-ellátást, a távközlési és a közlekedési rendszert.

Ez a forgatókönyv több százezer civil áldozattal járna, Kijevet elfoglalnák, az ukrán kormány helyére egy bábkormány ültetnének, Volodimir Zelenszkij elnököt vagy meggyilkolnák, vagy kénytelen lenne Nyugat-Ukrajnába vagy külföldre menekülni. Ukrajna és Fehéroroszország gyakorlatilag integrálódna Oroszországba, ám az oroszbarát kormányokat nem ismerné el a világ és borítékolhatóan lázadások robbannának ki ellenük. A forgatókönyv végén állandó bizonytalanságot látnánk és a konfliktus újabb kirobbanása sejlene fel.

Állóháború

Az előbbinél valószínűbbnek látszik az elhúzódó háború lehetősége. Az orosz hadsereg harci morálja láthatóan rossz, ami a katonák pocsék ellátása és a hozzá nem értő katonai vezetés miatt tartóssá válhat. Hosszabb időt vehet igénybe Kijev elfoglalása, amelynek védői utcai harcokra kényszeríthetik az oroszokat, ami a sétagalopp szöges ellentéte. A történet emlékeztetni fog arra a hosszú, brutális ostromra, amivel az orosz hadsereg az 1990-es években lerombolta Csecsenföld fővárosát, Groznijt.

Ha az oroszok meg is szerzik az irányítás az ukrán városok felett, gondot okozna nekik fenntartani az ellenőrzésüket és Oroszország nem lenne képes elég sok katonát biztosítani egy akkora ország megszállására, mint Ukrajna. Az ukrán reguláris erők átmennének a lakosság támogatását élvező, jól felfegyverzett lázadókba, miután a Nyugat továbbra is ellátná őket fegyverekkel. Az oroszok véget nem érő csatározásokba keverednének, akárcsak Afganisztánban az 1980-as években.

Európai háború

A legsötétebb lehetőség, hogy a háború túlterjed Ukrajna határain. Vlagyimir Putyin orosz államfő úgy gondolhatja, hogy visszaszerez még némi területet a volt Szovjetunió térségéből, például kiterjeszti az orosz uralmat Moldovára és Georgiára (Grúziára), azaz két olyan országra, amelyek nem a NATO tagállamai. Vagy előfordulhat hogy valamilyen tévedés miatt „túlszalad” az orosz offenzíva Ukrajnán. Putyin agressziónak minősítheti, hogy a nyugati országok fegyvereket szállítanak az ukrán hadseregnek, és azzal fenyegetőzhet, hogy bevonul a Baltikumba, hogy egyesítse Oroszországot a hozzá tartozó kalinyingrádi exklávéval.

Ez magában hordja a harmadik világháború kirobbanásának lehetőségét, miután a NATO 5. cikkelye értelmében a többi tagországnak a megtámadott balti országok segítségére kellene sietnie. Az orosz elnök azonban bevállalhatja ezt a kockázatot, ha úgy érzi, végveszélybe került a hatalma. Ha úgy látja, hogy Ukrajnában veszítenek, a háború kiszélesítésével mellett dönthet. Többször bizonyította, hogy kész figyelmen kívül hagyni a nemzetközi kapcsolatok normáit. És ne feledjük: az orosz katonai doktrína lehetővé teszi a taktikai nukleáris fegyverek bevetését a harctereken.

Diplomáciai megoldás

Miközben mindkét fél egyre keményebben lép fel ellenfelével szemben – az orosz hadsereg a civil lakosságot támadja és rálőtt egy nukleáris létesítményre is, a Nyugat pedig egyre keményebb gazdasági szankciókat vezet be az összeomlás felé taszítva az orosz gazdaságot –, nem zárult be az ajtó a tárgyalásos megoldás előtt. Emmanuel Macron francia államfő mint az EU soros elnökségét ellátó Franciaország vezetője telefonon tárgyalt Putyinnal és tűzszüneti tárgyalások is folynak az ukrán-belorusz határ fehérorosz oldalán.

Mindez eddig nem sok eredménnyel járt, ám az orosz elnök azzal, hogy ebbe egyáltalán belement, azt jelezhette, hogy nem zárja ki a diplomáciai megoldás lehetőségét. A kulcskérdés az, hogy a Nyugat mit tud ajánlani az Putyinnak, ami elég lenne neki ahhoz, hogy a katonai megoldás helyett politikai megoldást keressen a konfliktusra. Nyugati diplomaták szerint az orosz vezető tudja mit nyerhet azzal, ha országa megszabadulna a nyugati gazdasági szankcióktól.

Mindenki győz

Ennek a forgatókönyvnek az esélyét erősíti, ha a háborúval nem tudnak eredményt elérni az oroszok, elkezdenek megérkezni az elesett orosz katonák holttestei a családjaikhoz. Végül Putyin úgy értékeli, hogy a háború folytatása nagyobb veszélyt jelenthet a hatalmára, mint a fegyveres konfliktus befejezése. Kína nyomást gyakorolhat a Kremlre azzal, hogy az orosz gáz- és olajszállítmányok átvételének elutasításával fenyeget, így az orosz elnök elkezdhet kiutat keresni a gödörből, amit maga alatt ásott.

Eközben az ukrán vezetés úgy dönthet, elfogadja az oroszok feltételeinek nagyját, cserébe azért, hogy véget érjen a civilek és a technikai infrastruktúra rombolása és egyben tartsák Ukrajnát önálló országként. Elismerik a Krím Oroszországhoz tartozását és az ország délkeleti, szakadár részének leválását. Az ország maradéka tovább közeledhet Európához. Ez a forgatókönyv a háború első hete után nem látszik valószínűnek, ám minél tovább tartanak a harcok, annál inkább érezhetőek lesznek mindkét oldalon a borzalmas következmények.

Putyinnak mennie kell

Ismerve Putyin környezetét, amelyben régóta nem találhatók önálló személyiségek, a legvalószínűtlenebb forgatókönyv, hogy az orosz államfőt saját támogatói távolítják el a hatalomból. A világ azonban nagyot változott néhány nap alatt. "Immár valószínűbb, hogy Moszkvában lesz rezsimváltás, mint hogy Kijevben" – jelentette ki a napokban, az orosz villámháborús tervek dugába dőlése után Lawrence Freedman, a londoni Kings College professzora. Ezt vélhetően a gyökeresen új helyzetre alapozza, ami Oroszország és a világ többi részének viszonyában kialakult.

Az orosz államfő egy katasztrofálisan rosszul sikerült háborúba vitte országát, a gazdasági szankciók nagyon fájnak az oroszoknak, így Putyin elvesztheti társadalmi támogatottságát, sőt még forradalom is kitörhet Oroszországban. A kilátástalanság a hatalmi, katonai és gazdasági elit egy részét ellene fordíthatja. A Nyugat világossá teheti, hogy ha Putyin helyét egy mérsékeltebb vezető veszi át, akkor elkezdhetik oldani a szankciókat és visszaállítani a normális diplomáciai kapcsolatokat.

Kitörhet egy véres palotaforradalom, és Putyinnak távoznia kell a hatalomból. Ez a forgatókönyv ma kizártnak tűnik, de nem lehetetlen, ha arra gondolunk, hogy sok befolyásos ember, akik haszonélvezője volt a putyini rezsimnek úgy láthatja, hogy a továbbiakban már nem tud vele menni, azaz nem tudja érvényesíteni az érdekeit, amíg ő van hatalmon.

Az Ukrajnával kapcsolatos legfontosabb híreket ezen a linken olvashatja.