Egymást követték 2019 végén az orosz gázexporttal kapcsolatos bejelentések, amelyek valójában olyan tervek beéréséről tanúskodnak, amelyeket Vlagyimir Putyin orosz államfő és tanácsadói közel két évtizeddel korábban dolgoztak ki - kezdi elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája. Az alapvető cél az volt, hogy Oroszország gázszállítási infrastruktúráját hozzáigazítsák a hidegháború lezárulta utáni helyzethez.

Az eredmény egy olyan csőhálózat, ami túl fogja élni Putyin rezsimjét. Miután külső kényszerek és a gázpiac sokszereplőssé válása is formálta a gigantikus fejlesztéseket, a Kreml várhatóan nem tudja majd geopolitikai zsarolásra használni az új rendszereket. Oroszország a segítségükkel várhatóan megtartja világpiaci súlyát a gázellátásban, ám alapvetően mint hasznos gazdasági partner. Így végül is Putyin nagy műve többről szólhat mint puszta energiaipari változásokról.

Kapcsolódó

Az örökség

Oroszország megörökölte a gázszállítási szerződéseket a Szovjetuniótól, ám óriási változást jelentett, hogy Ukrajna és Fehéroroszország, amelyeken keresztül az európai tranzitot lebonyolítja, független államokká váltak. Miután maguk is nehéz gazdasági helyzetbe kerültek a birodalom összeomlása után, combos tranzitdíjért és/vagy a hazai fogyasztású gáz árának alacsonyan tartásáért folytatták az orosz gáz továbbítását Európába.

Ezzel egyidejűleg megjelent egy piaci fenyegetés: az azerbajdzsáni és közép-ázsiai gázt éppen olyan könnyen el lehet juttatni Törökországba, majd azon keresztül az európai piacokra, mint az orosz energiahordozót. A Kreml stratégáinak nem volt nehéz felismerniük, hogy rugalmasabb szállítási rendszerre van szükség. Ennek jegyében első lépésként kiépítették a Kék áramlat gázvezetéket, amely a Fekete-tenger fenekén futva a törökországi Samsun kikötőjébe szállítja az energiahordozót. Ezt 2005-ben adták át.

A gond csak az volt, hogy a Kék áramlat szállítási kapacitása mindössze évi 16 milliárd köbméter, miközben a szovjet érában épült csőkígyókon évente 180 milliárd gázt lehet továbbítani. Ez tehát nem mérsékelte érdemben az orosz gázexport függését a fehérorosz és az ukrán tranzittól.

Ide vele!

Oroszország 2011-ben megszerezte a belarusz gáztranzitrendszer feletti ellenőrzést, cserébe azért, hogy alacsony áron szállítja a gázt a szomszédjába. Ukrajna azonban keményen őrzi a csőhálózatát, és az ukrán tranzit az orosz gáz fő szállítási útvonala. Moszkva igyekezett uralma alá hajtani Kijevet a 2000-es évek első másfél évtizedében, amelynek egyik eszköze a gázzal való zsarolás volt. A 2000-es évek végén kétszer elzárták a gázcsapot, ám ez, mivel nem volt alternatív szállítási útvonaluk, nem bizonyult célravezető eszköznek.

Az első nagy változást 2012 hozta, amikor átadták az Északi áramlat első vezetékét. Ez a Balti-tenger fenekén köti össze közvetlenül Oroszországot és Németországot, szállítási kapacitása évi 55 milliárd köbméter gáz. Dél felől a párja lett volna a Déli áramlat, amely a Fekete-tenger fenekén juttatta volna el az energiahordozót Oroszországból Bulgáriába, ám a 2014-es ukrán válság nyomán Brüsszel nyomást gyakorolt Szófiára, hogy tartsa be rigorózusan azt a szabályt, amely szerint az európai gázvezetékeknek nyitottnak kell lenniük arra, hogy többféle szállító is átküldje rajtuk a gázát.

Miután ez esetben csak az orosz gázmonopólium, a Gazprom jött szóba szállítóként, Putyin egy huszárvágással lemondta a tervet, és helyette megállapodott török kollégájával, Recep Tayyip Erdogannal, hogy Törökország európai határára kanyarítják a csőkígyót. Ez lett a Török áramlat, amelynek gázából kaphat Törökország és az európai országok is, amelyeknek azután magánügyük, hogyan építik tovább a vezetéket, következésképpen őket terheli a felelősség, hogy az orosz mellett más forrásból is kerülhessen bele gáz. Ezt a vezetéket a napokban helyezik üzembe, kapacitása évi 31,5 milliárd köbméter.

Az Egyesült Államoknak még van ehhez pár szava

A probléma viszont az, hogy az Egyesült Államok már többször jelezte, kész bármilyen módon megakadályozni a vezeték elkészültét. Ennek pedig a csütörtökön elfogadott amerikai költségvetési törvényben - az MTI összefoglalója szerint - már jelét is adták: az amerikai védelmi költségvetési törvény büntetni fogja a gázvezetékeket lefektető hajókat és a vezetéképítő munkában résztvevőket, valamint a beruházások támogatóit is. A törvény értelmében a gázvezetékek öt éven át szankcionálhatók, de az amerikai elnök feloldhatja ezeket, ha bizonyítani tudja a kongresszusnak, hogy az Egyesült Államok minimálisra tudta csökkenteni a Kreml képességét arra, hogy saját politikai céljaira használja a gázvezetékeket.

A lépés Washington számára három szempontból is fontos:
  • 1. csökkenteni akarja európai szövetségeseinek energetikai kitettségét Moszkva irányába,
  • 2. az Északi Áramlat és a Török Áramlat megépítése lehetővé tenné, hogy megszűnjön a Kijevnek jelentős bevételeket hozó ukrajnai orosz gáztranzit,
  • 3. az Egyesült Államok mostanra a világ legnagyobb cseppfolyósítottgáz-exportőre (lng-exportőre) lett, és szeretne új piacokra bejutni Európában.
  • Az, hogy a Török Áramlat vezetéket Magyarország elvben nem meglepő, mivel Orbán Viktor miniszterelnök éveleji gazdasági program beszédében a következő évek egyik legfontosabb projektjének nevezte a beruházást. Szijjártó Péter pénteki kijelentése annak fényében érdekes, hogy az Egyesült Államok szankcióit kockáztatja most Budapest.

Más irány

Eközben lelassult az Északi áramlat 2. vezeték építése, mert részben az orosz gáztranzitból szép bevételeket szerző kelet-közép-európai EU-tagállamok, részben Ukrajna kifogásolta, hogy megkerülik a hagyományos útvonalat, részben az USA keménykedni kezdett arra hivatkozva, hogy ez a vezeték - amely további évi 55 milliárd köbméter gázt tudna eljuttatni Németországba - kiszolgáltatottá teszi Európát az orosz energiahordozónak. Mindezek ellenére a szakértők jelenleg 2020 második felére várják ennek a vezetéknek az üzembe helyezését.

Putyin válasza az EU és az USA vonakodó együttműködésére a török kanyar mellett az volt, hogy megállapodott Pekinggel egy Szibériából Kínába gázt szállító vezeték kiépítéséről. Szibéria erejének keresztelték, 2019 végén helyezték üzembe, és ha teljesen kihasználják, évi 38 milliárd köbméter gázt fog szállítani az orosz gáz új vevőjének.

Végül a Kreml stratégái a folyékony gázra (LNG) is gondoltak, úgy vélték, hogy Oroszország nem maradhat ki ennek a technológiának a kihasználásából sem. Több tíz milliárd dollárt öltek a szükséges infrastruktúra kiépítésébe, aminek eredményeként ma az oroszok Európa második-harmadik legnagyobb LNG-szállítói, igaz, a legnagyobb folyékonygáz-mennyiséget Ázsiában adják el.

Tárgyalniuk kellett

Az északi és a déli európai energiafolyosó kiépülésének csúszásai arra kényszerítették Moszkvát, hogy tárgyaljon az ukrán tranzit fenntartásától. Kijev tízéves hosszabbítást akart, az oroszok egyévest, végül az EU közvetítésével létrejött megállapodás szerint legalább öt évig folytatódnak az Ukrajnán keresztül haladó gázszállítások: 2020-ban 65 milliárd köbméter küldését vállalták az oroszok, azt követően évi 40 milliárdot. A tárgyalások lezárása 2019 végén elakadt, végül 24 órával a korábbi orosz-ukrán megállapodás december 31-jei lejárta előtt aláírták az új megállapodást - jelentette a Moscow Times.

Az oroszok az év utolsó hónapjaiban felpörgették az exportot, hogy feltöltsék a külföldi gáztározókat, ami lehetővé tette, hogy még hónapokig - reményeik szerint talán az Északi áramlat 2. üzembe helyezéséig, ha az már 2020 tavaszának végén megtörténne - elhúzatják az alkudozást - derült ki a régiós bne Intellinews hírportál év végi helyzetjelentéséből. Az ukránok gondja az, hogy vezetékrendszerük üzemeltetéséhez a tranzitbevételt használták fel, enélkül durván - a cégek esetén akár kétszeresére - kell emelniük a gáz fogyasztói árát. Saját gázkitermelésüket is csak magas költségek árán tudják bővíteni.

Az utolsó pillanatban aláírt egyezség része volt, hogy ukrán állami gázmonopólium hárommilliárd dollár kártérítésért lemond a Gazprom ellen indított nemzetközi pereiről, amelyeket azért indított, mert szerinte az orosz vállalatóriás az üzleti kapcsolatukban visszaélt az erőfölényével. Ezekben további nyolcmilliárd dollárt követelt volna. Végül az üzlet lehet része, hogy az oroszok újra szállíthatnak közvetlenül Ukrajnának gázt, azaz nem csupán Európából importálnak orosz gázt, amit a végleges megállapodás hiányában pánikszerűen folytattak 2019 végén.

Mindenki jól járt

Putyin a nagy terv elindításakor bizonyára abban reménykedett, hogy a rugalmas szállítási lehetőségekkel geopolitika előnyhöz jut, hiszen úgy zsarolhat az energiafegyver bevetésével, hogy nem lesz kiszolgáltatva egyik vevőjének és a tranzitországoknak sem. Ezzel indokolhatta a terv végrehajtásának óriási beruházási költségeit. A Gazprom az elmúlt öt évben negyedévente átlagosan 6,4 milliárd dollárt költött beruházásokra, ami elvitte bevételei átlag 23 százalékát. A cégóriás még így is nyereséges maradt, ám adóssága több mint kétszeresére nőtt 2013 óta. Bevétele 2014 és 2019 között 40 százalékkal emelkedett.

Oroszország exportpartnerei idővel felhagynak a fosszilis tüzelőanyagok használatával, ám ez nem mostanában lesz. Várakozások szerint Európa 2040-ig gázszükségletének harmadát szerzi be az orosz szállítótól és Kínának egyre több gázra lesz szüksége, hogy kiváltsa súlyosan légszennyező szénerőműveit. Ez azt jelenti, hogy Putyin nagy alkotása túl fogja élni a rezsimjét. Utódai remélhetően nem a geopolitikai zsarolás eszközét látják majd benne, hanem a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés egyik elemét.

Így a történet végén olyan helyzet állt elő, amin mindenki nyerhet. Oroszország rugalmasabbá tette gázexportját és új piacokat is talált. A terv megvalósításában részt vettek Putyinhoz hasonló autoritárius vezetők, mint Erdogan és Hszi Csin-ping kínai államfő. Segítettek vonakodó partnerek, elsősorban az EU, és megúszta a legnagyobb bajt az orosz államfő kedvenc áldozata, Ukrajna. Még a nagy ellenfél, az USA is besegített azzal, hogy az amerikai gáz megjelent az európai piacon, versenyt támasztva az orosz gázellátással szemben.