Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője az Ukrajna ellen indított orosz inváziót országa létéért folytatott harcának minősítette. Emellett egy új, nyugati dominancia nélküli világrend létrehozása a másodlagos cél. Úgy tűnik, jelentős nyugati gondolkodók hasonló következtetésre jutottak. Elmozdultak attól a felfogástól, hogy a Nyugat célja Ukrajna megsegítése, és arról értekeznek, hogy valóban új világrend kell, de egy olyan, amelyben Oroszországot olyan helyzetbe hozzák, hogy soha többé ne tudjon hasonló katasztrófát okozni, mint amit Ukrajnában okozott – kezdi az utóbbi gondolkodás elemzését Leonid Bershidski, a Bloomberg publicistája.
A keményvonalas megmondóemberek elmozdultak attól a céltól, hogy a háborút valamilyen alaposan kitárgyalt kompromisszummal zárják le, függetlenül attól, hogy Putyin áll-e még Oroszország élén vagy sem. Nem csupán Európa keleti részén élvezett befolyásától kel megfosztani Oroszországot - követelik -, hanem minden jelentős befolyásától a posztszovjet térségben, Közép-Ázsiában, illetve Afrikában és Latin-Amerikában, ahol a Wagner Group orosz zsoldosszervezet katonái jelen vannak.
Egyesek egyre hangosabban követelik, hogy az oroszokat úgy kell térdre kényszeríteni, mint a németeket és a japánokat a második világháború után, majd újjáépítve kell beintegrálni a világtársadalomban. Nicolas Tenzer francia politológus például úgy látja, hiba volt az hinni az 1990-es években, hogy a posztkommunista Oroszország demokratikus országként integrálódhat a nemzetközi közösségbe. Ezért kezdeményezi az oroszok teljes geopolitikai elszigetelését és Moszkva vétójogának megvonását az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
Amerika hangja
Mások kevésbé radikális megoldást javasolnak. Fiona Hill, az egyik legelismertebb Oroszország-szakértő, Donald Trump volt elnök adminisztrációjának Oroszország-guruja nemrégiben szintén arról beszélt, hogy meg kéne vonni az ENSZ-beli vétójogot az oroszoktól, de ennél tovább csak annyiban ment, hogy az mondta: a világ eddigi rendjének vége, a világrend nem lesz olyan ezután a háború után, mint előtte volt.
A Bloomberg szakírója szerint ezek a szakértők valójában Putyin kottájából játszanak, ugyanis nem tudják megmondani, hogy képzelik Oroszország stratégiai vereségét, ami terveik sikerének előfeltétele lenne. Így csak erősítik az orosz elnök értelmezését arról, hogy Oroszország a létéért küzd az ukrajnai háborúban.
Nem jelentene semmit
Oroszország biztonsági tanácsi vétójának megvonásával semmit sem lehetne elérni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az ENSZ Közgyűlésének majdnem egyhangú elítélő határozata ellenére Putyin nem rendelte vissza az orosz katonákat Ukrajnából.
És hogyan lehetne visszaszorítani az orosz jelenlétet a posztszovjet térségben és a világ más részein anélkül, hogy az oroszok teljes katonai vereséget szenvednének? - teszi fel a költői kérdést a Bloomberg cikkírója. Ukrajna egyelőre egyedül harcol és legfeljebb az a célja, hogy kiszorítsa az országból a megszállókat és a legkeményebb nyugati héják sem gondolják, hogy az atomkatasztrófát kockáztatva háborúba kellene lépnie a Nyugatnak Oroszország ellen.
Mást kell ajánlani!
Így aztán azt hinni, hogy a háború nyomán, ha megússzuk az atomfegyver bevetését, az orosz állam békés, vezeklő, bűnbánó módon viselkedik majd, naivitás. Először is a háború kimenetele még egyáltalán nem lefutott. A „szíriai módszer” bevetésével, azaz az ukrán háttér-infrastruktúra rombolásával és a mozgósított ágyútöltetékek felvonultatásával az orosz hadsereg meg tudja állítani az ukránok nyár végén indított ellentámadását.
Másodszor ha bukna is a putyini rezsim, a helyén természetesen nem a liberális demokrácia virágozna ki, nagyobb a sansz egy szélsőjobboldali hatalom felemelkedésére.
Ezért a Bloomberg cikkírója szerint az otthoni és egyre nagyobb számban külföldön élő oroszoknak a német megoldás optimista verzióját kellene felkínálni. A Szovjetunió összeomlása után az orosz társadalom megpróbált leszámolni sztálinista múltjával, ami kudarcba fulladt, ám a reményhez az kell, hogy az oroszok kapjanak még egy esélyt. Ez az alternatívája a kiközösítésnek és az azzal járó gyűlöletnek, ami, mint tudjuk, az újabb erőszak melegágya.