A Kreml az ukrán közművek és városok ellen indított tömeges rakéta- és dróntámadásokkal számos előre nem látott problémáját igyekszik kezelni – véli Mihail Vinogradov, a szentpétervári Politics Foundation alapító-elnöke, akinek a Moscow Timeson jelent meg a támadások hátterét firtató cikke. Az első és legfontosabb ilyen körülmény az ukrán hadsereg sikeres ellentámadása a Harkivi régióban, illetve a donyeckiben Liman térségében. A háború első időszakának vegyes eredménye ellenére az orosz hadvezetés és a Kreml nem számított arra, hogy az ukránok képesek lesznek erre a támadásra.

Az orosz közéletben megdöbbenést keltettek az ukránok sikerei a délkeleti és a déli fronton, ami arra késztette a hatalmat, hogy bűnbakokat állítson a blamázsért és mélyebben érintkezzen a közvéleménnyel, mint szokott. Ezt megelőzően ugyanis nem volt kétség az orosz átlagemberekben, hogy az országuk csak győztesként kerülhet ki ebből a háborúból, ám a kudarc felszínre hozhatja a kritikusabb hangokat.

Eközben világossá vált, hogy a rezsim elitje nem tud egységesen kiállni a részleges mozgósítás mellett, amit végül elrendeltek, de széljegyzetként sietve hozzáfűzték, hogy csak háromszázezer korábban katonai kiképzést kapott férfit érint. A mozgósítást – talán a „megvajazásnak” köszönhetően, talán mert nem tudják mi zajlik a fronton – viszonylag simán lenyelték az emberek, ám a végrehajtással kapcsolatos anomáliákat, a katonák rossz felszerelését, gyors frontra küldését, a bevonulás költségeinek a családokra hárítását már nem.

Halvány lelkesedés

Eközben a nagy durranásnak szánt bejelentés a három ukrajnai régió orosz annektálásáról messze nem szólt akkorát, mint várták, sőt lényegében észrevétlen maradt az orosz társadalomban. Az első magyarázata ennek az, hogy szemben a 2014-ben bekebelezett Krímmel, amely az orosz történelmi tudat szerint egyértelműen orosz terület, a Donbaszra ez nem igaz.

A második, hogy a kirakat népszavazások, amelyeken az „ott élők a csatlakozásról döntöttek”, nem jelentek meg sikertörténetként az orosz átlagemberek előtt. Talán ha a Kercsi híd elleni támadás után történik mindez, nagyobb egyetértés övezte volna Ukrajnában élő oroszok „védőernyő alá helyezését”.

Végül a váratlan kellemet fejlemények sorába illik a sikeres bombamerénylet a hídon, amelynek megépítése igen drága projekt volt és csak 2018-ban fejeződött be. A Moscow Times cikkírója szerint egyből világos volt, hogy Ukrajna állhat az akció mögött, akárcsak tavasszal a fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajója a Moszkva elsüllyesztése mögött, ám szemben az utóbbival, ennek jóval nagyobb volt a demonstratív hatása.

Jött a válasz

Ezek az események hintették el az orosz társadalom tudatában, hogy Ukrajna erős ellenfél, amire válaszul meg kellett mutatni, hogy az oroszok még erősebbek. A politológus publicista szerint az utóbbi miatt indították a tömeges rakéta- és dróntámadásokat. A rezsim elitje meg akarja győzni ezzel saját magát arról, hogy elég határozott és elég kitartó, továbbá van elég erőforrása ahhoz, hogy a vezetésével az orosz hadsereg visszaszerezze a kezdeményezést az Ukrajnával szemben indított háborúban.

A légi támadásokkal meg akarják előzni, hogy az orosz társadalomban kialakult aggodalom és bizonytalanság elégedetlenséggé mélyüljön az ország vezetésével szemben. Főként a rendszer tipikus támogatói, a nők és a falun élők körében, illetve az etnikai csoportok körében kialakuló ellenséges hangulatot akarják elkerülni. Az előbbiek a rendszer pillérei voltak, de nem fogadták jól a mozgósítást. Így a légi csapásokat védekező lépésként tálalják, amelyekkel a gonosz ellenségtől védik Oroszországot.

Mégis, mi a cél?

Katonai szempontból nem világos, mi a cél. Jelezni akarták vele a Kreml elszántságát a háború folytatására, de konkrétan mire megy ki a játék? Az ukrán ellentámadással szembeni válaszcsapás, amellyel a hadsereg hátországát akarják lerombolni? El akarják kerülni, hogy a déli Herszon tartományban is az történjen, mint Harkivtól délkeletre?

Vagy meg akarják előzni, hogy az ukránok kettévágják az orosz megszállás alatt lévő ukrán területet, például Melitopol térségében, ahol hírek szerint partizán tevékenység folyik? Be akarják fagyasztani a frontot vagy egy fegyverszüneti támadás alapjaként, vagy a besorozottak harcba vetésének előkészítéseként? Vagy ürügyet keresnek a taktikai atomcsapásra?

Nincsenek válaszok

Az orosz vezetés gondja az, hogy hiába látványosak a bombázások, nem oldják meg a problémákat. Az energia-infrastruktúra lerombolására tett kísérlet hatásossága megkérdőjelezhető, miközben a többi volt szovjet köztársasággal a Ukrajna elleni támadás nyomán kialakult feszült viszonyra nem ad választ a keménykedés a volt szovjet tagköztársaság Ukrajnával szemben. Végül egyelőre nem derült ki, hogy a mozgósítás hasznára vált-e a hadseregnek.

A társadalom apátiába süllyedt többsége nem csatlakozik sem a hangos háborúpárti és háborúellenes réteghez sem. Vitatott, hogy Oroszországnak van elég erőforrása és energiája, hogy további radikális lépéseket tegyen a háború folytatása érdekében. Nyitott a kérdés, hogy az orosz hadvezetés a kezdeményezés visszavételére készül-e a légi támadásoknál tartósabb eredményt ígérő eszközökkel, vagy csak reagál az ellensége elmúlt két havi akcióira, amivel belesétálhat egy még nagyobb csapdába, például ha katonai szempontból rossz hatékonyságú csapásokra lövi el a korlátozottan rendelkezésre álló muníciót, ami hiányozni fog máskor és máshoz.