Miután az orosz hadsereg erői látványosan felvonultak Ukrajna határai mentén és a belorusz rezsim a nagy orosz testvér árnyékában bevándorlási válságot kreált a lengyel-fehérorosz határon, az elemzők újra azt találgatják, mi járhat Vlagyimir Putyin orosz államfő csavaros eszében? Ismerve a Kreml ködbe burkolózó döntéshozatalát Putyin terveinek kifürkészése gondolatolvasást igényelne, ám a jelen helyzetben talán nem ennyire nehéz kitalálni, mi a célja – véli Leonid Bershidsky Oroszország-szakértő, a Bloomberg publicistája.

Az Egyesült Államokat láthatóan tényleg aggasztja az a lehetőség – amire európai szövetségeseit is figyelmeztette –, hogy az orosz hadsereg megtámadja Ukrajnát. Ezt több elemző is reális lehetőségnek tartja, mégpedig azon az alapon, hogy az orosz államfő érzelmi alapon hozhat döntést. Úgy tekinthet Ukrajnára, mint egy befejezetlen ügyre, miután a Krím félsziget 2014-es elcsatolása és a dombaszi régió oroszbarát szeparatisták kezébe kerülése után nem sikerült az országot teljes mértékben visszaterelnie Oroszország karjaiba. Úgy gondolhatja, hogy politikai hagyatékához hozzá kell tartoznia Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna valamiféle egyesítésének.

Kapcsolódó

Ez az érvelés nem alaptalan annak tükrében, hogy Putyin egyik legjobb húzásának minden bizonnyal a Krím „visszaszerzését” tartja és nem egyszer hangot adott annak, hogy e három ország lakóit egy nép leányainak és fiainak tekinti. Emellett fogy az ideje, a hatalomban töltött évei nem fognak örökké tartani. Ugyanakkor szembe állítható ezzel a felfogással az, amit Dmitrij Medvegyev volt miniszterelnök, jelenleg a nemzetbiztonsági tanács vezetője mondott az oroszok türelméről.

Az idő nekik dolgozik

Oroszország tudja, hogyan kell várakozni, az oroszok türelmes emberek – írta nemrégiben Medvegyev, és nem nehéz kitalálni mire gondolt. Ukrajna esetében csak hagyniuk kell, hogy az egymást követő Nyugat-barát kormányok egymás után elbukjanak, hogy az emberek megunják az EU és az USA félszívű támogatását, amit az országnak ad. Ha eközben időről időre katonailag fenyegetik Ukrajnát, akkor az ukránok végül rájöhetnek, hogy az a legjobb nekik, ha forró baráti kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal. Fehéroroszország esetén csak ki kell várni, hogy az önfejű Aljakszandr Lukasenka elnök végleg elkopjon, és csak arra kell ügyelni, hogy helyét egy racionálisan gondolkodó, oroszbarát vezető vegye át.

Persze lehet, hogy Putyin nem úgy gondolkodik, mint volt miniszterelnöke, hogy a stratégiai türelem nem az erőssége, hogy úgy érzi, személyesen az ő feladata az „orosz egység helyreállítása”. Egy ilyen hangulatban az orosz államfő hozhat olyan döntést, amelyben nem számol annak nemzetközi, gazdasági következményeivel vagy nem törődik azokkal.

Még nem tart itt

A Bloomberg publicistája azonban úgy látja, hogy Vlagyimir Putyin még nem tart itt. Megvan a maga külpolitikai prioritása, aminek racionálisan alárendeli döntéseit. Ez pedig nem más, mint a földgázprojekt. Az elmúlt húsz évben kiépült egy új vezeték hálózat, amely eléri Kínát, illetve Európát délről, Törökország érintésével és északról a közvetlen orosz-német összeköttetéssel. E rendszer üzemeléséből fájóan hiányzik az utóbbi elem, az északi áramlat 2. gázvezeték üzembe helyezése.

Ennek lenne logikája a nagy orosz összeborulás szempontjából is, hiszen jelenleg a fehérorosz és az ukrán kormány alkupozícióját erősíti Moszkvával szemben, hogy a gáz exportjához biztosítják a tranzitútvonalat. Putyin ezt az adut nem szeretné Minszknél és Kijevnél hagyni. Ehhez azonban szükség lenne az északi áramlat beindítására, ami ellen az USA lobbizik, és bár a csővezeték kész van, az ügyvezető német kormány halogatta az induláshoz szükséges engedély megadását.

Mézes madzag és korbács

Putyin ezért elővette a jól ismert mézesmadzag és korbács módszerét. Az előbbi az európai gázhiányra és erős gázáremelkedésre adott válasza, nevezetesen, hogy megígérte az orosz gázexport növelését Európába, és ezt nagyrészt teljesítette is. Az utóbbi az Ukrajna körüli feszültség növelése, aminek része, hogy valóban úgy kell tűnnie: kész érzelmi alapon háborút indítani a szomszéd ország ellen.

Arra kell ügyelnie, hogy ne fordítsa maga ellen a német vezetést, ezért az a logikus, hogy tartózkodik a túlságosan durva lépésektől Ukrajnával szemben. Végül működhet a Medvegyev említette orosz türelem: a feszültség enyhítése érdekében mindenkinek (Európa, Ukrajna, USA) az lehet a legjobb, hogy beinduljon az északi áramlat 2.

Mit tehetünk ehhez hozzá? Azt, hogy az új német kormánynak is tudomásul kell vennie, amit Angela Merkel volt kancellár vagy Emmanuel Macron francia államfő viselkedése az elmúlt években tükrözött: az orosz medvének is kell kapnia valamit, hogy ne kezdjen el hadonászni, amivel kárt tehet az európai porcelánboltban.