A Krím félsziget 2014. tavaszi annektálása óta Vlagyimir Putyin oroszországi rendszere a világ egyik legstabilabban, legkiszámíthatóbban viselkedő politikai rezsimjeként működik: az erőszakos, autoritárius kormányzást részben a választott parlamenti képviselet, részben a belenyugvás élteti - kezdi egy friss tanulmányhoz kapcsolódó elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája.

A jelen túl kilátástalannak tűnik ahhoz, hogy érdemes legyen elemezni, ezért a washingtoni Free Russia Foundation kutatóintézet elemzésének Putyin-ellenes orosz szerzői arra keresik a választ, hogyan fog kinézni az ország 2030-ban. A jelentés készítőnek várakozásai között jelentős eltérések vannak, ám néhány alapkérdésben lényegében egy véleményen vannak.

Kapcsolódó

Marad az energiafüggőség

Bár a rezsim sokat beszél arról, hogy mérsékelni akarja az ország függését az energiahordozó-exporttól, ez nem fog változni - vélik egyhangúan. Míg 2000-ben a költségvetés bevételeinek 25 százaléka függött ettől, 2017-re ez az arány 40 százalékra ment fel. Ezt a kivitelt ugyan veszélyezteti az elektromos autók terjedése, az erősödő verseny a földgáz piacán és a szén iránti kereslet csökkenése (ez a harmadik legnagyobb orosz energiahordozó exportcikk), de ez nem változtat a helyzeten.

Az orosz szakértők egyike sem számít arra, hogy az energiafüggőség csökkenni fog, de egyikük sem vár ezzel kapcsolatban valamilyen válságot 2024, Putyin elnöki periódusának vége előtt. Ha az olajár hosszabb ideig hordónként 30 dollár alá csökken, akkor az ukrajnai beavatkozás miatt elfogadott nyugati szankciók túl nagy teherré válhatnak Oroszország nyakában.

Kína árnyéka

Abban is egyetértenek a friss tanulmány szerzői, hogy Oroszország egyre inkább Kína hatása alá kerül. Az oroszok egyre több nyersanyaggal látják el ázsiai szomszédjukat, miközben egyre több feldolgozóipari terméket vásárolnak majd tőlük. Katonai együttműködésüknek lendületet adhat egyre erősebb USA-ellenességük. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Oroszország Kína befolyása alá kerül: erre tereli az oroszokat a nyugati szankciók miatt elérhetetlen technológiák megszerzése, amelyeket az ázsiai országtól remélhetnek, illetve az USA-val szemben éleződő viszonyuk. Ez a fejlemény elkerülhetetlennek látszik annak ellenére, hogy nem túl népszerű a körükben.

Nem lesz katonai kaland

A szakértők nem számítanak olyan durva katonai kalandra, amilyen például a balti államok elleni agresszió lenne, de érdemes figyelni Fehéroroszországra és Kazahsztánra. Az előbbivel 20 éve kötött integrációs megállapodás lehetőséget kínál Putyinnak arra, hogy az egyesülő két állam fejeként folytassa vezetői pályafutását 2024 után. Az utóbbi erősítheti kapcsolatait Kínával és Törökországgal, amit Moszkvában úgy láthatnak, hogy Oroszország elveszti első számú ütköző államát ezekkel szemben. Ugyanakkor az orosz hadsereg továbbra is alulfinanszírozott és egy újabb katonai kaland az ukrajnai és a szíriai beavatkozás után, igencsak népszerűtlen lenne.

Nem lesz puccs

A putyini irányítással szembeni belső ellenállással kapcsolatban - ellentétben az előbbiekkel - eléggé megoszlik az elemzők véleménye. Egy részük erősödő ellenállásra számít a rezsimmel szemben regionális szinten, más részük úgy látja, a gazdasági és a katonai felső tízezer túlságosan beágyazódott a jelenlegi status quóba ahhoz, hogy bármit tegyen ellene.

Oroszországban 2004 előtt a GDP 70 százalékát a magánszektor termelte meg, míg jelenleg a gazdaság 70 százaléka állami vállalatok ellenőrzése alatt áll. Így a központi hatalomtól várható a mézesmadzag és a korbács is, ha valakinek kósza gondolatai támadnának a hatalommal kapcsolatban. A rezsim eléggé puccsbiztosnak tekinthető: a hadsereg minden kulcspozíciójában Putyin emberei ülnek. Az USA-ban készült tanulmány egyik szerzője sem számít arra, hogy a nyugati szankciók megbontják a felső tízezret Oroszországban.

Összkép

Ennek alapján azt az összképet kapjuk, hogy egy érett, stabil rendszerrel állunk szemen Oroszországban, amely viszonylag simán átkerülhet Putyin irányítása alól kijelölt utódjának a kezébe. A legtöbb, amit a Nyugat remélhet, hogy egy új vezető alatt kevésbé lesz elnyomó a rezsim, feladja a Délkelet-Ukrajna uralásával kapcsolatos terveit és visszaveszi Nyugat-ellenes propagandáját és kibertámadásait.

A Bloomberg publicistája pusztán racionálisan belegondolva, egyetért ezzel a képpel. Putyin alaposan átformálta az országot ahhoz képest, amilyen az az 1990-es években volt. Egy hirtelen, erőszakos rendszerváltást valószínűtlenné tesz a rezsimet fenntartó két fő mechanizmus: a megfélemlítés és a korrupció. Egy ilyen rendszer lehet jobb viszonyban az USA-val és az EU-val, ám ettől még belső viszonyai változatlanok maradhatnak.

Mégis

Kicsit elmozdulva a racionális számítástól Bershidsky úgy véli, hogy az oroszok talán nem ennyire belenyugvóak. A jelenleg helyi szinten zajló tiltakozások olyan ügyekben, mint hogy ne építsenek templomot egy közparkban, aligha tekinthetők egy forradalom előjelének, ám aki látta az oroszok lázadását a Szovjetunió utolsó éveiben, látta az abban megjelenő vigasztalan, rettenthetetlen energiát, az nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ez újra felszínre tör. Különösen, hogy jól látható: a rezsim képtelen javítani az emberek életszínvonalát.

A Bloomberg szakírója szerint középtávon érdemes figyelembe venni azt a lehetőséget, hogy egyszerre több városban robban ki az elemi elégedetlenség függetlenül attól, hogy Putyin vezeti-e még az országot vagy sem. Ennek a lehetőségnek része, hogy érvénytelenné tenné az említett geopolitikai forgatókönyveket. Utat nyitna az előtt, hogy a Nyugat és más nemzetközi szereplők új viszonyt alakítsanak ki Oroszországgal, mégpedig okosabban, mint ahogy azt legutóbb tették, amikor 30 évvel ezelőtt lehetőségük nyílt erre.