Az Ukrajna ellen február végén indított orosz invázió gyors sikerének elillanása és az orosz hadsereg Kijev ellen indított támadásának kudarca után a támadó egy ideje két cél elérésére összpontosít – írja a BBC a háború lehetséges végkimeneteleit elemző cikkében. Az egyik a megtámadott ország déli részéből a háború elején kiharapott rész megtartása, a másik Délkelet-Ukrajna, azaz a Donbasz (a Luhanszki és a Donyecki régió) teljes elfoglalása. Az ukrán hadsereg nyugati támogatással továbbra is keményen ellenáll.

Vélhetően a legvalószínűbb forgatókönyv a 100 napja tartó összecsapás folytatódására a hónapokra vagy akár évekre elhúzódó háború, amelyben a felek folyamatosan felőrlik egymás erejét. E forgatókönyv sztorija arról szólna, hogy a hadviselők kisebb részsikereket érnek el egymás rovására, de egyikük sem hajlandó feladni a harcot. Vlagyimir Putyin orosz államfő arra játszhat, hogy a Nyugat belefárad Ukrajna támogatásába, inkább a gazdasági válság kezelésére és a Kína elleni stratégiai küzdelmére akarja fordítani a figyelmét.

Kapcsolódó

Eközben a nyugati országok úgy gondolhatják, hogy itt és most kell megállítaniuk az orosz revansizmust, ezért rendületlenül folytatják Ukrajna támogatását fegyverekkel. Így állóháború alakul ki az első világháborúból ismert végeláthatatlan anyagcsatákkal és emberáldozatokkal. Mick Ryan nyugalmazott ausztrál tábornok, a védelmi tanulmányok oktatója úgy látja, hogy kicsi az esélye bármelyik fél egyértelmű győzelmének ebben a háborúban. Egyikük sem mutatott képességet arra, hogy döntő fölénybe kerüljön a másikkal szemben.

Putyin huszárvágása

Vlagyimir Putyin például a Luhanszki régió elfoglalása után, amelyhez elég közel áll az orosz hadsereg, tűzszünetet hirdethet – szól a második forgatókönyv. Kijelentheti népének, hogy a „különleges katonai műveletek” elérték a céljaikat, az ukrán hadsereg immáron nem jelent veszélyt Oroszországra, megvédték az Ukrajna keleti és déli részén lévő orosz ajkú lakosságot, létrehozták a szárazföldi összeköttetést a Krím és Donbasz között. Ezzel a húzással a háború folytatását az ukránok felelősségévé tenné.

A Nyugat e forgatókönyv szerint megosztott lehet a folytatást illetően – véli Keir Giles Oroszország-szakértő, a Chatham House kutatóintézet elemzője. Az európai országok egy része, élükön Németországgal, Olaszországgal és Franciaországgal a béketárgyalások pártjára állhat, hogy vége legyen a vérengzésnek és az európai gazdaságot érő károknak. Az USA, az Egyesült Királyság és Kelet-Közép-Európa ismert oroszellenes országai viszont úgy gondolnák, hogy az orosz invázió nem lehet sikeres, mert az hosszabb távon csak elnyújtja a régió vergődését. Így az egyoldalú orosz tűzszünet ugyan változtatna a háború kinézetén, de vélhetően nem hozna stabil békét.

Lehetetlen győzelmek

A három további forgatókönyv a logikailag lehetséges végjátékokról szól. Az egyik a döntetlen, nevezetesen, hogy mindkét fél belefárad az öldöklésbe, és úgy ítélik meg, hogy a fegyveres harccal nem érhetik el a győzelmet. Ezért béketárgyalásokat kezdenek. A gond az, hogy az ukrán vezetés 2014 óta szerzett tapasztalatai alapján nem bízik az oroszokban, nem hiszi, hogy Moszkva ne lenne képes bármilyen írott és íratlan szabály megszegésére, miután mindkettőt megtette számos alkalommal. Így a kifáradás alapján születő béke nem látszik stabilnak.

A második logikai lehetőség Ukrajna katonai győzelme. Ez a forgatókönyv azt feltételezi, hogy az ukrán hadsereg megkapja a támadáshoz szükséges tüzérségi eszközöket, és ezek birtokában lerombolhatja az orosz tüzérséget és utánpótlási vonalakat, amivel visszavonulásra késztetheti az oroszokat a megszállt területekről. E lehetőség legnagyobb gondja, hogy mi lenne rá az atomfegyverek felett rendelkező orosz vezetés válasza. Niall Ferguson, a londoni Kings College történész professzora például úgy véli, hogy Putyin nem fogadna el egy konvencionális fegyverekkel vívott háborúban elszenvedett orosz vereséget.

A harmadik logikai lehetőség az orosz katonai győzelem. Nyugati elemzők úgy vélik, hogy a Kreml nem adta fel a háború eredeti céljait, a kijevi kormány megbüntetését, az ukrán főváros és Ukrajna nagy részének elfoglalását. Ha megszereznék a Donbaszt, az jó kiindulópont lehetne a támadás folytatásához és újrakezdhetik Kijev támadását is. Egyszerűen a 147 millió lakosú támadó és a 38 milliós népességű védekező ország között lévő számbeli különbségre támaszkodhatnának: Ukrajna hamarabb fogyhat ki a hadra fogható emberekből.

Erre a lehetőségre célozva egy nyugati diplomata – tükrözve mik járhatnak a fejekben – felvetette, hogy a Nyugatnak végre kellene hajtania egy atomfegyvertesztet a Csendes-óceán térségében, hogy figyelmeztesse az orosz vezetést: ahogy az ukrán győzelem az oroszoknak, úgy az orosz győzelem a Nyugatnak nem elfogadható.

Összességében úgy tűnik, hogy ennek a háborúnak a jövőjét egyelőre nem írták meg a gazdag fantáziával megáldott forgatókönyvírók.