Lassan kezdenek magukhoz térni az elemzők meglepetésükből, amit Vlagyimir Putyin orosz államfő okozott azzal, hogy váratlanul lemondatta kormányát (még a minisztereknek sem szólt) és számos alkotmánymódosítási javaslattal állt elő, így rámutathatnak a részletek jelentőségére - derül ki Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája cikkéből. Bár az oroszok többsége örül Dmitrij Medvegyev kormányfő távozásának, mert népszerűtlen volt (ő vitte el például a balhét a nyugdíjkorhatár emeléséért), nem ezrét kellett távoznia, hanem azért, mert az államfő ki akarja lúgozni a politikai döntéshozatalt az állami bürokrácia irányításából.

"Ártatlan" ötletek

Kapcsolódó

Az egyik rafinált kezdeményezés úgy szól, hogy csak az lehessen Oroszország államfője, aki 25 éve folyamatosan ott él és soha nem volt külföldi útlevele vagy állandó külföldi tartózkodási engedélye.Ezzel a szabállyal egy csapásra tizenegymillió oroszt zárhatnak ki az elnöki poszt megpályázásából. A hivatalos statisztikai adatok szerint 543 ezer olyan ember él Oroszországban, aki kettős állampolgár vagy rendelkezik külföldi tartózkodási engedéllyel, továbbá a teljes emigráns orosz közösség létszáma - az ENSZ becslése szerint - 10,5 millió fő, ami az orosz népesség hét százaléka.

Putyin másik ötlete, hogy az alkotmány módosításával adjanak elsőbbséget az orosz törvényeknek az ország nemzetközi szerződéseken vállalt kötelezettségei előtt. A Bloomberg cikkírója ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy mivel jelenleg az utóbbiak élveznek előnyt, azért az orosz kormány csak tavaly 11,4 milliárd dollárt volt kénytelen kifizetni olyan perek nyomán, amelyeket elvesztett az Európai Emberjogi Bíróságon. Nemzetközi peren kívül megegyezés alapján kénytelen a Gazprom gázvállalat 2,6 milliárd dollárt fizetni ukrán partnerének, a Naftogaznak. A nem kis összegek megspórolása mellett a változtatással az orosz vezetés megszabadulhat a pervesztésekkel járó blamázstól is.

Miniszterelnök, parlamenti elnök, pártelnök

Jelenleg az államfő választja meg miniszterelnökét a parlament alsóházának beleegyezésével, és a kormányfő nevezi meg minisztereit. Putyin javaslata szerint a törvényhozás alsóháza döntene a miniszterelnök és a kormánytagok személyéről, és az államfőnek kellene elfogadnia a képviselők határozatát. A felsőház - amelynek tagjait nem közvetlenül választják, hanem a régiók képviselőiből áll - a belügyi, a külügyi és a védelmi tárca vezetőinek kinevezésébe kapna beleszólást, ami jelenleg kizárólag az államfő joga. Emellett két szó kerülne be az államfő újraválasztási szabályaba: az orosz elnököt nem lehetne háromszor "egymást követően" újraválasztani.

Putyin ezzel mindjárt három utat nyitott maga előtt, hogy 2024 (jelenlegi elnöki ciklusa lejárta után) hatalmon maradhasson. Az egyik, hogy újra miniszterelnök legyen, a másik, hogy a parlamenti elnökének tisztségét betöltve mozgassa a szálakat, a harmadik, hogy az Oroszországban működő de facto egypártrendszerben a kormánypárt (állampárt) elnöki székéből irányítsa az országot, úgy, ahogy Jaroslaw Kaczynski vezeti Lengyelországot.

A Bloomberg cikkírója idézi Kirill Rogov politikai elemző megjegyzését, miszerint egy a politikai versenyt nélkülöző, elcsalt választásokkal működtetett politikai rendszerben a parlament szerepének növelése azt jelenti, hogy a hatalom súlypontja a domináns párt, azaz az állampárt vezetéséhez kerül. Ebben a kínai modellre emlékeztető szisztémában Putyin a végtelenségig megtarthatja a hatalmát, a háttérből mozgathatja a szálakat, megversenyeztetve a formális állami vezetői posztokra aspiráló utódjelöltjeit.

Nincs garancia

Putyin gondja az, hogy még az orosz politikai rendszer sem garantál senkinek élete végéig szóló hatalmat, és ami még fontosabb, a hatalomból való távozása után nem garantálja személyes biztonságát (mármint, hogy nem indítanak ellene jogi eljárást, miután távozik az ország éléről). Ezért nyithatott meg egy negyedik lehetőségét uralkodásának prolongálására. Ez az a lehetőség, hogy az államtanács nevű, jelenleg tanácsadó testület vezetését átvéve irányítana a háttérből.

Ebben a testületben a régiók kormányzói, a parlamenti elnökök és a parlamenti pártok elnökei ülnek, ami a most kezdeményezett reformok részeként megváltozhat. Erre az opcióra mutat példát Nurszultan Narazbajev korábbi kazahsztáni elnök esete, aki immáron így uralkodik országában. Az ötlet azért bizarr, mert Putyin ezt nem egy szerény, közép-ázsiai ország élén tenné, hanem a 140 millió lakosú Oroszországot, egy atomhatalmat bütykölgetne a háttérbe húzódva, egy átláthatatlan pozícióból.

Majd kiderül

Putyin alkotmányos reformjainak több eleme a homályban maradt, például az új alkotmány elfogadásáról csak annyit mondott, hogy a népnek kellene döntenie róla, ami feltehetően egy népszavazását jelenti. A hazai törvények előnyben részesítéséhez a nemzetközi szerződésekkel szemben lényegében új alkotmányt kellene írni. Az említett államtanács jogosítványainak változása sem tisztázott, mint ahogy az sem, mennyire növelnék meg a parlamenti szerepét (például, hogy csak kinevezhetné-e a minisztereket vagy el is távolíthatná őket a posztjukról).

A Bloomberg publicistája szerint egy dolog biztos. Putyin azért hajtotta végre a gyors kormányfőcserét és indította útjára alkotmányos reformjait, mert az orosz elit kezdett aggódni amiatt, hogy mi lesz 2024 után. Marad-e vagy megy a "főnök", ha megy, ki jöhet a helyére, és milyen lesz az átmenet? Az orosz elnök most világossá tette, hogy egy az államfői poszttól eltérő pozíciót fog kreálni magának. Nem érdeke, hogy elárulja, hogyan alakul át végül a rendszer, de jelezte, hogy dolgozik ezen és hatalmon akar maradni 2024 után is. Az orosz alkotmány valójában Putyin fejében van, átszabásának egyelőre homályban maradt részletei is ott keresendőek, onnan fognak előkerülni.