Az uniós és brit diplomaták, illetve szakérők őrült versenyfutásba kezdtek az idővel, hogy még a héten tető alá hozzanak egy brexitmegállapodást - bár ez gyakorlatilag lehetetlen, azért megpróbálják. Az alapvető feladat továbbra is ugyanaz: milyen vámrezsim legyen érvényben Észak-Írországban? - emlékeztet a Financial Times. A londoni kormány legújabb javaslata szerint a kis brit tagállamnak kettős vámrendszerben kellene lennie, azaz egyszerre vonatkoznának rá az EU-s és a brit vámszabályok. Az unió legenyhébb kifogása ezzel szemben, hogy igencsak bonyolultnak látszik.

A nagyobb gond, hogy utat nyit az EU-s vámszabályok kijátszása előtt. Hogy a bölcs brit tárgyalók is értsék, miről van szó, Michel Barnier uniós főtárgyaló a cukrot hozta fel például. Tegyük föl, hogy az Egyesül Királyság a brexit után kedvező kereskedelmi megállapodást köt nagy cukorszállítókkal (például Indiával vagy Brazíliával). Ezért Észak-Írországba a brit szabályok szerint kedvező vámmal juthat el a cukor.

Ha ezt ott felhasználják végfogyasztásban, például kávéba teszik, vagy egy az egyben tovább exportálják az EU-ba, akkor nincs gond. Az első esetben elfogyasztják, a másodikban megfizetik az uniós vámot utána. Ha azonban mondjuk cukros üdítőkbe vagy más édességbe keverik bele, és ezt követően akarják az EU-ba exportálni, akkor a feldolgozott termék után fizetik meg a vámot, így az abba olcsón beépült cukornak köszönhetően már is árelőnyhöz jut az északír exportőr.

Összejöhet-e az egyezség?

Boris Johnson brit miniszterelnök nem ismer lehetetlent, ha a wishful thinkingről (hátha mégis úgy lehetne) helyzetéről van szó. Úgy gondolja, elég nagyjából összeütni a válási megállapodást, a részleteket majd kidolgozzák az EU állam- és kormányfőinek kétnapos csúcsértekezletén (amelyen nyilván nem csupán a brexit van napirenden). Az uniós vezetők nem igazán értenek egyet vele: ők csak szerződésszerűen megfogalmazott, pontos egyezményről hajlandóak döntést hozni.

Ez láthatóan szinte lehetetlen, ám ettől még nem feltétlenül kell megvalósulnia a legrosszabb forgatókönyvnek, nevezetesen az Egyesült Királyság válási megállapodás nélküli kizuhanásának az EU-ból október 31-én. Egyrészt Brüsszel nem zárja ki, hogy még a hónap vége előtt, október 29-30-ára összehívjanak egy rendkívüli csúcsértekezletet. Ezen dönthetnek az egyezségről vagy a brexithatáridő meghosszabbításáról.

Másrészt ma már koránt sem biztos, hogy Johnson kész lenne a kemény brexitet választani: bár újra és újra leszögezi, hogy ha nincs egyezség, akkor kilépteti országát a hónap végén, ám részben törvény kötelezi arra, hogy ez esetben kérjen halasztást, részben az elmúlt napokban - éppen a megállapodás erőltetésével - elkezdett elmozdulni ettől a merev álláspontjától.

Mi a kiút?

Mindezen nehézségeket akkor lehetne megoldani, ha megtalálnák a módját, hogy Észak-Írország de facto az EU vámuniójában maradjon, miközben de jure a brit vámhatárokon belül lenne. Ehhez arra van szükség, hogy az Ír-tengeren működjön egy megbízható vámhatár az ezt keresztező áruk levámozására, annak ellenére, hogy jogilag ez nem létezne.

Például elképzelhető lenne, hogy a kis brit tagállamba az EU-s vámszabályoknak megfelelően kerülnének be az áruk, ám amelyeket végfogyasztóként (a cukor bekerül a kávéba) felhasználnak, azok után visszaigényelhető lenne a brit és az EU-s vám közti különbség. Az unió attól tart, hogy ezzel nem lehetne kiküszöbölni a csalást (úgy tesznek, mintha felhasználnák a cukrot, visszaigénylik a vámkülönbséget, ám továbbcsempészik a cukrot a nyitott ír-északír határon át).

Összességében uniós diplomaták a bonyolult feladat ellenére nem zárják ki, hogy sikerül olyan megoldást találni, amelyben a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Brüsszelben értékelik, hogy a Johnson-kormány jelentős engedményeket tett a megállapodás érdekében, például hajlandó tárgyalni arról, hogy az Ír-tengeren éles gazdasági szabályozási határ jöjjön létre, illetve belátni, hogy az ír-északír határ virtuálisan sem lehet vámhatár.