A ma élő generációknak elképzelhetetlen változás történt Kubában április 18-án: az ország vezetőjének keresztneve immáron nem Castro. Raul Castro ugyanis átadta az államfői posztot Miguel Diaz-Canelnek (képünkön jobbra), miközben az egypártrendszerben működő országot irányító kommunista párt főtitkári posztját még megtartotta - kezdi háttérelemzését Mac Margolis, a Bloomberg Latin-Amerikával foglalkozó szakírója.

Hat évtizeden át irányította a szigetországot előbb Fidel, majd Raul Castro, távozásukat a hatalomból éppen annyian fogják megsiratni a világon, mint ahányan tapsolnak. Még nem tudni milyen hatással lesz a régióban a forradalmár testvérpár végleges lelépése a színről, miután hiába haltak ki a legendásan brutális latin-amerikai diktátorok és hiába halványult el a jenki imperializmus, még mindig sokan idealizálják a kubai forradalom szellemét.

Kapcsolódó

Kétszeresen nem lesz változás

Senki sem számít radikális irányváltásra Kubában a személycsere nyomán és az sem valószínű, hogy az USA és a szigetország közötti több évtizedes ellenségeskedés, amely Donald Trump elnökké választásával élesebbé vált, enyhülni fog. Trump a 2016-os kampányban azt ígérte a szavazóknak, hogy véget vett az elődje, Barack Obama regnálása alatt kezdődött enyhülésnek a két ország viszonyában.

Tökéletes káder

Miguel Mario Diaz-Canel Bermúdez, az új elnök 1960. április 20-án született munkáscsaládban. Villamosmérnökként végzett, politikai karrierjét a párt ifjúsági szervezetében kezdte. Az állampárti rendszerben a kommunista párt politikai bizottsága felel meg a kormánynak, ennek 2003-ban lett tagja. Ezzel bekerült a rendszer elitjének felső néhány tucat tagja közé. 2009 és 2012 között felsőoktatási miniszterként szolgált, 2013-tól az államtanács és a minisztertanács első elnökhelyettese volt. Első házasságából két gyermeke született, jelenleg második feleségével él.

Ugyanakkor nem lesz változás a felek meglepően jó biztonsági együttműködésében sem - véli a Bloomberg szakírója. A Fehér Ház irányából látható ökölrázás ellenére ugyanis ezen a téren nem hogy gyengült volna a két ország kooperációja, hanem még erősödött is. Ennek a kapcsolatnak szép példáit láthattunk az elmúlt hónapokban.

Közös vadászat

Ez egyik ezek közül az USA parti őrségének és a kubai határőrségének az együttműködése egy, a szigetország partjai felé sodródó haiti menekülthajó lefülelésére. A másik példa: mindkét országban hősként ünnepelték azokat a tűzoltókat, akik megfékezték a kubai sziget csúcsán lévő guantanamói amerikai támaszpontot fenyegető erdőtüzet.

Az utóbbi különösen nagyvonalú gesztus annak tükrében, hogy a kubai vezetés szemében a kezdetektől fogva nem egyszerűen szálka, hanem gerenda a "gringo" katonai hídfő a szigetország területnén, amely egy korábbi egyezmény alapján marad ott az 1959-es forradalom után is.

Kuba és az USA hosszú ideje egymáshoz igazítja tengeri határaik ellenőrzését. A Guantanamót fenyegető tűz eloltását is az tette lehetővé, hogy a két hadsereg régóta tart közös gyakorlatokat a természeti csapások elhárítására. Ugyanilyen hosszú idő óta működnek együtt a kábítószer- és az embercsempészet, a határokon átnyúló bűnözés, a pénzmosás, illetve mostanában az amerikai egészségbiztosítási rendszer kijátszói elleni fellépésben.

Van hatása

Kuba korábban vakfolt volt a karibi térségben, ezért a nemzetközi bűnözők szívesen bujkáltak itt - mondja William LeoGrande, az American University professzora. A közös fellépés azonban arra kényszerítette a csempészeket, hogy másfelé vezessék útvonalaikat. Ezért érvelt a szakértők többsége amellett, hogy ostobaság lenne az Obama-érában kialakított kapcsolatok fellazítása.

Az elmúlt két évben hat különböző technikai együttműködés volt Kuba és az USA között - csatlakozik az előtte szólóhoz Geoff Thale szakértő. Trump-adminisztráció fagyos stílusára rácáfolva az amerikai parti őrség és a kábítószer-ellenes hivatal meg van győződve arról, hogy Kuba hasznos partner a bűnüldözésben.

Pragmatizmus

Mindez része annak a pragmatikus politikának, amelynek alapján az elmúlt években reformok indultak a szigetországban a vergődő gazdaság felélénkítésére. Ahogy az ország visszaintegrálódik a világgazdaságba és erősíti a kapcsolatait a környezetében lévő országokkal, úgy érti meg a havannai vezetés mekkora kockázatot rejt a pénzmosás és a bűnözés a normális kormányzás szempontjából, s ezzel érdekévé válik, hogy fellépjen ezek ellen.

Ezt még a nem teljesen elborult washingtoni tisztviselők is felismerik. Egyre többen jönnek rá az USA vezetésében, hogy a stabil, működőképes kubai kormány fontos segítséget nyújthat a térség stabilitásának fenntartásában - mondja Bernando Sorj szociológus, a Rio de Janeiró-i egyetem kutatója. Bár a két ország viszonya nem szeretetteljes, sokan felteszik a kérdés, mi történne, ha a kubai hatalom összeomlana.