Az okosabb spanyol konzervatívok sokat emlegetik manapság Giuseppe Tomasi di Lampedusa novelláját, A párducot, amelynek arisztokrata főhőse azt az elvet vallja, hogy időnként mindent fenekestől fel kell forgatni ahhoz, hogy semmi se változzon - kezdi a spanyol alkotmányos válságot elemző cikkét az Irish Times.

Úgy tűnik, Mariano Rajoy miniszterelnököt, a konzervatív Néppárt (PP) vezetőjét, aki 2011 óta vezeti Spanyolországot nem igazán érintette meg a kisregény üzente. Láthatóan elszánta magát arra, hogy semmin sem változtat, amivel az a gond, hogy nagyon hamar brutális változásokkal találhatja magát szemben.

Kapcsolódó

Csapkodnak a villámok

Rajoy a múlt héten túlélt egy bizalmatlansági indítványt, amelyet a radikális baloldali Podemos párt nyújtott be ellene a parlamentben azzal a váddal, hogy nem kezeli kellő eltökéltséggel a PP vezető tisztviselői is érintő korrupciós botrányt. És ez az ügy csak jelezte, mire számíthat az ellenzéktől a következő időszakban.

Érzékelve, hogy a Podemos elveszi a szavazóit, a hagyományos spanyol szocialista párt (PSOE) éles baloldali fordulatot vett. Ez azzal fenyegeti a konzervatív pártot, hogy a következő választásokon egy Podemos-PSOE koalícióval találja magát szemben, azaz ahelyett, hogy megosztott ellenféllel kellene csatáznia az újraegyesült baloldallal száll a ringbe ellene.

A nagyobb kihívás

Ez azonban a kisebb és egyelőre nem aktuális kihívás, amellyel a kormányfő szembe kerülhet. A nagyobb probléma, amit kezelnie kell, Katalónia autonóm kormányának függetlenségi népszavazási kezdeményezése. A referendumot októberre írták ki - az Irish Times szakírói szerint ez az ügy olyan helyzetet teremt Spanyolországban, amelyet tíz évvel elképzelni sem tudtak.

A népszavazás ügye az alkotmánybíróság előtt van, és biztosra vehető, hogy a testület éppen úgy fog dönteni vele kapcsolatban, ahogy három évvel ezelőtt döntött egy hasonló témájú "társadalmi konzultációról". Nevezetesen illegálisnak és alkotmányellenesnek fogja minősíteni a függetlenségi referendum kiírását.

A helyzet azonban az, hogy a szavazás lehetősége igen népszerű a gazdag és mélyen Európa-párti katalánok körében.

Beszéljünk róla!

Nem egyértelmű, hogy a tartomány lakóinak mekkora része akar függetlenséget, de az biztos, hogy többségük igényt tart a lehetőségre, hogy dönthessen erről. Rajoy azonban következetesen visszautasítja még ezt az utóbbit is.

A PP még arra is képtelennek bizonyult, hogy hozzájáruljon a spanyol alkotmány módosításához, ami lehetővé tenné a tartományok önrendelkezését. Ezzel erősíti a katalánok elszakadási törekvését.

Még nem késő, hogy a spanyol konzervatívok tanuljanak brit kollégáiktól. Ahogy a Skóciában 2014 őszén megtartott függetlenségi népszavazás bizonyította, hatásosabb lehet a függetlenségi mozgalmak leszerelésére az erről szóló népszavazás megtartása, mint ha megpróbálják pusztán blokkolni ezeket a törekvéseket. (Ezen a szavazáson 10 százalékpontos különbséggel nyertek azok, akik Skócia Nagy-Britanniában maradását akarták.)