Ha valakinek van kedve és lehetősége Bajországban ásni, annak itt egy tuti tipp, amellyel szerencsét próbálhat - derül ki Alice Ross, a Financial Times (FT) publicistájának cikkéből.

Egyik barátjának Németországban élő rokonai a családi vagyonuk nélkülözhető részét aranyrudakra váltották és elásták valahol a dél-németországi tartomány erdeiben. Ezt még azelőtt tették, hogy elterjedtek volna a negatív kamatok (amelyek estén a betétek értéke idővel csökken), azaz nem a jelenlegi bizonytalan világgazdasági helyzetre adott válaszról van szó. A német család tette jól mutatja, milyen méllyé válhat a bizalmatlanság a pénzügyi rendszerrel szemben.

És ez a példa nem elszigetelt jelenség, hanem úgy tűnik, egy, a jómódúak körében eléggé tipikusnak nevezhető magatartás szélsőséges megnyilvánulása. A gazdagok vagyonának kezelésével, forgatásával, kamatoztatásával foglalkozó vagyonkezelők sűrűn találkoznak ezzel mostanában, ami enyhén szólva idegesíti őket, miután abból élnek - azaz élnének -, hogy jutalékot kapnak a jó befektetések hozamából.

Reszkető milliomosok

Az úgynevezett magas nettó vagyonnal rendelkező magánszemélyek (high-net worth individuals, HNWIs), azaz az olyanok, akiknek legalább egymillió dollár befektethető vagyonuk van, egyre inkább kerülik az értékpapírokat. Az idei első negyedévben a HNWIs átlagosan befektetési portfóliójuk közel 28 százalékát tartották készpénzben - idézte az FT publicistája a Capgemini World Wealth jelentést. Egy évvel korábban ez a mutató még 27,2 százalékon állt.

Az UBS-nél, a világ legnagyobb vagyonkezelő cégénél a legfrissebb adatok szerint a tavalyi 25-ről 26 százalékra ment fel a készpénzállomány aránya. Tidjane Thiam, a Crédit Suisse bank vezérigazgatója a nyár közepén elemzőknek azt mondta, hogy ügyfeleik vagyonuk 29 százalékát tartják készpénzben, ami még mindig nagyon magas, bár kicsit csökkent a 2019 eleji 30 százalékhoz képest. A vagyonkelező menedzserek szerint ügyfeleik a bizonytalan világgazdasági helyzet és az értékpapír-befektetések rossz kilátásai miatt "tartják szárazon a puskaport", ahelyett, hogy "lőnének".

Kereskedelmi háború

Az elmúlt időszakban mindezt kiegészíti az USA és Kína kereskedelmi háborúja keltette félelem. Emiatt is növelték egyesek a készpénztartalékaikat. Az UBS negyedéves felméréséből az derült ki, hogy az ügyfeleik harmada szerint ez a csetepaté legalább egy évig vagy még tovább is eltarthat. Az ezzel járó bizonytalanságra 45 százalékuk portfóliójuk diverzifikálásával, azaz sokszínűbbé tételével reagálnak, 37 százalékuk azonban úgy véli, hogy a legjobb válasz készpénzben tartani a vagyonukat.

A bizalmatlanság nagyságát jelzi, hogy a készpénz iránti vonzódást a negatív kamatok sem oszlatják el. A nagybankok, amelyeknek jó ideje fizetniük kell, ha jegybanki betétben helyezik el a pénzüket (Svájcban például mínusz 0,75 százalék a "kamat", amit elvesznek tőlük), eddig tartózkodtak attól, hogy ezt áthárítsák az ügyfeleikre, ám az elmúlt időszakban már arról beszélnek, hogy lassan változtatniuk kell ezen a gyakorlaton.

Érzelmi kérdés

Bizonyos fokig megdöbbentő, mekkorát fordult a világ a 2008-as pénzügyi válság óta - mondta Mark Haefele, az UBS vezető befektetési menedzsere az FT szakírójának nemrégiben. Ezzel arra utalt, hogy sok befektető ügyfelük annyira bizalmatlanná vált, hogy inkább kihagyta az elmúlt évek nagy tőzsdei rallyját csak azért, nehogy megégesse magát egy újabb nagy visszaesésben, mármint ha kiderülne, hogy csak lufi volt a részvényárfolyamok növekedése.

Az örök igazság azonban nem változott: a kockázat megítélése érzelmi kérdés. Ha a vagyonosok úgy érzik, hogy a negatív kamattal járó veszteség még mindig jobb, mint a bizonytalan, vélhetően ennél jóval nagyobb bukta, amit bármilyen befektetésen elszenvedhetnek, akkor a vagyonkezelők nehezen beszélhetik le őket a készpénzről. Legfeljebb annak örülhetnek, hogy kirívó példa az aranyrudak elásása az erdőben, mert amíg pénz van valakinek a számláján, addig könnyen meggondolhatja magát, és mégis befektetheti vagyonát.