Összeomló népesség: nyakunkon az újabb migrációs válság?

Viszonylag sokat foglalkozott a nemzetközi sajtó az elmúlt hónapokban Kína gyors demográfiai átalakulásával. Hiába adta fel korábban az ázsiai ország az egy gyermek politikát, már nem tudja leállítani a gazdasági és demográfiai következményekből amúgy is törvényszerűen következő folyamatokat.

Az alacsony születési ráta és a népességi csúcs elérése miatt egyre több elemző foglalkozik a kérdéssel, hogy előbb lesz-e gazdag az ország, vagy előbb fog-e megöregedni. Persze Kína kilóg a sorból: átlagjövedelmével a közepes jövedelmű országok csoportjába tartozik, ám viszonylag idős népessége és alacsony születési rátája inkább a magas jövedelmű országokéhoz hasonlít – mutatott rá John Kemp, a Reuters vezető elemzője a zerohedge.com oldalon megjelent írásában.

Ugyanakkor ezen országokon belül is van különbség. Ahol a népesség várhatóan gyorsan csökken a következő évtizedekben: ilyen például Japán és Olaszország. Ám akadnak olyanok is, ahol a csökkenés várhatóan elmarad: ide tartozik az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. A nagy különbség ezen országok között a nemzetközi migráció iránti vonzerejükben és a nyitottságukban rejlik.

A fejlettebb régiókban a lakosság jóval idősebb, mint a kevésbé fejlett régiókban – derül ki az ENSZ World Population Prospects című statisztikai kiadványából. Az átlagéletkor Észak-Amerikában és Európában sokkal magasabb, mint Ázsiában és Latin-Amerikában, nem is beszélve Afrikáról. Még a fejlett régiókon belül is jóval magasabb a medián Olaszországban és Japánban, mint a fiatalabb társadalmakban, például az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, részben a korábbi bevándorlási hullámok miatt.

Afrika kivételével a legtöbb régióban a természetes szaporulat a népesség önfenntartásához szükséges szint alá esett. Különösen alacsony a reprodukciós ráta Kínában, valamint Olaszországban és Japánban. 

Nagy eltérést hoz a bevándorlás

Azokban az országokban, amelyeket alacsony szintű bevándorlás vagy nettó kivándorlás jellemez, a népesség már elérte, vagy a következő néhány évben éri el a csúcspontját. Japánban ez 2010-ben történt meg, Olaszországban 2014-ben, Kínában 2022-ben.

• Olaszország népessége máris mintegy 1,2 millióval, azaz 2 százalékkal csökkent a csúcs óta;
• míg Japán népessége közel 3,9 millióval, 3 százalékkal zsugorodott.

Ezzel szemben azokban az országokban, amelyeket jelentős bevándorlás jellemez, a csúcspont kitolódott, egyes esetekben kiugróan. Bevándorlás nélkül például az Egyesült Királyság népessége az előrejelzések szerint 2029-ben érné el a csúcspontját, de a migrációval a csúcspont 2055-re tolódik ki. Az Egyesült Államokban a népesség maximumát a bevándorlásnak köszönhetően csak 2100 után éri el.

Kínában és Indiában alacsonyabb, ugyanakkor folyamatos elvándorlás várható, ami az elkövetkező évtizedekben kismértékben csökkenti a népességszámot. Az előrejelzések szerint a kivándorlás 2050-ig Kína népességét 10 millióval, Indiáét pedig 17 millióval csökkenti.

A lakosságszám alakulásának döntő befolyása van arra, hogy az adott országnak a jövőben hogyan változik a gazdasága, az energiafogyasztása, a lakásigénye és akár katonai képességei is megváltozhatnak mindennek hatására. 

A migráció iránti nyitottság és vonzerő nagymértékben politikai döntés, hiszen a bevándorlás egy sor problémát is felvet – ismeri el a szakértő. A bevándorlók amellett, hogy növelik a népesség és a gazdaság méretét, fokozzák a lakásállományra nehezedő nyomást, és kihívást jelentenek a már ott élő népességgel való asszimiláció szempontjából.

Viszont, amennyiben a bevándorlás elmarad, a népesség várhatóan csökken, a lakásállomány kihasználatlan marad, a települések pedig zsugorodnak vagy elnéptelenednek. 

Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában a gyors bevándorlás és népességnövekedés volt a lakhatási költségek emelkedésének egyik fő mozgatórugója. Japánban és Olaszországban azonban a zsugorodó népesség a vidéki területek és a kisebb városok elnéptelenedéséhez vezet. Kína ugyanezekkel a problémákkal fog hamarosan jelentős mértékben szembesülni.

Magyarország legfeljebb lassabban fogy

Magyarországon a mostani becslések szerint egy nyitottabb bevándorlási politika megfordítani már nem, csak lassítani tudná a lakosság számának csökkenését és az összes ezzel járó negatív folyamatot. A KSH legutóbbi, három évvel ezelőtt elkészült Demográfiai Portréjában azzal számolt, hogy az ország népessége 2050-re 8,5 millió főre csökken a 2019-es 9,8 millió főről.

Ennél valamivel optimistább volt az Eurostat akkori becslése, amely 2050-re 9,3 millió fővel számolt.

A két számítás között a legnagyobb különbség az volt, hogy  a KSH évi 10 ezer, az Eurostat pedig évi 23 ezer fős bevándorlási többlettel számolt az országban.