Angela Merkel német kancellár, David Cameron brit miniszterelnök és Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke más-más okok miatt ostrom alá került. Politikusi karrierjük és hagyatékuk dőlhet el a következő hónapokban, és hajszál választja el a győzelmet a bukástól - írja a nyugati világ három legerősebb országának helyzetét összehasonlító cikkében a Bloomberg.

Hamar kiderül

David Cameron annyiban szerencsésebb helyzetben van kollégáinál, hogy három hónapon belül eldől a sorsa. Minden azon múlik, hogyan döntenek a britek a június végi népszavazáson: bent tartják-e Nagy-Britanniát az Európai Unióban vagy néhány évtizedes tagság után a kivezetik országukat az államközösségből.

Szemben a másik két vezetővel, Cameron bizonyos értelemben magának csinálta a problémát, hiszen ő kezdeményezte évekkel ezelőtt a függetlenségi népszavazást. Ezt követően közel egy évvel ezelőtt a Konzervatív Párt élén - a szoros eredményt jósló közvélemény-kutatásokra rácáfolva - fölényesen megnyerte a parlamenti választásokat.

Ezzel egy időre elcsendesítette házon belüli és azon kívüli ellenfeleit is. Új kormányának ellenzéke zűrzavaros állapota került. Ha azonban elveszti a június 23-ai referendumot, azaz nem tudja bent tartani Nagy-Britanniát az EU-ban, akkor mindezek ellenére aligha tarthatja meg állását.

Lehet, hogy elszámolta magát

Azért hívta össze a népszavazást, hogy lecsillapítsa az elégedetlen toryk morgolódását, ám alighanem alábecsülte a függetlenség támogatottságát a párt képviselői és aktivistái között. Az egyre megosztottabb társadalom képét mutató közvélemény-kutatások szerint várhatóan szoros lesz az eredmény.

Ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból, akkor borítékolható, hogy a skót nemzeti elit - a 2014-es referendum után - újabb népszavazást fog kezdeményezni Skócia kiválásáról az Egyesült Királyságból. A 49 éves Cameron rossz esetben megélhet két olyan válást is, amelynek gyökerei kormányzásához köthetők.

Marad vagy megy

A legjobb esetben júniusban a szavazók az EU-ban maradás mellett döntenek, Cameron megtarthatja hivatalát és a 2020-as választások előtt átadhatja a stafétabotot pénzügyminiszterének, George Osborne-nak, aki megnyeri a parlamenti választást.

A legrosszabban az európai terrortámadásokat és a tovább özönló bevándorlókat látva a britek a kilépésre szavaznak, ezért a kormányfőnek le kell mondania, és helyét a párt élén régi riválisa - a függetlenség mellett kampányoló - Boris Johnson, London polgármestere veszi át.

Nehéz végjáték

Barack Obama amerikai elnöknek elvileg nem lenne más dolga, mint hogy második kormányzati ciklusának utolsó hónapjaiban hátra dőljön a székében, és kíváncsian figyelje, hogyan küzdenek utódaspiránsai ezért a székért. Ehelyett megbabonázva láthatja, hogy az elmúlt időszak legszokatlanabb, legelkeseredettebb harca bontakozik ki az elnökválasztási kampányban.

A republikánusok elnökjelöltségére pályázó Donald Trump ingatlanmágnás sokkolta a politikai elitet az udvariassági szabályokat felrúgó megjegyzéseivel és stílusával. Ez láthatóan felbosszantotta Obamát is. Vulgáris és megosztó beszédet hallunk, amely sérti a nőket és a kisebbségeket - jegyezte meg néhány hete Trumpra célozva.

Közvetve van benne része

Tény, hogy ha a republikánusok - a kongresszus mellé - megszerzik a Fehér Házat is, akkor vissza fogják faragni az Obama-adminisztráció eredményeit. Elsősorban a szegényeknek is ellátást kínáló egészségügyi reformját és a hidegháborúból visszamaradt ellenséges kubai-amerikai viszony rendezése terén elért előrelépéseit csinálhatják vissza.

A gond az, hogy a populistának tartott ingatlanbefektető politikai sikere részben az 55 éves Obama kudarcából fakad. Az elmúlt nyolc év nem tüntette el a 2008-2009-es recesszió minden káros maradványát, a bérek például stagnálnak. Ennek is szerepe lehet abban, hogy a demokraták esélyes elnökjelöltjét, Hillary Clintont, Obama korábbi külügyminiszterét egy március eleji közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 52 százaléka nem szíveli.

Minden vagy semmi

Barack Obama a november eleji elnökválasztáson tudhatja meg, mi marad meg örökségéből. Ha Clinton nyer, akkor nyugodtan átadhatja utódának a Fehér Ház kulcsait. A demokrata elnök vigyázni fog elődje eredményeire is, amivel visszaigazolja azok fontosságát. Ha Trump nyer, akkor minden szertefoszlik, amiért az USA első fekete elnöke politikusi pályáján dolgozott.

Hosszú-hosszú menetelés

Angela Merkel német kancellár az elmúlt hónapokban az európai közönség szeme láttára keveredett egyre nehezebb helyzetbe. Két kollégájával összehasonlítva ő az, aki a legrégebben, tíz éve van a hatalomban. Európa legbefolyásosabb politikusaként ennyi idő alatt átélt néhány válságos periódust az öreg kontinens életében.

Amivel azonban tavaly nyár óta szembe került, minden nehézséget felülmúl. A német társadalom megosztott abban, hogyan kellene kezelni a második világháború óta nem látott, óriási bevándorlást, amely elérte Európát. A kancellár megengedő, közös európai megoldást kereső válaszával szemben egyre erősebbek a kemény fellépést, a határok teljes lezárását követelő a bírálatok.

Nem adja fel

A német közvéleményt egymás után sokkolták a tavalyi párizsi terrortámadások és a márciusi brüsszeli tragédia. Egyre nehezebben néz szembe azzal, hogy a dzsihadisták többsége Európában nőtt fel. A szavazók a március közepi három tartományi választáson rövid története legnagyobb sikeréhez juttatták az euroszkeptikus, bevándorlóellenes Alternatíva Németországért pártot.

Németország szövetségesei egyelőre nem kérdőjelezik meg a 61 éves Merkel tekintélyét, amelyet azzal szerzett, hogy sikerült kezelhető mederbe terelnie és ott tartania Görögország adósságválságának menedzselését. Mellette szól az is, hogy nem vesztette el nyugalmát: Átvészeltem már korábban néhány vihart! - mondta egy pártrendezvényen nemrégiben.

Rend vagy káosz

A legjobb esetben a Törökország és az EU között létrejött megállapodás sikeresnek bizonyul, elviselhető szintre zuhan a Görögországba érkező menekültek száma és a szíriai rendezés is jól alakul. Merkel megerősödve kerül ki a bevándorlási válságból, és tuti befutóként várhatja a 2017. őszi németországi parlamenti választásokat.

Rossz esetben borul a török-EU egyezség, amelytől a migráció korlátozását várják, és újra felizzik a szíriai polgárháború. Az újrainduló bevándorlási hullám miatt a berlini kormány kénytelen lesz lezárni a német határokat, amivel elismernék a kancellár politikájának bukását. Merkel továbbra is a 2017-es választás esélyese maradna, de súlyos árnyék vetülne politikusi képességeire.