Az, hogy egy ország csak megújuló energiából tartsa fenn magát, már nem álom: Portugália idén májusban képes volt arra, hogy négy egymást követő napon át csak zöld energiából lássa el szükségleteit.
Van más példa is. A jóval kisebb igényű Costa Rica 2015-ben nem kevesebb, mint 75 napon keresztül érte el ugyanezt, míg Dániában a szelesebb napokon előfordul, hogy az ország energiaigényeinek 145 százalékát hozzák csak a szélturbinák. Ők a felesleget egyelőre exportálják és nem tárolják, de innen már tényleg egy lépés, hogy elérjék Norvégia és Izland szintjét, mely országok szinte teljes egészében megújuló energiát használnak: előbbi víz, utóbbi geotermikus hő felhasználásával. Mindezt úgy, hogy Norvégia a világ egyik legnagyobb olajexportőre.
Magyarország egyelőre kis szereplő a térképen, hiszen 2014-ben a teljes energiafogyasztásnak csak a 9,5 százalékát hoztuk megújuló energiából. Fontos tényező, hogy az EU-nak tett ígéretünk szerint ezt az arányt 2020-ra 20 százalékig tornásszuk fel. Munka tehát van bőven, még úgy is, hogy amennyiben az ország energiatermelését nézzük, úgy a megújulók már többet, 10,7 százalékot hoznak.
Kína, Kína és Kína
A Világgazdasági Fórum (Word Economic Forum) most két idei felmérés adatait felhasználva (REN21 Renewables 2016 Global Status és United Nations Global Trends in Renewable Energy Investment 2016) most annak nézett utána, hogy a megújulókat nézve hogyan változott az egyes országok erősorrendje.
Az első ábra igencsak sokatmondó, hiszen jól mutatja, hogy manapság Kína már majdnem akkora kapacitást termel, mint a második és harmadik helyezett USA és Németország együttvéve. Igaz, ezt a képet valamennyire árnyalja, hogy az ázsiai országnak jóval több embert kell ellátnia, mint a másik kettőnek együttvéve, ezért is van szüksége nagyobb kapacitásra, ám a különbség így is megdöbbentő. Kína ma már a világ megújuló energiatermelésének mintegy negyedét hozza.
A termelés nagy része a szélenergiának köszönhető, az alábbi ábrán pedig megmutatjuk azt is, hogy ez nem véletlen.
Az elmúlt egy évben Kína 30,8 gigawattnyi kapacitással növelte a szélenergia-kapacitását, többel, mint a top10 országok összesen. Itt érdemes megjegyezni, hogy a paksi atomerőmű maximális kapacitáson 2 gigawattnyi kapacitással bír.
De nemcsak a szél-, hanem a napenergia, azon belül a napelemek is nagyon feltörekvőben vannak az ázsiai országban. 2014-ben még Németország vezette a világranglistát, ám amíg tavaly ők "csak" 1,5 gigawattal növelték a kapacitásukat, addig Kína 15,2 gigawattal, így pedig át is vette a vezetést.
Az egyik legfontosabb ábra még csak most jön:
Ebből kiderül, hogy Kína önmagában többet költött tavaly a megújuló energiákra mint az USA és Európa együttvéve. A növekedés még szembetűnőbb akkor, ha tudjuk, hogy 10 éve még csak 3 milliárd dollárt költöttek erre a célra a mostani 102,9 milliárddal szemben. Talán azt is kevesen gondolták, hogy India is negyedannyit költ erre a célra, mint az Egyesült Államok.
És ami a fenti adatokból következik: a fejlődő országok most először előzték meg a fejlett országokat, ha a megújuló energiára fordított összegeket nézzük.