Nem hatotta meg Warren Buffett befektetési gurut, hogy az arany ára idén - az elmúlt hetek közel ötszázalékos emelkedése ellenére - 13 százalékos mínuszban van korábbi szintjéhez képes. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, miszerint vásárolna-e a nemesfémből, kijelentette: az arany semmit sem hozott az elmúlt egy évben. Éppen ott van, ahol akkor volt, és aki akkor aranyra költötte a pénzét, most azért fohászkodik, hogy jöjjön már valaki, aki megveszi tőle a készletét. Ha az arany ára 1000 vagy még inkább 800 dollárra esne, akkor vevő lenne rá. Hosszabb távon azonban nem jó befektetés: amikor 1965-ben a guru befektetési vállalkozása, a Berkshire Hathaway részvénye 15 dollárt ért, akkor az arany unciáját 35-ért adtak, azaz kicsit több mint két papírt kellett adni egy unciáért, míg most ennél jóval többet ér két részvény.

Buffett igazát támasztja alá a Bloomberg elemzése, amelyből kiderül, hogy a nyersanyagok és az olaj ára hosszú távon átlagosan csak az inflációt követi, ennél többet nem remélhetnek tőlük a befektetők. Az arany jelenlegi unciánként 1500 dollárt közelítő ára például az inflációt figyelembe véve nagyjából ugyanannyi, mint amennyit 1980-ban kellett fizetni érte. Az átlag persze nagy hullámcsúcsokat és -völgyeket takar, ám úgy tűnik, nem jött el az az idő, amikor ezeknek a ciklusoknak vége szakad.

Kínára spekuláltak

Az amerikai gazdaság éledezésére utaló kedvező amerikai foglalkoztatási adat ugyan némi emelkedést hozott az árupiaci termékek árában, ám az elmúlt hónapok zuhanása arra utal, hogy véget ért a nyersanyagok és az olaj egy évtizedes hegymenete. Kína két évtizedes brutális növekedése azt az érzetet keltette a befektetőkben, hogy az ország kielégíthetetlen nyersanyagigénye végeláthatatlan növekedési pályára küldi az olaj, az arany, a szója, színes fémek, azaz minden árupiaci termék árát.

A feltörekvő országok emelkedésével visszaköszönt a malthusi vízió arról, hogy kereslet növekedése a kínálat csökkenésével találkozik, ami 200 dollár/hordós olajárhoz és tízezer dollár/unciás aranyárhoz vezet. Miután Kínában nem egyszerű invesztálni, a pénzügyi befektetők úgy akartak felülni erre a hullámra, hogy az árupiaci termékek áremelkedésére spekuláltak. Még az óvatos nyugdíjalapok is megjelentek ezen a kockázatos terepen. A folyamatot segítette a világ nagy jegybankjainak monetáris enyhítése - a plusz forrás jelentős része jelent meg árupiaci spekulációkban.

Fordult a kocka

Az elmúlt hónapok azonban teljes fordulatot hoztak: a kínai gazdasági növekedés lassulásával világossá vált, hogy vége a kereslet végeláthatatlan bővülésének, miközben az energiafelhasználás hatékonyságjavulásának és az új gáz- és olajkitermelési technológiák megjelenésének köszönhetően a kínálat nőtt. A fejlett országok olajfelhasználása például 1995 óta stabil. A magas árak vonzereje az elmúlt években az energia- és a nyersanyagszektorba szívta a tőkét. Míg ezekben az ágazatokban tíz év alatt 600 százalékkal növekedtek a beruházások, a gazdaság más ágai kénytelenek voltak beérni 200 százalékos átlaggal.

Az árupiaci termékek árának alakulása az elmúlt kétszáz évben két fontos tanulság levonására ad lehetőséget. Az egyik, hogy a reálárak 1800 óta nem emelkedtek, a másik, hogy egy évtized meredek növekedést két évtizedes mérséklődés követi. Ha ez a minta továbbra is érvényesül, akkor az évezred elejét követő ugrást húsz év zsugorodás követheti. Ez segíthet ellensúlyozni az állami költségvetések csökkentését a világ különböző országaiban, mivel ellensúlyozza az így kieső kereslet hatását. Az olajárat sokan olyannak tartják, mint egy kamatot, amelynek mozgása szabályozza gazdaság hullámzásait.