A nyugati szankciók bevezetése óta eltelt nyolc hónap alatt a Vlagyimir Putyin elnökhöz közelálló oligarchák, Arkagyij Rotenberg és Gennagyij Timcsenko feketelistára tett cégei 309 milliárd rubel (8,1 milliárd dollár) értékű állami megrendelést kaptak. A Vedomosztyi című lap szerint ez 13 százalékkal több, mint amennyihez tavaly egész évben jutottak, s mindezt akkor, amikor az orosz állami megrendelések 9 százalékkal csökkentek.

Timcsenko csakúgy, mint a Rotenberg testvérek, egykor Putyin judo edzőpartnerei voltak. A helyzetből profittal kijövők közé tartozik Jurij Kovalcsuk is, akit Putyin bankárának tartanak. A nyugati feketelistán szereplő szentpétervári Bank Rosszija társtulajdonosa és igazgatótanácsának elnöke.

Kapcsolódó

A Vedomosztyi emlékeztetett arra, hogy Putyin szerint a nyugati szankciók csak használnak Oroszországnak, mert az import hiánya lehetőséget nyújt a hazai ipar fejlődésének. A lap szerint ez azonban csak az államfő környezetéhez tartozókra igaz.

A Rotenberg testvérek bankja, az SMP 96,8 milliárd rubelt (2,7 milliárd dollár) kapott 10 évre rendkívül kedvező kamatra a Moszoblbank szanálására. Júniusban a kormány szerződést bontott az Alfa-Bankkal az áram évi 4 milliárd rubelt érő nagykereskedelmi piacának kiszolgálására, és átadta azt a Bank Rosszijának, amelynek tulajdonosai között Kovalcsuk mellett ott van Timcsenko is.

A Vedomosztyi úgy értesült, hogy minden eddiginél nagyobb zsákmány vár a kedvezményezettek valamelyikére - a kercsi tengerszoroson átívelő híd megépítése, amelynek építése költsége meghaladhatja a 6 milliárd dollárt, de az egyetlen lehetőség, hogy a Krímet összekösse az orosz szárazfölddel. A lap úgy tudja, hogy a szerződést pályázat nélkül vagy Timcsenko Sztojtranszgaza vagy Rotenberg Mosztotresztje kapja meg. Mindkettőjük cégei egyébként évek óta a Gazprom legnagyobb alvállalkozói, így a gáztársaság minden tenderét ők nyerik meg, s most a Kínába vezető Szibéria Ereje gázvezeték munkáinak megszerzéséért küzdenek. A Sztrojtranszgaz már verseny nélkül megbízást kapott e projekt első infrastrukturális objektumának megépítésére 1,5 milliárd rubelért.

Az újság szerint számtalan hasonló példa van még, a szankcióktól valóban szenvedő vállalatokat már a Nemzeti Jóléti Alapból akarják kisegíteni, de az sem elég mindenkinek, és a kárpótlásokért folyó harcot azok nyerik meg, akik közelebb vannak a tűzhöz.

El kell azonban ismerni, hogy voltak, akik nem Putyin, hanem a piacok kegyéből gazdagodtak. A három első generációs orosz oligarcha - Vlagyimir Potanyin, Oleg Gyeripaszka és Roman Abramovics - tulajdonában levő Norilsk Nickel, a világ legnagyobb nikkel és palládium termelője és exportálója az év eleje óta 26 milliárdról 27,6 milliárd dollárra tudta növelni piaci kapitalizációját. A 48 százalékban Gyeripaszka tulajdonában levő RusAlnak, a világ vezető alumíniumgyártójának az év eleji 4,5 milliárdról mostanra 10,4 milliárd dollárra ment fel a piaci értéke.

Aztán ott vannak azok, akik jókor szálltak ki egy üzletből, mint Mihail Fridman (az ország második leggazdagabb embere) és társa, German Kan, akik a TNK-BP olajtársaságban birtokolt részüket még a magas olajárak idején adták el a Rosznyeftynek, s ezzel az összesen 55 milliárd dolláros ügyleten 13 milliárd dollárt kerestek.