Az elmúlt hetekben sokakat magával ragadhattak a feltörekvő országok devizapiaci mozgásai, nem egy valuta - az orosz rubel, a török lira, a lengyel zloty, a dél-afrikai rand és a brazil reál - mélypontra gyengült az amerikai dollárral szemben. A háttérben a zöld hasú erősödése lehet, amit részben az amerikai gazdaság kilábalása, részben a Fed monetáris enyhítésének visszavonása, illetve az Európai Központi Bank (ECB) ezzel egyidejű lazítása indokol.

Mely országok lehetnek a folyamatok nyertesei, illetve a vesztesei? - teszi fel a kérdést a Financial Times vendég posztjában Timothy Ash,a Standard Bank feltörekvő piacokkal foglalkozó stratégája. Összességében az amerikai monetáris politika normalizálódása nyomást gyakorol a világ kormányaira, hogy lássanak hozzá a strukturális reformokhoz. Elillan ugyanis az a pénzbőség, amely az elmúlt években lehetővé tette, hogy mély gazdaságszerkezeti változtatások nélkül is viszonylag olcsón finanszírozzák országukat. A kérdés az, hogy az ECB enyhítése meghosszabbítja-e a Fed korábbi politikájának hatását.

Egyszeregy

Az USA gazdaságának feltámadása jó a feltörekvő régiók exportőreinek, elsősorban a latin-amerikai és az ázsiai országoknak. Az erős dollár lefelé nyomja a nyersanyagok és az energiahordozók árát. Ez visszaszorítja az ezekkel kapcsolatos spekulációt, ugyanakkor megnyirbálja számos - latin-amerikai, közel-keleti és a volt Szovjetunióhoz tartozó - ország bevételeit. Az olaj árának tíz dolláros csökkenése például négymilliárd dollárral javíthatja Törökország folyó fizetési mérlegét, ugyanakkor 25-30 milliárd dollárt farag le egy másik feltörekvő ország, Oroszország bevételeiből.

Az erős amerikai valuta csapás azokra az országokra, amelyek nagy dollárban elszámolt külső adósságokat görgetnek maguk előtt. Törökország ugyanakkor nem emiatt szenvedi meg az új helyzetet - államadóssága csak a GDP 50 százaléka -, hanem azért, mert hamarosan egy nagy tételt, 160 milliárd dollárt kell törlesztenie, miközben folyó fizetési mérlegének hiánya magas, 50 milliárd dollár.

A korábbi tapasztalatok alapján a törökök megoldják ezt a gondot, ám minél tovább halogatja az ankarai kormány és a jegybank a költségvetési, pénzügyi és makrogazdasági kereslet kiigazítását, annál fájdalmasabb lesz az irányváltás. Az alacsonyabb olaj- és nyersanyagárak lélegzetvételnyi időt adnak a szükséges lépések megtételéhez.

Magyar helyzet

A feltörekvő Európa viszonylag szerencsés helyzetben van, mivel csökkentette külföldi devizában elszámolt adósságait. Jó példa erre Magyarország, amely bruttó kötelezettségeit a GDP 140 százalékáról, ahol 2008-ban álltak a tartozások, mostanra 80 százalékra mérsékelte. Ezt főként a bankok elleni fellépéssel érték el, amelyek 2008-ig szivacsként szívták magukba a devizahiteleket. Kevésbé volt sikeres ugyanakkor az államadósság lefaragása, amely eléri a GDP 80 százalékát. A kormány igyekszik javítani ezen, egyebek mellett azzal, hogy növeli a forinttartozásokat a devizaadósság rovására. Sokat segít az országnak a folyó fizetési mérleg jelentős többlete és a bőséges devizatartalék, amely forintban számolva felértékelődik.

Komolyabb probléma Magyarországon a forintadósság alacsony hozama, a közszféra még mindig magas tartozásainak továbbgörgetése és a koncentrált tulajdonosi szerkezet. Ha a külföldi befektetőket elcsábítják a magyar kötvényektől az amerikai papírokon elérhető magasabb hozamok, az komoly gondot okozhat. Arra kényszerítheti a jegybankot, hogy sokkal gyorsabban szigorítsa monetáris politikáját, mint a szomszédos országok, elsősorban Lengyelország.

Lengyelek, szerbek

Lengyelország sikeresen adta el a befektetőknek azt az imázst, hogy nem a kelet-közép-európai régió többi országával kezelendő egy kalapban, hanem a nyugat-európai államokkal. Ennek köszönhetően az alacsony kamatok ellenére kedvező hozamot ajánl - mármint a német és a francia hozamokkal összevetve. A lengyelek mellett szól a gazdaság egészséges hitelállománya, az erős bankrendszer, az alacsony folyó fizetési mérleghiány, a korábbinál jobb közfinanszírozási helyzet, a visszafogott külföldi adósságállomány és a kedvező növekedési kilátások.

Szerbia viszont a különösen sérülékeny országok közé került. Ennek oka a kettős deficit: a költségvetés hiánya idén eléri a GDP nyolc, a folyó fizetési mérleg hiánya az öt százalékát. A közadósság 2011 óta a harmadával nőtt, és így elérte a GDP 70 százalékát. Mindezek alapján nem valószínű, hogy a belgrádi kormány hamarosan megállapodhat az IMF-fel egy segélyprogramról, ami jelentősen javítaná az országgal szembeni befektetői bizalmat.

Vészintézkedésként megállapodtak Szerbia két hitelezőjével, az Egyesült Arab Emírségekkel és Oroszországgal, ami enyhítette a törlesztési feltételeket. A közszféra bérei és a nyugdíjak kilátásba helyezett 8-10 százalékos lefaragása és a strukturális reformok lebegtetése máris eléggé megfogta a gazdaságot, miközben nem cél a növekedés lefékezése. Ráadásul a tavaszi árvizek káros gazdasági hatása után a költségvetési kiadások durva visszafogása már romboló hatású lenne.