A 2015. március 1-jei parlamenti választásokra az előzetes szavazás már február 19-én megkezdődött az interneten és egyes meghatározott választóhelyiségekben. Utóbbiakban csak három napig tartott, az e-szavazás pedig február 25-ig.

A Balti-tenger keleti partján fekvő Észtországot északon a Finn-öböl, keleten Oroszország, délen Lettország, nyugaton a Balti-tenger és a Rigai-öböl határolja, területe 45 228 négyzetkilométer. Az 1,3 millió fős lakosság 68,7 százaléka észt, 24,8 százaléka (több mint 300 ezer ember) orosz, 1,7 százaléka ukrán, 1 százaléka fehérorosz, 0,6 százaléka finn, 3,2 százaléka más nemzetiségű; 70,8 százalék nem hívő vagy vallási hovatartozása ismeretlen, 28,3 százalék keresztény, 0,9 százalék egyéb vallású. A főváros a 430 ezres Tallinn, a hivatalos nyelv az észt, a hivatalos pénznem az észt koronát 2011. január 1-jén felváltó euró.

Gazdaság: Észtország 1993 óta a közép- és kelet-európai térség egyik legsikeresebb reformállama. Kialakult a modern piacgazdaság, a következetes és szigorú fiskális politika kiegyensúlyozott költségvetést és alacsony államadósságot eredményezett. A növekedés elsősorban az erős elektronikai és távközlési szektorból, valamint a Finnországgal, Svédországgal és Németországgal kialakított szoros kereskedelmi kapcsolatokból táplálkozott, 2003 és 2007 között az éves növekedési ráta 8 százalék körül mozgott. A 2008 őszén kirobbant globális pénzügyi válság a balti államot is visszavetette: 2009-ben a GDP mintegy 14 százalékkal csökkent, ami a világon az egyik legnagyobb mértékű visszaesés volt. A következő évtől a növekvő, főleg a skandináv országokba irányuló export azonban megújulást eredményezett, 2010-ben Észtország tagja lett Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), majd 2011. január 1-jén az euróövezetnek is. 2013-ban a GDP növekedése 1,5 százalékos, az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva 22 400 dollár, a munkanélküliség 10,9, az inflációs ráta 3,4 százalékos volt.

Történelem: Észtország területe évszázadokon keresztül dán, német, lengyel, svéd és orosz fennhatóság alatt állt. Az 1918. február 24-én kikiáltott Észt Köztársaságot a Szovjetunió 1940 júniusában megszállta, a balti állam a teljes függetlenséget csak a Gorbacsov-ellenes moszkvai puccs után nyerte vissza. Az 1991. augusztus 20-án közzétett függetlenségi nyilatkozatot a szovjet vezetés az év szeptember 6-án elfogadta. Tallinn mereven elzárkózott attól, hogy belépjen a szovjet utódállamok tömörülésébe, a Független Államok Közösségébe, viszont 2004 óta tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak.

Államszervezet: Az 1992. június 28-án elfogadott alkotmány értelmében Észtország parlamenti köztársaság, amelynek élén a parlament által kétharmados többséggel, öt évre választott, egyszer újraválasztható köztársasági elnök áll. A tisztséget 2001-2006 között Arnold Rüütel veterán kommunista politikus töltötte be. Miután 2006 augusztusában a parlament három forduló után sem tudott kétharmados többséggel államfőt választani, 2006. szeptember 23-án a parlamenti képviselőkből és az önkormányzatok küldötteiből álló, 345 fős elektori gyűlés Rüütellel szemben a szociáldemokrata Toomas Hendrik Ilves volt külügyminisztert választotta államfővé. 2011. augusztus 29-én a parlament fölényes többséggel újraválasztotta tisztségében Ilvest, aki ezzel megkezdhette második elnöki periódusát.

A törvényhozó hatalom letéteményese az egykamarás parlament (Riigikogu), amelynek 101 tagját négy évre választják. A legutóbbi, 2011. március 6-i választásokon a radikális megszorító intézkedések dacára újraválasztották a 2005 óta kormányzó Andrus Ansipot és jobbközép kormányát. A parlamentbe az Ansip vezette liberális Észt Reformpárt 33, koalíciós partnere, a konzervatív Pro Patria-Res Publica Szövetség (IRL) 23 képviselőt küldhetett. Az ellenzéki pártok közül a szociáldemokraták 19, az Észt Centrumpárt 26 mandátumhoz jutott.

Tavaly március 4-én benyújtotta lemondását Andrus Ansip kormányfő, ami egyúttal az egész kormány menesztését is jelentette. (Ansip nem indokolta távozását.) Március 26-án párttársa, Taavi Roivas vette át az irányítást, aki az addig ellenzékben lévő szociáldemokratákkal alakított kormányt.