Az orosz-ukrán háború első napjaiban a Kijev melletti Iprin folyó partján több tucatnyi ukrán katona egy híd alá húzódva reménytelenül várta, mit hoznak a következő órák az ukrán főváros felé tartó orosz támadásban. A települést elfoglalták az oroszok, ám eltelt néhány hét és magukra talált ukrán csapatok visszafoglalták azt, ami maradt belőle – kezdi az ukrán hadsereg új harci módszereit bemutató cikkét a Financial Times. Ezt megelőzően a megszállók kellemetlen pergőtüzet kaptak a nyakukba.

Az oroszok azt hitték egyetlen sprinttel bevehetik Kijevet, de az lett a vége, hogy a próbálkozásuk során elvesztették a legjobb erőiket – mondta a brit üzleti portál riporterének Olekszandr Szirkszij vezérezredes, a főváros védőinek főparancsnoka valahol a Hosztomeli repülőtér környékén, ami szintén közel van a fővároshoz és kemény harcokat vívtak a biroklásáért a felek. A főparancsnok szerint az ellenség nem kalkulált azzal, milyen gyorsan mobilizálja az ukrán hadsereg a csapatait.

Kapcsolódó

Az Ukrajnát védő katonák ugyan egy reguláris hadsereghez tartoznak, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ellentámadásaik során gerilla stílusú módszereket is alkalmazzanak, amelyekkel súlyos áldozatokat tudnak okozni az egyébként túlerőben lévő ellenségnek. A folyó melletti Iprin városáról például azt gondolták, hogy jó hídfő lesz a Kijev elleni támadáshoz, ám az ukránok felrobbantották a hidakat, amivel kerülőre kényszerítették az oroszokat, akik eközben jó célpontjai lettek a tüzérségnek és a nyugati kézi tankelhárító fegyverekkel felszerelt katonáknak.

Dávid és Góliát

Számos összecsapásban a kisebb, de nagyon motivált ukrán egységek kihasználva jó helyismeretüket és hírszerzésüket az ellenségük helyzetéről náluk jóval erősebb orosz csapatokat vertek vissza. A legfontosabb erősségünk a harci szellemünk mondta Volodimir parancsnok egy frissen ásott lövészárokban Kijev mellett. Nagyon fontos, hogy a itt maradt helyiek támogatnak, ételt vagy más felszerelést is adnak, például az árokásáshoz.

Északon, Kijevtől északra 700 orosz katonai járművet szorított ki a pozícióikból az ukrán ellentámadás, míg délen, a Mikolajivnál indított akció megakadályozta, hogy az oroszok északkelet felől megtámadják Odesszát, az ország legnagyobb fekete-tengeri kikötőjét. Még a megszállók által elfoglalt Kerszon birtoklása is vitatott – ez a legnagyobb város, amit eddig az orosz hadsereg hatalmába tudott keríteni.

Messze még a vége

Orosz oldalról úgy szól a propaganda, hogy a „különleges katonai műveletek” elérték az első fázisban kitűzött céljaikat, és most kezdődhet a végső fázis, amelyben Kijev környékéről Donbaszba csoportosítják át az eredetileg a főváros támadására szánt erőket. Nyugati szakértők szerint az ukrán ellentámadások nem jelentik azt, hogy a megtámadott ország hadserege közel került volna a háború megnyeréséhez.

A legnagyobb kihívás, hogy az átdobott csapatokkal kiegészülve az oroszok jóval erősebb támadásokat indíthatnak Donbasz ellen, miközben az északon hátra hagyott csapatok utánpótlási vonala megrövidült, ami azt jelenti, hogy szilárdabban megtarthatják a még a birtokukban lévő ukrajnai területüket. Emellett életbe léptethetik az orosz katonai doktrínában „offenzív védekezésként” ismert módszert, amelyben - kímélve az élő erőt és a mozgó technikát - a távolból, a tüzérség és a rakétacsapatok mérnek csapásokat azzal a céllal, hogy felőröljék az ellenségüket.

Szakértők szerint ukrán oldalon eljött az ideje a „diplomáciai ellentámadásnak” az oroszokkal folytatott béketárgyalásokon – véli Sergio Jaramillo, a kolumbiai védelmi minisztérium korábbi munkatársa, akinek nagy szerepe volt az ottani lázadókkal kötött béke tető alá hozásában, most pedig a brüsszeli European Institute of Peace kutatóintézet tanácsadója. A szakértő úgy látja, hogy az ukrán fél most lehet a legerősebb alkupozícióban ahhoz, hogy kedvező feltételeket alkudjon ki magának.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatos cikkeinket ezen a linken olvashatja.