Halálspirálba került a közalkalmazottak nyugdíjrendszere, amely egyfajta Madoff-közgazdaságtan elveinek megfelelően működik - állítja Michael Johnson, a brit Centre for Policy Studies közgazdász professzora. Az utóbbival Bernie Madoffra utal, akit a pénzügyi válság előtt befektetési gurunak tartottak ügyfelei, mivel szemérmetlenül nagy hozamokat ígért a pénzükre, ám kiderült, hogy egyszerű szélhámos, aki piramisjátékot játszott: az új balekok pénzéből fizette ki régebbi befektetői egy részét.
Johnson tanulmánya szerint az egymást követő kormányok, pártállásra való tekintet nélkül, évtizedek óta felelőtlenül jutalmazták az államigazgatásból nyugdíjba vonuló közalkalmazottakat. Az elmúlt évek átlagában durván az érintettek fizetésének 35 százalékát ígérték oda nyugdíjként, miközben azok csak bérük 21 százalékával járultak hozzá a nyugdíjkasszához. Ez csak akkor lenne tejesíthető, ha egyre nőne a befizetők száma, ami persze nem történik meg. Ez maga a piramisjáték.
Az inflációt sem tudják követni
Az ezzel kapcsolatban elindított reformok: a nyugdíjkorhatár emelése, illetve nyugdíjak újfajta számítása - amelyben az utolsó munkában töltött évek bérének alapul vétele helyett a visszavonulók sokéves átlagbére után számolják ki a juttatást -, a professzor szerint nem oldja meg a problémát.
Különösen súlyos helyzetben van az önkormányzatok nyugdíjprogramja, amely 200 milliárd font (240,4 milliárd euró) rétékű vagyont kezel. A program 5,2 millió nyugdíjasért felel - ez a lakosság közel tíz százaléka -, akik között a volt utcaseprőktől a szociális munkásokig sokféle foglalkozás képviselői megtalálhatók. Az alap az inflációval összhangban, évi három százalékkal emeli a nyugdíjakat, miközben a stagnáló bérek miatt a befizetések, a nyugdíjjárulékok nem nőnek.
Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az alap nem képes garantálni az inflációkövető nyugdíjemeléseket. A programnak radikálisan javítania kellene hatékonyságát: évi 860 millió fonttal kellene mérsékelnie adminisztratív kiadásait.