Csatlakozás
Keresés
Buksza blog
Videó
Szabó M. István, 2022. augusztus 23. Fotó: Napi.hu
Február 24-e óta tart a háború Ukrajnában. Akarjuk vagy sem: ez a háború a mindennapjaink része lett, miközben az sem teljesen világos, hogy most éppen mit is akar "végső célként" elérni az orosz hadsereg. Magyarázatok után kapkodna az a helyzet is, hogy bár az ukrán hadsereg már hetek óta szisztematikusa támadja a megszálló orosz erők utánpótlási vonalait a stratégiailag fontos Herszon tartományban és a Krímben, de az erőviszonyok látszólag sem igen változtak meg, pedig az ukránok ismételten jelentős fegyverszállítmányokat kaptak a nyugati szövetségeseiktől. Nem háborús krónikát, haditudósítást vagy külpolitikai elemzést akartunk összeállítani, de azt fontosnak tartjuk, hogy megpróbáljuk megmutatni, ki-, illetve átbeszélni az orosz-ukrán háború gazdasági - hadigazdasági összefüggéseit, és azt, hogy ez a háború egyszer majd mivel érhet véget.
Erről szól a Napi.hu friss videó podcastja, melynek vendégét, de legalábbis az írásait és a szakértői hozzászólásait mindenki ismeri: ő Rácz András, aki aktuálisan a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság külsős munkatársa.
Onnan kezdjük a beszélgetést, hogy mint minden elemzőnek, a mai vendégünknek is alap, hogy a munkájához sokat olvas, és rengeteg forrást használ. Ez az munkavégzési jellemző azonban február vége óta nem csak a kialakult rutinra kell, hogy támaszkodjon, mert az információ és hírfeldolgozást, a forráskeresést a “békeidős” üzemmódból egy olyan háborús üzemmódba kellett átkapcsolni, ahol kiemelten fontossá vált, hogy kinek lehet hinni, illetve: Kinek, mit lehet elhinni? Rácz András szerint nincs erre gyors és egyszerű válasz, de az fontos, hogy a háború köde nevű jelenséget az elemző tudomásul vegye.
A háború köde azt jelenti aktuálisan, hogy azt el kell tudni engedni, hogy az ember tudni akarja: éppen aktuálisan a különböző háborús helyszíneken mi is történik. Nem is érdemes ezt megpróbálni. Nekem az segít, hogy elfogadtam, hogy az ottani jelenidőhöz képest 24-36 órás csúszásban vagyok
- mondta Rácz András. A külpolitikai kutató szerint türelmesnek kell lenni, és a forrásokat meg kell próbálni más irányból is megerősíteni. Neki az persze sokat segít, hogy a posztszovjet régióban "minden irányból" vannak szakmai forrásai. Igaz, az is előfordult már, hogy ez kérdésre adandó válaszra, amit egy kijevi kollégájától vár, várnia kellett a légiriadó miatt.
Miután tisztáztuk, hogy mi és hogyan változott meg az orosz célrendszer, az is fontos, hogy az ukránt is megpróbáljuk definiálni. Rácz András szerint a célrendszer egyszerű: túl kell ezt élni. A kutató szerint ha ez ma már jobban látható is, azért február végén "voltak olyan pillanatok, amikor nagyon közel volt, hogy mindez egészen másképpen alakuljon". Azt, hogy mindez hogyan alakul majd, az nem csak az ukrán atomerőműnél zajló krízis kezelhetővé tételén múlik, mert sokkal nehezebb feladvány Krím kérdése.
Ha egyszer majd vége lesz a háborúnak, és elkezdődhet az újjáépítés. Ennek költségével kapcsolatban az első, durva kalkulációk, amelyek csak a biztosan ukrán ellenőrzés alatt álló területekre vonatkoznak. Ez a számítás 800-2000 milliárd dollár közötti szükségletekről szól. És sok évtizedes távlatról...
Rácz András legutóbb megjelent, apró részletekbe menő elemzése azt mutatta be az orosz hadsereg és az európai illetve amerikai gazdasági szankciók összefüggésében, hogy a vadászrepülőktől a páncélozott csapatszállító járművekig mi mindenhol okoz tényszerű technológiai veszteséget az, hogy az orosz hadipar elvesztette a beszállítói zömét. A sok szempontból csemegének számító hadigazdasági analízis mellől azonban hiányzik az ukrán haderő állapotának és problémáinak leirata.
Erre rá is kérdeztünk a kutatónál, aki hosszú és komplex választ is adott - éppen úgy, ahogyan arra is, hogy Finnország, Litvánia és Lengyelország "csápjai" miért jelezhettek érzékenyebben az orosz veszélyt illetően, mint a magyar. De ezek megismeréséhez már el kell indítani a fenti videót, és ott megnézni-meghallgatni a válaszokat.
