A magyar kormány igyekszik javítani viszonyát a nagyvállalatokkal, miután a költségvetés lyukainak betömése céljából brutális adókat rakott a nyakukba - vezeti be a stratégiai megállapodásokról szóló cikkét a Wall Street Journal (WSJ). A héten a Microsofttal ültek egy asztalhoz, ezt megelőzően a General Electric-kel, a Daimlerrel, a Suzukival, a Hankookkal, a Coca-Colával és az Alcoával született hasonló megállapodás. A Richter Gedeon gyógyszergyártónak azt ígérte a kormány, hogy tartózkodik az olyan lépésektől, amelyek ronthatják a magyar vállalatok versenyképességét, ám ezenfelül nem igazán találni konkrétumokat a szerződésekben.

A nem kötelező vállalások között a cégek kijelentik, hogy hosszú távon folytatják magyarországi tevékenységüket, kutatási és fejlesztési programokat hoznak ide, és amennyire csak tehetik, magyar beszállítókat alkalmaznak. A kormány cserébe információkkal látja el a vállalatokat arról, hogyan juthatnak hozzá a k+f-et segítő forrásokhoz, illetve a munkavállalóik képzését segítő állami támogatásokhoz.

Kapcsolódó

 

Harmincan állnak sorban

Több mint harminc cég áll ugyan sorban, hogy a kormány liblingjei közé kerüljön, ám ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek tetszik a speciális szerződések a rendszere. A leghatározottabb bírálatot a különadókkal agyonnyomott szektorokhoz tartozó vállalatok képviselői fogalmazzák meg, akik úgy érzik, hogy a magyar kormány aránytalan mértékben terhelte rájuk a költségvetési megszorítások költségeit.

A kritikusok szerint a szerződések pontatlanok, így a legjobb esetben azt mondhatjuk róluk, hogy csak ködösítenek a felek szándékaival kapcsolatban, a legrosszabb esetben azonban arról szólnak, hogy bizonyos vállalatokat előnyben részesítenek a többiek rovására. Ez annak ellenére igaz lehet, hogy a megállapodások nem tartalmaznak meghatározott előnyöket.

Semmi hatása a kormányra

A szerződések semmilyen eszközt nem adnak a cégek kezébe ahhoz, hogy befolyásolják a kormány időnként büntető intézkedéseket is tartalmazó gazdaságpolitikáját - idézi a WSJ Beck Györgyöt, a Vodafone Hungary Zrt. elnökét. Nem világos miről szólnak ezek a szerződések. Nincsenek olyan fórumok, ahol megtárgyalhatnánk a távközléssel kapcsolatos kérdéseket, nincs párbeszéd, miközben drasztikus változások érhetnek bennünket három-négy hónapos határidővel.

Az ágazat termeli meg a magyar GDP tíz százalékát, ehhez képest kemény adóemelések sújtják. A kormány adót szed minden egyes beszélgetéssel töltött perc után és közterhet rak a közcélú hálózatokra. A Vodafone Romániát választotta Magyarországgal szemben új szoftverfejlesztő központja helyszínéül, mivel kedvezőbb adófeltételeket kínál. (A Napi Gazdaság értesülése szerint 1500 munkahelyről van szó, a szomszéd országban nem kell adózniuk az induló informatikai cégeknek.)

A cikk megjelenését követően a Vodafone Magyarország pontosította a Wall Street Journal cikkében megjelenteket. Lapunkkal közölték: még nincs döntés az ügyben, de  jelen pillanatban Románia jobb feltételekkel van versenyben Magyarországhoz képest a Vodafone Csoportnál az IT Service Centerért, mivel kedvező adófeltételeket kínál.

Kimarad, aki lemarad?

Sok cég panaszkodik a láthatóan ad-hoc jellegű gazdaságpolitikai lépésekre, amelyek bizonytalanná teszik az üzleti környezetet. Ezen nem sokat változtatnak a stratégiai megállapodások. Minden olyan intézkedés, amelyre nem lehet hosszú távon építeni, ellenérvként jelenik meg a beruházási döntések meghozatalakor - derül ki Vahl Tamás, a Magyar-német Kereskedelmi Kamara elnökének szavaiból.

Azok a vállalatok, amelyekkel nem kötnek ilyen szerződést, úgy érezhetik, hogy a kormány alulértékeli őket - véli Eleni Kounalakis, az USA budapesti nagykövete. Az kormány felelőssége, hogy világossá tegye: nem erről van szó, hogy nem csupán a legnagyobb vállalatokkal áll szóba, hanem a kisebbekkel is. A cégek az úgynevezett unorthodox gazdaságpolitikai lépések nyomán bizonytalanná vált üzleti környezet miatt tartózkodnak a beruházásoktól Magyarországon.

Jó lesz ez vagy csak pr

A kormány olyan vállalatokat támogat, amelyek hosszú távú befektetéseket hajtanak végre az országban és költenek az innovációra is - véli a stratégiai megállapodásokról Gál Gaszton, a CIB Faktor Financial Services vezérigazgatója. Mások a cégek listáját látva úgy vélik: az a döntéshozók vélhetően téves felfogását tükrözi arról, hogy feldolgozóipart előnyben kell részesíteni más ágazatokkal és a szolgáltatásokkal szemben.

Az ipar ma már nem csupán a fúrást-faragást jelenti, hanem a szoftverfejlesztést és a szolgáltatási központok működését is. Ezek szintén értéket teremtenek és rengeteg embernek adnak munkát - idézi a WSJ Bod Péter Ákos közgazdász professzor, a MNB volt elnökének szavait. A stratégiai megállapodások elsősorban pr értékkel bírnak. Amikor ezeket a szerződéseket aláírják, a tisztelt publikum csak a boldog arcokat látja, amint a kamerába mosolyognak, az üzenve, hogy mostantól minden rendben lesz.