Spanyolországban választások zajlanak, ami nem lenne rendkívüli dolog, ha négy éven belül nem a negyedik szavazást tartanák - kezdi a politika gyökeres változását elemző cikkét Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája. Ráadásul várhatóan egyik párt sem lesz képes olyan fölénybe kerülni, hogy az ország kitörjön az elmúlt évek patthelyzetéből és kimozduljon a kormányozhatatlanság holtpontjáról. Ugyanez a helyzet Izraelben: a szeptemberi választás döntetlennel végződött a két legnagyobb politikai erő között, így újabb választás jöhet - egy éven belül a harmadik.

Ez a két eset jól mutatja, hogy új korszakba léptünk: a demokratikus holtpontok, a világos eredmény nélküli választások korszakába. A spanyol és az izraeli szavazássorozat extrém példái ennek, de az új politikai patthelyzetek egyáltalán nem kivételek. Például a német kvázi kétpártrendszer, amelyben a konzervatív és a szociáldemokrata párt váltogatta egymást a hatalomban gyakorlatilag megszűnt: a 2017. őszi szavazás után öt hónapig tartó alkudozás után kénytelenek voltak nagykoalíciót kötni és népszerűségi mutatóik azóta is romlanak.

Kapcsolódó

Régi módszer

Az említett három országban arányos választási rendszert üzemeltetnek, míg az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a győztes mindent visz elvén alapulót. Az amerikai elnökválasztás garantáltan elvezet ahhoz, hogy valakiből az USA államfője lesz. Eközben azonban a választók rendre az elnök ellenzékét juttatják hatalomra a kongresszus egyik házában, ami könnyen patthelyzetekhez vezethet. A felek pénzügyi vitái miatt nem jutott forrás az elmúlt években többször is hosszabb-rövidebb ideig az állam egyes intézményeinek működtetésére (shutdown).

Természetesen minden országnak megvannak a helyi sajátosságai, de két jelenség általánosnak mondható. Az egyik a bejáratott kvázi kétpártrendszerek széttöredezése, a másik a polarizáció, a szélső jobb és a szélső bal megerősödése, amely egyben előtérbe tolja az identitáspolitizálást, azt, amikor nem szakpolitikai kérdésekről (egészségügy, oktatás stb.) folyik a vita, hanem arról, hogy ki a hazafi és ki árulja el a hazát, ki a néplélek megjelenítője és ki a nemzetidegen.

Kik jöttek?

Spanyolországban az 1975 óta működő jobb-bal váltógazdaságot a 2008-as válság törte meg, amelynek nyomán mindkét oldalon új, a hagyományos elit ellen fellépő politikai erők jelentek meg. Ezt bonyolítja a katalán függetlenségi mozgalom, ami egyben tipikus példája, hogyan bukik át a racionális megfontolásokon alapuló döntéseken az identitáspolitika indulathulláma. Németországban populista jobb- és baloldal már 160 helyet szerzett a törvényhozásban, hozzájárulva ahhoz, hogy szétszóródó többi mandátum alapján kétségbeejtően nehéz legyen valamilyen kormányzóképes többséget összehozni.

Ahogy Spanyolországban egyik mérsékelt párt sem tud együttműködni a tűzön-vízen át Katalónia függetlenségét akaró politikai erőkkel, úgy Izraelben a radikális vallásos pártokkal nem tudnak kompromisszumot kötni a hagyományosnak nevezhető politikai erők. Németországban a koalícióalkotás fellegvárában az euroszkeptikus jobboldallal, illetve a keletnémet rendszerváltás veszteseinek pártjával nem érthetnek szót a mérsékelt politikai erők.

Britek

Az Egyesült Királyságban a győztes mindent visz típusú választási rendszer ellenére jó eséllyel olyan parlament ülhet össze december 12-e után, amelyben egyik pártnak sem lesz abszolút többsége. A brexit körüli kibékíthetetlenül eltérő nézetek miatt a koalíciókötés nem látszik sanszosnak. A két nagy párt, a konzervatívok és a Munkáspárt a 2017-es szavazáson visszaszorította a kisebbeket, ám most várhatóan éppen fordított lehet a végeredmény: feljöhetnek a Liberális Demokraták és a Skót Nemzeti párt.

A brit választók utálták a most feloszlott parlament döntésképtelenségét, ám könnyen lehet, hogy újra létrehoznak egy ugyanilyen törvényhozást. Ezzel az országuk felsorakozik Spanyolország és Izrael mellé. Ha a toryk megőrzik relatív többségüket, és Boris Johnson megtarthatja a miniszterelnöki posztot, akkor mókuskerékbe kerül, amit hajthat a végtelenségig anélkül, hogy előrejutna.