Megdöntheti-e a csokoládésütemény a sztálinizmust? Ezt a kérdést tette fel magának az Észak-Koreából Dél-Koreába menekült emigránsok egy csoportja. Úgy gondolák, hogy a dolog megér egy kísérletet, ezért sajátos akcióba kezdtek a két országot elválasztó határ mentén - derül ki a BBC cikkéből.

A csoport tagjai jókora csomagokat állítanak össze a déli országrészben készülő, angolul Choco Pie névre hallgató, zacskós csokis sütiből, amely abszolút ritkaságnak és ínyencségnek számít északon. A mini isler kinézetű sütiben a két kekszkarika között nem lekvár, hanem brutálisan édes töltelék található. A süti zacskói közé azért propagandaanyagok is kerülnek a műanyagzsákokba, amelyek karikatúrákban gúnyolják ki a sztálinista rezsim első emberét, Kim Dzsongunt.

Égi áldás

Az így feltöltött zsákokat átlátszó ballonokra erősítik, amelyek feladata, hogy a megfelelő széljárást kihasználva átszállítsák a csokit a szomszédos országba. Nem véletlenül választották ezt a fajta fellazítási technikát az emigránsok, ugyanis a gejl islerutánzat olyan ritka Észak-Koreában, hogy egyfajta valutaként funkcionál a csereügyletekben.

Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a két ország közös ipari övezetében, ahol dél-koreai vállalatok északi munkásokat foglalkoztatnak, a cégek egyfajta természetbeni juttatásként, kafeteriaként adják dolgozóiknak a Choco Pie-t. Köztudomású, hogy sok észak-koreai elteszi a sütit, hogy hazájában további csereberékben vegye hasznát.

Csokielhárító légvédelem

További bizonyítéka az édességháború komolyságának, hogy az észak-koreai katonaság tüzet nyit a ballonokra, ha meglátja azokat a levegőben. Ebből aztán időnként kölcsönös lövöldözés lesz. Ennél is komolyabb következménye a csokitámadásnak, hogy az északiak azzal fenyegetőztek: tüzérségi tűz alá veszik a ballonok felbocsátóhelyeit, ha nem marad abba a sütioffenzíva.

Dél-Koreában ellentmondásos az islerbombázás megítélése. Andrei Lankov, a szöuli Kookmin Egyetem professzora - maga is északi emigráns - úgy véli, van ráció a dologban. A kommunista-sztálinista rezsimek Kelet-Európában sem azért dőltek meg, mert az emberek a demokrácia után sóvárogtak, hanem azért, mert látva a nyugati életszínvonalat úgy gondolták, hogy a rendszerük halványan teljesít.

Csempésszünk inkább!

Az édességküldemények ugyanakkor valószínűleg nem igazán hatékony eszközök ebben a sajátos tudatformálásban. Lankov felhívja a figyelmet arra, hogy Észak-Korea nem annyira szegény, mint amennyire azt feltételezzük. Sokan használnak számítógépet az országban - elszigetelten, mert az internet természetesen nem létezik. Ezért a filmek, beszkennelt könyvek és más információk becsempészése hatékonyabb módszernek tűnik a rendszer fellazítására.

Mások szerint viszont nem kellene propagandaháborúval provokálni a kiszámíthatatlan szomszédot, amely atomfegyverekkel rendelkezik. Sokakat riaszt, hogy a volt északiak egy része katonai egyenruhában vonul fel az ilyen akciókhoz, ami a háborús hangulatot erősíti a dél és észak között ahelyett, hogy a békés újraegyesítés lehetőségét keresnék.

Hasonló vita az európai kommunizmus bukását is megelőzte. Sokan voltak a Szovjetunióval szembeni kemény fellépés hívei, míg mások abban bíztak: elég ha keleten nyugati filmeket és tévéadásokat néznek az emberek, mert azok meggyőzik őket arról, hogy le kell váltaniuk a legjobb esetben is csak szegényes életszínvonalat kínáló társadalmi rendszerüket.