A baloldali Matteo Renzi volt olasz kormányfő arra készül, hogy megalapítsa saját centrista politikai mozgalmát, amely a szintén baloldalról érkező Emmanuel Macron francia államfő La République en Marche mozgalmának sikerét lenne hivatott másolni. Az Egyesült Királyságban is új centrista csoport alakul, bár más okok miatt - a brexittel járó káosz elkerülése érdekében. A mérsékelt liberális, Európa-barát politikai erők nem fogják megadni magukat a közeljövő politikai küzdelmeiben - írja a radikális politikai irányzatokról szóló cikkét Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) publicistája.

A politikai széljárás ugyanis nem a mérsékelt irányzatoknak kedvez. A liberális demokrácia lényegében egyetlen alapvető probléma miatt hanyatlik: az ezt elvet követő országok nem tudják kezelni azokat a mellékhatásokat, amelyek a szabadpiac bővítésével, az adócsökkentésekkel és költségvetési szigorúsággal operáló liberális gazdaságpolitikából következnek. A költségvetésből az adócsökkentések miatt kieső bevételek állandó pénzügyi instabilitást okoznak, amit megszorításokkal, az állami gazdaságélénkítés és a szociális kiadások csökkentésével ellensúlyoznak. Az eredmény az alacsony jövedelmű emberek helyzetének bizonytalanná válása.

Rátesz négy lapáttal

Erre rátesz egy lapáttal a munkahelyeket fenyegető globalizáció, amely előtt utat nyitnak a szabadpiaci megállapodások. Tovább súlyosbítják a problémát a technológiai változások, amelyek szintén ezt a társadalmi réteget fenyegetik, a harmadik tényező a migráció nyitott elvek alapján való kezelése a liberálisok részéről, végül a negyedik, hogy a demokráciák nem igazán tudták visszaszorítani a szabadpiac olyan velejáróit, mint az adóelkerülés.

Amikor tíz éve dühöngött a pénzügyi válság, a mérsékelt liberális európai kormányok nem vették teljes állami ellenőrzés alá a bankrendszert, beérték a bankárok botrányosan magas bónuszainak korlátozásával és pénzügyi tranzakciós adók bevezetésével. Nem növelték a vállalati és a jövedelemadókat, hogy ellensúlyozzák a közszféra növekvő kiadásait. A bevándorlási válságot látva nem szigorították meg kellően migrációs politikájukat.

Nem látható romlás

A hagyományos statisztikából nem derül ki, mennyire romlott az alacsony jövedelműek helyzete az elmúlt két évtizedben. A szabadon elkölthető jövedelem stagnáló reálértéke kiderül, de a számok nem mutatják annak hatását, hogy bizonytalanná váltak a munkahelyek és a kisebb jövedelműek nem jutnak jelzáloghitelhez. Az FT publicistája mindezek alapján arra számít, hogy a liberalizmus visszaszorulása több lépcsőben történik majd.

Jelenleg az elsőben vagyunk: a Trump-féle migrációellenes szakaszban. A bevándorlás hosszabb távon gazdasági hasznot hoz, ám vannak vesztesei is: valóságosak és képzeltek is. Angela Merkel német kancellár döntése, hogy 2015-ben megnyitotta országa határait a milliós menekültáradat előtt erkölcsileg igazolható és hosszabb távon hasznos lesz. Ennek ellenére válsággá vált, mert a kancellár nem készítette fel Németországot a migrációra.

A liberális demokrácia sikeres volt a határok ledöntésében, az emberi jogok védelmében és a nyílt társadalmak támogatásában. Ugyanakkor azzal, hogy képtelennek bizonyult arra, hogy kezelje mindezek szociális és gazdasági következményeit, megágyazott saját megingásának - véli az FT cikkírója.

Populisták korlátai

Az első körben a migrációellenes politika kaszál, ám Münchau szerint ennek sikerét két dolog korlátozza. Az egyik, hogy a populista jobboldali politika még a saját mércéje szerint is sikertelen. A mexikói határfal vagy a bevándorlás ügyének nemzeti hatáskörbe rendelése az EU-ban nem ígéri a migráció problémájának megoldását.

A másik ok, hogy a bevándorlás ügyét hamarosan felülírhatják fontosabb gondok: a mesterséges intelligencia terjedésének hatása a középosztály életszínvonalára, a szegénység növekedése, a klímaváltozás érezhetővé váló gazdasági hatása. Ez a radikális baloldalnak kedvez a radikális jobbal szemben. A jobboldalt nem érdekli a szegénység és pártjai tele vannak olyanokkal, akik tagadják a klímaváltozást. Egyes populista politikusok értenek a munkásosztály nyelvén, ám ez inkább a baloldal terepe.

Az FT szakírója szerint az áttörést az olyan javaslatok hozhatják meg, mint az ifjú amerikai demokrata képviselőnő, Alexandria Ocasio-Cortez 70 százalékos jövedelemadó-javaslata. Nem a százalékon van a hangsúly, hanem a 30 éves adócsökkentési trend megfordításán. Az ilyen politika persze visszaüthet, de a radikális bal szereti az adok-kapok politikai csatározásokat. Összességében olyan korban élünk, amely a radikális politikai erőknek kedvez a mérsékeltekkel szemben, és a baloldalnak a jobboldallal szemben. Nem Donald Trump korszakát éljük - véli az FT publicistája.