Az új évezredben először fordul elő, hogy a több mint egymillió lakosú országok között kevesebb a demokrácia, mint nem a demokratikus rezsim. A demokrácia recesszióba került. A Timothy Garton Ash történésztől és Larra Diamond politológus professzortól származó idézetekkel indítja cikkét Martin Wolf, a Financial Times (FT) publicistája, amelyben a liberális demokrácia vergődését elemzi. Egy további idézet Branko Milanovic szociológustól származik, amely szerint a kapitalizmus és a piacgazdaság ugyan egyedül maradt mint a világ országaiban működő gazdasági rendszer, ám nem társul hozzá egy bizonyos politikai berendezkedés.

Létezik a liberális demokrácia, amely az Egyesült Államokban és a többi nyugati országban üzemel, illetve a kínai típusú egypártrendszer. Az előbbiben könnyebb békés korrekciókat végrehajtani a hatalomban, elég a választás, amelyen például megbukott Dolald Trump, az USA elnöke, miközben Hszi Csin-ping kínai államfőt nem lehet így leváltani. Az FT publicistája szerint Milanovic kétosztatú képlete pontatlan. Létezik egy harmadik politikai modell, a demagóg autoritárius kapitalizmus.

Darazsak a pókban

Ez működik a volt Szovjetunió és befolyási övezete számos országában, elsősorban Oroszországban, de megjelent ezen túl is, például Brazíliában vagy Törökországban. A demagóg autoritárius rezsim a hatalomváltás szempontjából átmenet a demokrácia és az egypártrendszer között. Az utóbbi Kínában intézményesíti a bürokratikus, autoritárius kapitalizmust, az ország élén álló vezető a törvény fölött áll és demokratikusan nem elszámoltatható, a választások színjátékok.

Mindez igaz az demagóg populista rendszerekre is, azzal a nagy különbséggel, hogy ezekben nem intézményesült, hanem személyhez kötött az egyeduralom. A gengszter jellegű kapcsolatok, a személyes hűség láncolatai, az uram-bátyám viszonyok és a korrupció tarja össze a rendszert. Az FT cikkírója szerint ezt a modellt akarta bevezetni az Egyesült Államokban Donald Trump.

Az demagóg, populista vezetőket azokhoz a darazsakhoz hasonlítja, amelyek lebénított pókokba helyezik el petéiket, hogy azután azok lárvává fejlődve belülről zabálják fel áldozatukat. Ezek a politikusok választáson szerzik meg a hatalmukat, majd lebontják a demokrácia intézményrendszerét, hogy biztosítsák hatalmon maradásukat. Nem kormányozni akarnak, hanem életfogytiglan megőrizni a pozíciójukat.

Ráció és identitáspolitika

Az USA 2020-as elnökválasztása két dologra világított rá. Az egyik, hogy a demokratikus intézmények, például a jogszolgáltatás, nem hajlott meg Trump akarata előtt. Az elnök nem tudta felhasználni a jogrendszert arra, hogy csalásnak minősíttesse a választás eredményét. A másik, hogy a Republikánus Párt tagjainak túlnyomó többsége viszont beveszi a vezér összeesküvés-elméletét és a párt vezetői az elmúlt négy évben csont nélkül meghajoltak az akarata előtt.

Az FT publicistája szerint Trump politikai és gazdasági stratégiája illett ahhoz, amire egy plutokrata-populistától számítani lehetett. A plutokrácia azt jelenti, hogy egy országot a leggazdagabbak elitje irányít. Ennek a csoportnak a gazdaságpolitikája az adócsökkentés és a dereguláció, aminek eredményeként a lehető legkorlátlanabb módon rendelheti alá a társadalmat saját további gazdagodásának.

Ez ellenkezik a társadalom többi tagjának elemi gazdasági érdekével, ezért plutokrata-demagógnak másként kell maga mellé állítania az emberek jelentős részét. Erre szolgál az identitáspolitika, amelyben a választók a nemzeti, faji, kulturális hovatartozásuk alapján szavaznak, nem pedig racionális érdekeik alapján. Ez a stratégia bevált Trumpnak, és azután is működni fog, hogy távozik a Fehér Házból. Sajátos része ennek, hogy a diplomás baloldaliak társadalomjobbító identitástudata, amely szerint a "felvilágosult írástudóknak" kell az állam élén állniuk, erősíti is a nacionalista, idegengyűlölő identitástudatot, mivel lenézi azt, s ezzel provokálja.

Dühös ellenállás

Joe Biden megválasztott amerikai elnök a belpolitikában és a külpolitikában is helyre akarja állítani a józan ész uralmát, ám olyan ellenzékkel fog találkozni, amely csupán azt az egy dolgok akarja, hogy elnöksége sikertelen legyen. Ez tartja össze és tüzeli a jobboldali tábort. És azok a donorok, akik a pénzükkel és a befolyásukkal támogatják ezt a politizálást azt hiszik, hogy kézben fogják tartani a demagóg démont, amit felidéznek. Úgy fognak járni, mint hozzájuk hasonló elődeik: tévedni fognak.

A világ alapvető rendszerei nem jól működnek. A kapitalizmus innovatív, de óriási szociális, politikai és környezeti problémákat teremt. A liberális demokráciát még saját hazai pályáján és kis híján legyőzték. Az autoritárius politikával kapcsolatban az az egyetlen jó hír, hogy nem népszerű. A világ 150 országában készült felmérés szerint Kínát csak az emberek harmada ítéli meg pozitívan. Gazdasági eredményei tiszteletet váltanak ki, de alig akadnak olyanok, akik olyan országban akarnának élni, mint amilyen Kína.

Szerencsés esetben Donald Trump regnálása riadójelzésként szolgálhatott mindazoknak, akik vagyonukra, befolyásukra támaszkodva nagyobb hatást gyakorolhatnak az USA és a világ sorsának alakulására, mint azok, akik csupán egyetlen szavazatukat adhatják le a választásokon - véli az FT publicistája. Ugyanakkor személy szerint nem hisz ebben. Szerinte a gazdag egoistáknál kevésbé tanulékony emberek nincsenek a világon.