Az Egyesült Államokban 2008 környékén beinduló repesztéses gáz- és olajkitermelés (fracking) környezetre való hatásai kétségesek. Ugyan a gyakorlatot alkalmazó cégek rendere elmondják, hogy betartanak minden jogszabályt, tekintve hogy az USA Környezetvédelmi Ügynöksége szerint még folyamatban van a hatások tanulmányozása, semmi sem garantálja, hogy a jelenlegi szabályozások ellensúlyozni tudják a feltételezhető környezeti rombolást.

A földalatti palarétegek hidraulikus repesztése egyelőre több jelentős országban, így Francia- Német- és Spanyolországban, de még Ausztráliában is tiltott technológia. Jelenleg az USA-n kívül, Kanadában és egyes dél-amerikai országokban engedélyezik, de a BBC cikke alapján, a korábbi felfüggesztése ellenére most az Egyesült Királyságban is újrakezdhetik a művelését.

Kapcsolódó

A Bloomberg Daniel Yerdin, nemzetközileg elismert amerikai energia-szakembert szólaltatta meg What Goes Up címen futó gazdasági podcastjében, ahol a módszer geopolitikára gyakorolt hatásairól beszélt. Elmondása szerint a 2013-as szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumán, elsőként kellett kérdeznie Putyintól, aki a "pala" szó hallatára, 3000 ember előtt kezdett el vele hangosan kiabálni arról, hogy a palarétegek repesztése egy "barbár" módja a kőolaj kitermelésének.

Beleremeg a föld

A barbár jelző talán nem írja le pontosan azokat az erőfeszítéseket, amit a technika kifejlesztésébe kellett ölni, de valóban igaz, hogy jogosak lehetnek az aggodalmak, a földalatti repedések mesterséges előállításával kapcsolatban. A palarétegek mélyen a felszín alatt, tipikusan másfél kilométernél is mélyebben találhatók, eddig mennek le az olajkitermelők, majd a fúrófejet elfordítva, vízszintes irányba haladnak tovább még jó pár száz métert.

Az így fúrt lyukat aztán biztosítják és egy túlnyomó részben vízből és homokból álló - de állagjavító kemikáliákat is tartalmazó - keveréket pumpálnak, amivel a vízszintes járat mentén végigrepesztik a palaréteget, ezúton kinyerve az ott található palagázt és palaolajat. Ez azonban számos szakértő és természetvédő szerint nem csak földrengéseket okozhat, de egyéb hosszútávú környezetkárosító hatásai is lehetnek.

A hidraulikus repesztés a földmozgások megszaporodása mellett, több millió tonna metán kiszivárgásáért is okolják, de az Investopedia gyűjtése alapján, a légúti problémákat okozó szénhidrogének levegőbe kerüléséért, és a talajvíz minőségének romlásáért is felelhet, arról nem is beszélve, hogy rengeteg vizet kell elhasználni hozzá. Mindemellett, Putyin feltehetően nem a módszernek tulajdonított környezetmódosító hatások miatt került ingerült állapotba, a "pala" hallatán.

Fogyasztóból termelő

Yerdin elsősorban az innováció egy fényes példájaként tekint a technikára, ugyanis hiába mondta Richard Nixontól Barack Obamáig nyolc különböző elnök, hogy az USA energiafüggetlenné akar válni, a rétegrepesztés előtt, mindenki viccként tekintett a dologra. Elmondása szerint szükség van a technológiát sikerre vivő George P. Mitchellhez hasonló megszállott emberekre, mert ez esetben az ő 20-25 éven keresztül tartó kitartás volt az, ami a tankönyveknek ellentmondva, lehetővé tette a módszer széles körű alkalmazását.

Hiába próbálták saját munkatársai is lebeszélni arról, hogy felesleges annyi év után is pénz ölnie projektjébe, a 2000-es évek elejére beért a palagáz kitermelés, és ahogy egyre többen kezdték használni, egyre többeknek tűnt föl, hogy az USA egyre nagyobb földgáztartalékokkal rendelkezik. Innentől már komolyan vették, és miután kiderült, hogy olajkitermelésre is használható, 2008-tól beindult a valódi "pala forradalom."

Az új technológia hatására, az USA olajkitermelése 2010 és 2020 között megtriplázódott, és ugyan még mindig importálnak, éves kőolajszükségletük több mint felét hazai forrásból látják el, és 2013 óta többet állítanak elő mint amennyit be kell hozniuk.

A palagáz hasonló nagymértékű változásokat hozott: míg az USA-ban évekig azon aggódtak, hogy a kontinens előbb utóbb kifogy az gázból, a palagáz elterjedése óta nem győznek terjeszkedni az amerikai kitermelők. Leginkább ennek köszönhető az is, hogy az Egyesült Államok már Ázsiába és Európába is szállít folyékony földgázt, ami a mostani orosz-ukrán háborúnak köszönhetően, előbb-utóbb legalább részben helyettesítheti Putyin gázvezetékeit.

Geopolitikai jövőkép

Mivel a harmadik hónapja tartó konfliktus végét továbbra sem látni, és már előtte is energiakrízis volt, az olajárak lényegi csökkenésére nem fogadna Yerdin. Szerinte 10 év múlva várható enyhülés, hogyha a pala után, eljutunk a "napenergia forradalomig." Addig is viszont a fejlődő országok igényei, és a kínai COVID-19 korlátozások feloldásával, jelentősen nő majd a piaci kereslet.

Ezzel egyidejűleg azonban továbbra is bőven szükségünk lesz a hagyományosabb energiahordozókra, de miután Oroszország "sikeresen" elvágta magát a nyugati technológiától, kénytelen lesz a bejáratott módszereit használni a kitermelésre, és valószínűleg semmit nem tud majd kezdeni azzal a platinum zászlóval, amit Putyin még 2007-ben helyeztetett az Északi-sark jege alá, jelképesen elfoglalva a majdan onnan kitermelhető nyersanyagkészleteket.

Yerdin ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy hiába az innováció, jelenleg a napelemek nagyjából 80 százaléka Kínából érkezik. Mivel a geopolitikai tendenciák alapján az orosz-ukrán háború rendeződése után, az USA visszaváltja tekintetét Kínára, és a megújuló energiák hatásfoka még közel sincs kielégítő szinten, szerinte ez egy újabb érdekes ütközőpont lehet a közeptávon.

Az energiakrízis fényében, sok más szakértőhöz hasonlóan ő is az atomenergiában látja az átmeneti megoldást. Szerinte a németek "túlreagálták" a 2011-es fukushimai atomerőmű katasztrófáját, és úgy érzi már egyes zöld politikusok is bánják az nukleáris erőművek lekapcsolását, azonban itt is szükségesnek látta megjegyezni, hogy továbbra is az oroszok adják az atomhoz szükségek nyersanyagok legnagyobb részét.