A Krím félszigeten 2014 elején, amikor Ukrajnában lázadás távolította el posztjáról a regnáló államfőt, rangjelzés nélküli katonák tűntek fel – szakértők szerint az orosz hadsereg tagjai -, akik gondoskodtak róla, hogy a terület hovatartozásáról népszavazást írjanak ki. Bár ennek legitimitását nem sok ország ismeri el a világon, a nagy többség Oroszországot választotta Ukrajna helyett. Így április 11-én életbe is léphetett a félsziget új közjogi helyzetét rögzítő orosz alkotmánya. Vlagyimir Putyin államfő népszerűségi indexe a területszerzés után a csillagos égbe emelkedett.

Hét év elég hosszú idő, hogy megpróbáljuk értékelni, mit nyertek vagy veszítettek a Krímben élők a változással – véli Mark Galeotti Kelet-Európa szakértő, aki a Moscow Timeson igyekezett véleményt alkotni erről. Az orosz állami média szerint a gazdaság talpra állt és integrálódott Oroszországba. Az S7 légitársaság naponta indít járatokat Szevasztopol és Moszkva, illetve Novoszibirszk között, hamarosan újraindítja repülőit Irkutszkba, továbbá új járatokat is tervez más oroszországi városokba.

Kapcsolódó

A turisták érdeklődése erős, de még az orosz idegenforgalmi szakemberek is úgy látják, hogy a félszigetnek több világszínvonalú szállodára lenne szüksége. A Vedomosztyi gazdasági lap ugyan megjegyzi, hogy a Krím nem lesz Oroszország Kaliforniája, ám a területet az ígéret földjeként tálalják, amelyet az ukrán korszakban elhanyagoltak, ám Oroszország rendbe tett.

Fekete-tengeren fekete lyuk?

Egészen más képet kap a nyugati érdeklődő, ha az amerikai Freedom House értékelését olvassa a Krímről. A szervezet legutóbbi Freedom in the Wordl Indexe szerint a félsziget nem szabad – ami nagyjából megfelel a valóságnak –, ám a 7 pontos értékelés, amit adtak túlzásnak tűnik. Rosszabb ugyanis, mint amire a polgárháború szaggatta Líbiát, vagy Nagy Testvér államot üzemeltető Kínát, vagy az ellenzékével szemben kíméletlen fehérorosz rezsimet pontozták. Van olyan részmutató, amiben a Krím gyengébb jegyet kap Észak-Koreánál is, ami erős túlzásnak tűnik.

Mindebből igaz, hogy vannak komoly emberi jogi kérdések, főként a tatár kisebbség háttérbe szorítása, illetve helyi ügyek, leginkább az, hogy a terület legszebb részeit, köztük kedvező tengerpartokat sötét hátterű üzletemberek és vállalkozások privatizálják. Ugyanakkor a helyieket elsősorban az életszínvonaluk érdekli, és ezen a téren igaz, hogy a Krímet 2014 előtt az ukrán állam elhanyagolta, amin úgy kellett Moszkvának javítani, hogy a félsziget elcsatolása miatt nyugati embargót vezettek be vele szemben, és a területet elszigetelték Oroszországtól.

Valami van, de nem az igazi

Oroszországban 2019 első felében a Krím gazdasága fejlődött a leggyorsabb ütemben összevetve a többi régióval. Eközben azonban Szevasztopol, a főváros halvány jövedelmezőséget kínál az ott tevékenykedő vállalatoknak, komoly gond az infláció, különösen az élelmiszerek áremelkedése, amit némi jövedelem- és nyugdíjkiegészítés kompenzál. Az ott élőknek először a félsziget modern kori történetében hamarosan vagyonadót kell majd fizetniük. A koronavírus-járvány a hivatalos adatok szerint az orosz átlagnál jobban sújtotta a Krímet.

A legnagyobb gondot a vízellátás jelenti, miután az ukránok leállították a szállítást azon a csővezetéken, amelyen az ivóvíz 85 százaléka érkezett. A helyi hidrometeorológiai központ szerint április elején majdnem kétszer kisebbek voltak a helyi vízkészletek, mint tavaly ilyenkor. Az ügy miatt a helyi hatóságok az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultak, az orosz Duma pedig 50 milliárd rubelt (200 milliárd forint, a budapesti négyes metró építését megközelítő összeg) szavazott meg a föld alatti vízkészletek jobb kiaknázására, a csővezetékeken lévő elszivárgások megszüntetésére és egy tengervízlepárló építésére.

Tipikus Oroszország-feeling

A Moscow Times cikkírója szerint ha összegzést akarunk készíteni arról, hogyan jártak a Krímben lakók az országváltással, akkor egy tipikus orosz régió képe tárul elénk. Szergej Alekszasenko korábbi pénzügyminiszter-helyettes szerint Moszkva 1,5 ezer milliárd rubelt költött a félszigetre. Ennek jól látható eredménye a Kercsi-szorost átívelő 18 kilométeres közúti és vasúti híd, az elektromos rendszer korszerűsítése és a szimferopoli repülőtér felújítása. A jövő év végére elkészül a területet teljesen lefedő mobiltávközlési rendszer.

Egy független felmérés szerint 2019-ben az ott élő szlávok 82 százaléka, és még a tatárok 58 százaléka is úgy értékelte, hogy jobb helye van a Krímnek Oroszországban, mint Ukrajnában volt. Persze vannak panaszaik, ami meglátszott a 2019-es regionális választásokon. Szevasztopol volt az egyik azon négy régió közül, amelyben Putyin pártja, az Egységes Oroszország nem érte el a szavazatok 50 százalékát.

A Moscow Times publicistája szerint a félsziget ugyanazt a paradox helyzetet tükrözi, mint Oroszország egésze, némileg felnagyítva. A Krímet vezető Szergej Akszenov valójában Moszkva helytartója, ám kicsit bővít a demokrácián azzal, hogy 2024-től közvetlenül lehet majd megválasztani az önkormányzati vezetőket. Az átlagemberek élete nem könnyű, bár az infrastruktúra, ami kiszolgálja őket javult. Akárcsak Oroszország, a Krím is kényelmetlen, rosszkedvű hely, de nem élhetetlen, bár arra sincs remény, hogy rendszer szinten megváltozhat.