Bárkivel kész volt bunyózni, mivel nem félt senkitől – mondta Vlagyimir Putyinról gyerekkori barátja. Ez jól jött szülővárosában, Leningrádban, amely az 1952. október 7-én született orosz államfő gyerekkorában még magán viselte a 872 napon át tartó második világháborús német ostrom nyomait és utcáin gengszterháborúk dúltak. A kisfiú 12 éves korában dzsúdózni kezdett és a fegyelmezett edzéseknek köszönhetően 18 éves korára az utánpótlás korúak cselgáncsversenyének harmadik helyezettje lett.

Politikusi karrierje során múltjának ezt az elemét macsó imázsának erősítésére használta, ám ennél érdekesebb, amit erről mondott. A küzdősport megerősítette abban a hitében, hogy a veszedelmes környezetben a túlélés és a siker titka, hogy magabiztosnak kell lenni, és amikor a harc elkerülhetetlenné válik, akkor elsőként kell ütni, és olyan keményen, hogy az ellenfél lehetőleg ne álljon fel utána. (Rejtő Jenő ponyvaregényeinek számos legendás alakja közül az egyik, Fülig Jimmy pontosan ugyanezt az elvet vallotta – a szerk.)

Vlagyimir Putyin gyerekkorát Mark Geleotti politológus professzor, Oroszország-szakértő idézi fel a BBC-n megjelent írásában. A szakértő úgy véli, hét olyan esemény volt az orosz politikus életében, ami azzá tette, amivé 70 éves korára vált: elszigetelt autokratává, aki parancsot adott az orosz hadseregnek a katasztrofálisnak látszó Ukrajna elleni invázióra. A második kulcsfontosságú esemény Putyin életében az lehetett, hogy 16 évesen, 1968-ban - amikor generációjának nyugati tagjai polgárpukkasztó, anarchikus, elitellenes lázadásuk csúcsára értek - bekolbászolt a legendásan kíméletlen orosz titkosszolgálat, a KGB leningrádi irodájába, és szolgálatra jelentkezett.

Duzzadó ambíciók és rettegés

Ehhez még fiatal volt, de megint csak saját szavaiból derül ki, mi motiválhatta. Mint elárulta tinédzserként sok kémfilmet nézett, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy egy kém akciói sok ezer ember sorsát fordíthatják meg, azaz egy ember tettei sokakra gyakorolhatnak nagy hatást. E szerint korán felismerte magában az ambíciót, hogy nem a dolgokat elszenvedő emberek közé akar tartozni, hanem azok közé, akik mozgatják a szálakat, nem azok közé, akiknek leosztják a lapokat, hanem akik keverik a kártyákat.

Ezt követően azonban nehezen indult KGB-s karrierje. A napi robotosok közé tartozott a szervezetben, nem a magasan szárnyaló sztárok közé. Megtanult németül, aminek köszönhetően 1985-ben Drezdába helyezték. Itt érte 1989 november, a keletnémet kommunista rezsim összeomlása. A drezdai KGB-épületet december 5-én körülvette egy cseppet sem barátságos tömeg, mire Putyin kétségbeesetten próbált segítséget kérni a városban állomásozó szovjet katonai alakulattól. A válasz az volt, hogy semmit sem tehetnek anélkül, hogy Moszkvából parancsot kapnának rá.

Vélhetően ez tanította meg az ambiciózus ifjú hírszerző tisztet arra, mivel jár, ha a központi hatalom összeomlik. Megfogadhatta magának, hogy soha nem fogja elkövetni azt a hibát, amit szerinte Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásakor elkövetett azzal, hogy nem adott gyors, határozott választ, amikor szembe fordultak vele.

A politika íze

A Szovjetunió összeomlásának idején Putyin elhagyta a KGB-t, de gyorsan állást kapott szülővárosa, az akkor már Szentpétervárnak nevezett Néva parti város reformszemléletű polgármestere mellett. Egyfajta problémamegoldó ember (igen érzékletes angol szóval: fixer) lett. Az egyik probléma, aminek megoldását rábízták a szétzilált gazdasági viszonyokból fakadt. Az volt a feladata, hogy szerezzen a város rászorulóinak élelmet 100 millió dollár értékű olaj és fém elcserélésével.

A történet végén senki sem látott élelmiszert, egy vizsgálat szerint, aminek eredményét gyorsan eltüntették egy fiók mélyén, Putyin és barátai és az önkormányzat körül sertepertélő gengszterek zsebre tették a pénzt. A vadkeleti kilencvenes években a kezdő politikus ebből megtanulhatta, hogy a politikai befolyás alkalmas a vagyonszerzésre és a bűnözők hasznos szövetségesek lehetnek.

„Átkozott” Nyugat

Amikor 2000-ben Oroszország elnöke lett, úgy gondolta, pozitív viszont alakíthat ki a nyugati országokkal – persze a saját elképzelése szerint. Alapelve a régi szovjet időknek megfelelően a nagyhatalmak befolyási övezeteinek tiszteletben tartása volt, amelyben Oroszország igényt tart a környezetében lévő országok uralására. Gyorsan rá kellett jönnie azonban, hogy a Nyugaton nem a régi módszer szerint képzelik el berendezni a világot, amit úgy értelmezett, hogy el akarják szigetelni és le akarják alacsonyítani Oroszországot.

Ez volt az előzménye a 2008-as georgiai (grúziai) háborúnak, amelyben a georgiaiak el akarták foglalni az országhoz tartozó, de orosz ellenőrzés alatt álló, szakadár Észak-Oszétiát, ám az orosz hadsereg öt nap alatt tönkreverte a katonaságukat és megalázó békére kényszerítette a tbiliszi vezetést. A Nyugat puffogott ezen egy sort, majd a 2009-ben hatalomra került Barack Obama amerikai elnök kormánya a kapcsolatok újrakezdését (reset) ajánlotta a Kremlnek és Oroszország megkapta a 2018-as foci-világbajnokság rendezésének jogát. Ez meggyőzhette Putyint arról, hogy a Nyugat berzenkedik ugyan, ha valami nem tetszik neki, de végül meghátrál, ha egy határozott vezetővel, elszánt akarattal találja magát szemben.

Ketrecharc és üldözési mánia

Oroszország nagyvárosaiban a 2011-es parlamenti választások után tüntetések robbantak a kiterjedt csalások miatt, és a tiltakozók azt is rossz néven vették, hogy Putyin a törvény szellemét semmibe véve akar újra az ország államfője lenni. (Az alkotmány két egymást követő ciklust engedélyezett egy személynek, így miután ezt kitöltötte, helyet cserélt miniszterelnökével, Dmitrij Medvegyevvel, majd 2012-ben újraindult az államfői posztért.)

Putyin meg volt győződve arról, hogy a demonstrációkat nyugatról szervezik, és arra a következtetésre juthatott, hogy ha a személyét támadják, az felhívás keringőre, azaz ez esetben a puszta kezű politikai ketrecharcra.

Az orosz államfő további útja mai énje felé a 2020-2021-es koronavírus-járvány alatt elszigeteltségben töltött hónapjain át vezet. Ebben az időben drámaian csökkent azoknak a száma, akikkel érintkezett. Ez a kör bólogató Jánosokból és hozzá hasonló radikálisan gondolkodó politikai héjákból állt. Elszigetelve az alternatív véleményektől és országa napi valóságától a BBC cikkírója szerint arra a következtetésre juthatott, hogy a Nyugat és Oroszország viszonyával kapcsolatban minden feltételezése igaz és minden előítélete megalapozott. Ebben a lelki állapotában születhetett meg a fejében a gondolat, hogy az orosz hadseregnek le kellene rohannia Ukrajnát.

Sötét következmények

Vlagyimir Putyin jelenleg nem a valóságban él, nem látja át, valójában mi történik körülötte – mondta a BBC-nek Anton Barbasin, az Oroszország igazi arcának, valóságának bemutatására létrehozott Riddle Russia intézet elnöke. Egyetért azokkal, akik úgy vélik, hogy Oroszország államfőjét teljes meglepetésként érte az ukránok elszánt ellenállása az orosz hadsereggel szemben és az, hogy a nyugat egységesen kiállt a kijevi vezetés mellett, és azóta kellő pénzügyi támogatást és fegyvert ad a megtámadott országnak.

Senki sem kérdőjelezheti meg a véleményét – teszi hozzá az előbbihez Tatjana Sztanovaja, az R.Politik elemző cég vezetője. - Minden munkatársa tudja, mit gondol a világról és Ukrajnáról és tudják, hogy mit vár tőlük. Nem oszthatnak meg vele olyan információkat, amelyek ellenkeznek a víziójával. Nem látni, hogy Putyinnak lenne tartalékterve az ukrajnai háború befejezésére azon túl, hogy további technikát és embereket vezényelnek a frontra abban bízva, hogy a mennyiségi fölény végül agyonnyomja az ellenfelet – teszi hozzá Barbasin.

Közeleg a vég?

Hogy mi lehet ennek a vége, arra talán a szeptember végén pánikszerűen elrendelt mozgósítás utáni hírek utalnak a legjobban. Nem a több száz ezer szerencsétlen katonakorú férfiről van szó, akik szintén pánikszerű tempóban elhagyták Oroszországot vagy bujkálnak a hazájukban, hogy ne vigyék el őket, tönkretéve az életüket. Még csaknem is arról, hogy egyelőre az orosz társadalom többsége abban a lelki állapotban van, amelyben hazafias kötelességének gondolja kitartani az ország vezetése mellett a nemzettel szemben támadt nagy kihívás idején.

Még csak nem is azokról a kiszivárgó információkról, videókról van szó, amelyeken az látható, hogy a besorozott tartalékosok kriminális körülmények között élnek és saját maguknak kell gondoskodniuk felszerelésük egy részéről, ami nem kevés pénzükbe kerül. Fontosabbnak látszik ennél, hogy mintha az orosz politikai elit nem is olyan alacsony szintjén megjelentek volna az autokratikus putyini rezsim repedései.

A BBC idézi Roman Sztarovojt, az Ukrajnával határos oroszországi Kurszki régió kormányzójának szavait, aki megdöbbenve beszélt azokról a borzalmas állapotokról, amelyekbe a frissen besorozottak kerültek, beleértve ebbe azt is, hogy még egyenruhából sincs elég a számukra. Meghökkentem azon, hogyan lehetnek a védelmi minisztérium jelenlegi kiképzési egységei ilyen állapotban – fogalmaz a kormányzó. - Romos étkezde, törött és rozsdás zuhanyzók, nincs elég ágy, és ami van, az mind sérült.

Utolsó vérig

Vlagyimir Putyin úgy gondolja, hogy Ukrajna ellen indított háborúja létkérdés Oroszországnak, ezért győzne kell - mondja Sztanovaja. - És atomfegyverek felett rendelkezik - teszi hozzá. Szerinte az orosz államfő abban bízik, hogy a konfliktus nukleáris eszkalációjának bizonyos fokú fenyegetésével elérheti, hogy a Nyugat kihátráljon Ukrajna mögül.

Hasonlóan vélekedik Putyin radikális, messianisztikus lelki állapotáról Barbasin is, aki szerint a szerint nagyjából a következő gondolhatja. Ez a háború az utolsó esély az orosz birodalom fenntartására, amit a Nyugattal szemben kell megvívnia. A végső határhoz értünk, akár átlépi ezt Oroszország, akár nem. És ezt Ukrajna szövetségeseinek is látniuk kell.