Az orosz gazdaságot irányító szakemberek hozzáértésének köszönhetően Oroszország megúszta csőd nélkül az elmúlt fél évtizedet, amelyben Vlagyimit Putyin államfő egy múltba révedő, agresszív rendőrállam irányába mozdította el az ország politikai rendszerét - írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája a Moscow Timeson megjelent cikkében. Ez még most is hasznos és még a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is elismeri, hogy a kormány bevállalt néhány népszerűtlen intézkedést annak érdekében, hogy továbblépjenek ezen, azaz felgyorsítsák a gazdasági növekedést.

A számok makacs dolgok. Ezek szerint az orosz gazdaság 2014 és 2018 között évente átlag 0,5 százalékkal növekedett. Az IMF becslése szerint ez 1,1 százalékponttal maradt el attól, amit elérhetett volna, ha Moszkva 2014-es ukrajnai beavatkozása, elsősorban a Krím félsziget annektálása nyomán a nyugati országok nem vezettek volna be gazdasági szankciókat Oroszország ellen, továbbá ha 2014 közepétől kezdve nem esett volna vissza az olaj ára, kivasalva az ország exportbevételeit, és minderre nem válaszolt volna az ország vezetése költségvetési szigorításokkal. A szankcióknak 0,2, az olajáresésnek 0,6 százalékpontos hatást tulajdonítanak.

Új feladat

Az ország gazdaságát menedzselő vezetők egyensúlyban tartották a költségvetést, leszorították az inflációt, növelték a tartalékokat és mérsékelték az államadósságot, ám ennek az volt az ára, hogy az orosz gazdaság bővülése elmaradt a hozzá hasonló feltörekvő országok teljesítményétől, köztük az EU-s posztkommunista országokétól. Az új feladat a gyorsítás lenne. Az ennek érdekében hozott intézkedésekről elég jó véleménnyel van az IMF, annak ellenére, hogy a putyini rezsim ellenzéke halványnak tatja ezeket.

A stratégia lényege, hogy 13 úgynevezett nemzeti projektre felfűzve 2019 és 2024 között évente a GDP 1,1 százalékának megfelelő összeggel növelik az infrastruktúrára, az egészségügyi ellátásra és az oktatásra fordított állami kiadásokat. A kormány az idei év elejétől emelte az áfát, hogy forrást teremtsen ehhez és felemelték a nyugdíjkorhatárt (a nőknél 60, a férfiaknál 65 évre), hogy bővítsék a munkaerő kínálatát. A gondjuk az, hogy a társadalom nem fogadta el a nemzeti fejlesztési programot, a nyugdíjemelés - egy olyan országban, ahol alacsony az átlagéletkor - nagy felháborodást váltott ki, és immáron az emberek többsége gyengének tartja a kormány teljesítményét.

Mit javasol az IMF?

Az IMF - ahogy az várható volt - üdvözölte a nyugdíjreformot, ám túl nagyvonalúnak tartja, hogy Putyin a keserű pirula lenyelését a korai nyugdíjba vonulás lehetőségeinek bővítésével próbálja megkönnyíteni. Az áfaemelés is lehetett volna ambiciózusabb - derül ki a Valutaalap értékeléséből, hiszen nem növelte annyival az inflációt, mint amennyit vártak. Egyetértenek azzal, hogy javítani kell az infrastruktúrát, elsősorban a közlekedési rendszereket, amelyek rossz minőségük miatt elmaradnak attól, amit az Oroszországhoz hasonló fejlettségű országok kínálnak.

A nemzetközi szervezet közgazdászai úgy becslik, hogy az intézkedések hatására gazdasági növekedés 2024-re 1,6-2,0 százalékra mehet fel a 2019-re várt 1,2 százalékról. Ez ellensúlyozhatja a 2014 utáni csapások okozta kiesést, ám Oroszország a kétszázalékos bővüléssel nem tud felzárkózni a nála fejlettebb országokhoz. Ezért a Valutaalap további intézkedéseket javasol - amelyekkel lesz egy "kis" bökkenő.

Kivívnák az oroszok haragját

Például felhívja a figyelmet arra, hogy a munkaadók a bérek 30 százalékának megfelelő összeget fizetnek be a társadalombiztosítás különböző alrendszereibe. Az IMF szerint ezt csökkenteni kellene, hogy javuljon a vállalatok versenyképessége, a kieső költségvetési bevételt pedig további áfaemelésből kellene előteremteni. A gond az, hogy míg a tb-járulékokat nem érzékelik az emberek, az áfaemelést követő drágulást a boltokban igen. Így a Kreml nem igazán fogja figyelembe venni ezt a javaslatot, mint ahogy azt sem, hogy a szociális kiadások csökkentése árán vegyék vissza az állami elvonásokat, ami szintén javítaná a vállalatok versenyképességé. Ha ezt meglépnék azzal biztosan felhergelnék a vidéki orosz társadalmat.

A Valutaalap szerint csökkenteni kellene az állam újraelosztó szerepét. Becslésük szerint a GDP harmada megy át az állami költségvetésen, a hozzáadott érték 40 százaléka, a foglalkoztatottak 50 százaléka kötődik az állami szektorhoz. Az állami közbeszerzések értéke eléri a GDP 28,5 százalékát - egyben ez a korrupció legnagyobb forrása.

Ezt az ajánlást csak a putyini rendszer alapjának megrendítése árán fogadhatná el az orosz vezetés, mivel az elnök milliárdos barátai az állami beszerzéseken szedték meg magukat és ez folyamatos gazdagodásuk forrása. A Bloomberg publicistája szerint Putyinnak gondoskodnia kell oligarcha barátai jólétéről, ha el akarja kerülni, hogy összeálljanak és hátba döfjék.

Időzített bombák

Látva, hogy a rezsim nem tudja megtenni a gazdaság élénkítéséhez szükséges határozott lépéseket, adódik a kérdés, hogyan lehetne hatástalanítani az ország ketyegő gazdasági bombáit: a magánbefektetések zuhanását, a tőkekiáramlást vagy a lakosság elszálló adósságát. (A háztartások jövedelmük felét fordítják törlesztésre, tartozásuk eléri a teljes hitelállomány 37 százalékát.) Az ország devizatartalékából költhetnének a lyukak betömésére, de Putyin a bizonytalan nemzetközi gazdasági környezetben egyelőre bizonyára nem fogja ezt megtenni.

Az elnök gazdasági stratégiája regnálásának immár közel két évtizedében az volt, hogy el kell kerülni a nagy gazdaságpolitikai hibákat. Ennek megvan a határa, mégpedig az, hogy stagnáláshoz vezet. Ezen a gondon olyan gazdaságélénkítéssel lehetne úrrá lenni, ami vagy az amúgy is fogyó türelmű átlagemberek tűrőképességét tesztelné, vagy érdeksérelmeket okozna az ország befolyásos gazdasági csoportjainál. A Moscow Times cikkírója szerint Putyin egyelőre inkább kivár, mint hogy bármelyik kockázatot felvállalja.