Az oroszok többségéhez hasonlóan elnökük, Vlagyimir Putyin sem túl nagy rajongója a futball játéknak. Ennek ellenére jó ötletnek tartotta tíz évvel ezelőtt, hogy Oroszország rendezze meg a 2018-as labdarúgó-világbajnokságot - kezdi cikkét a Financial Times (FT) pénzügyi és sportszakírója, Simon Kuper annak kapcsán, hogy a napokban sorsolják a vébé döntőjének selejtezőcsoportjait.

Könnyen lehet azonban, hogy régen megbánta ezt a döntést. A jellemző hangalat, amivel Moszkvában találkoztam hivatalos körökben az volt: csak lennénk végre túl ezen az egészen - idézi Kuber Daniel Wolfe professzort, az orosz sportpolitika szakértőjét. A helyzet ugyanis az, hogy amikor elnyerték a rendezés jogát, Oroszország még egy más ország volt, mint most.

Kapcsolódó

Nyitott világ

Az FT publicistája visszaemlékszik a Bajnokok Ligájának 2008-as döntőjére a Chelsea és a Manchester United között. A meccset Moszkvában játszották. A külföldiek emberemlékezet óta először vízum nélkül jutottak át a felújított Domogyedovói repülőtéren, gyorsabban, mint ha az USA-ba érkeztek volna. Az orosz főváros vendéglői telt házzal üzemeltek, a tőzsdeindex a döntő hetében döntött csúcsot. A meccset kiválóan rendezték meg, a szállás csodás volt.

Két hónappal később Oroszország focicsapata Hollandia legyőzésével bejutott az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe, amelyet a második világháború végét követő 1945-ös népünnepély óta nem látott spontán fesztivál követett Moszkva utcáin.

Azon a nyáron kitört ugyan az orosz-grúz háború, ám a Nyugat csak legyintett rá. Hillary Clinton, a frissen megválasztott Barack Obama amerikai elnök éppen hogy csak kinevezett külügyminisztere 2009 márciusában azt ajánlotta az orosz vezetésnek, hogy a nyomják meg a reset gombot, azaz nyissanak új lapot a két ország kapcsolataiban.

A csúcsról a mélybe

Mindezek tükrében jó ötletnek tarthatta Putyin, hogy a 2008-as pekingi olimpiához hasonló felhajtással reklámozza Oroszországot. A 2018-as focivébé megrendezésével - akárcsak a kínaiak - egy prosperáló, öntudatos, önmagában bízó, modern hatalmat tálalhatott volna a világnak. A Fifa végül 2010 decemberében az oroszoknak adta a rendezés jogát. Ez lehetett Putyin legjobb élménye a világ legnézettebb sporteseményével kapcsolatban.

Ezután ugyanis egymást érték a csapások, amelyek befelé forduló, vergődő társadalommá tették Oroszországot. Moszkva 2014-es ukrajnai, majd 2015-ben kezdődött szíriai beavatkozása nyomán Oroszország a Nyugat szemében ismét ellenséges, agresszív hatalommá vált. Tíz amerikaiból hét nem kedveli az oroszokat, ami legrosszabb arány 1989 óta.

Európában sem lesznek sokan, akik elhiszik majd azt a képet, amelyet a vébémeccsek kapcsán Oroszországról lát. Az rendezvényre érkező újságírók - soha ennyi sajtómunkás nem volt egyidejűleg az országban, mint amennyi 2018 nyarán lesz - nem fogják eltitkolni, amit a nem túl rózsás orosz valóságról megtudnak.

A nyugati országok letettek ugyan arról, hogy bojkottálják a rendezvényt, ám alig lesz olyan fontos vezetőjük, aki a vébé kapcsán a helyszínre utazna, és ugyanez a helyzet a focit szponzoráló nagyvállalatokkal, sőt a szurkolók jelentős részével is. Az előadás így az orosz közönségnek szól majd azzal a mottóval, hogy Látjátok, emberek milyen nagyok és erősek vagyunk!

Katasztrofális költségek

A legjobban azok az orosz oligarchák örülnek a rendezvénynek, akiknek cégei részt vettek a vébé infrastruktúrájának felépítésében. Csak az új szentpétervári stadion (képünkön) 44 milliárd rubelbe (közel 200 milliárd forint, valamivel több a budapesti vizes vébé rendezésének költségével) került. Ez hétszerese az eredeti költségbecslésnek. A létesítmény a tervezettnél kilenc évvel később készült el, pontosabban az építésében alkalmazott észak-koreai munkások bevonása ellenére még mindig nincs teljesen kész.

Putyinnak táplálnia kell az oligarcháit, akik hálából teleraktak csinos stadionokkal néhány szegény várost, Volgográdot, Kalinyingrádot - idézi az FT cikke Sylvain Dufraisse professzort, a Nantes-i Egyetem tanárát. Az elnök erősítheti kemény vezető imázsát azzal, hogy a rendőrség eltakarítja a rendezvények helyszíneiről a 2016-os Európa-bajnokságon randalírozó orosz futballhuligánokat.

A közösségi média népe azonban nem veszi be a nemzetépítő vezérről szóló sztorit. Az internet tele van a túlságosan drágán épült stadionokról szóló sztorikkal. Ez nagyon rosszul jön Putyinnak annak tükrében, hogy a friss közvélemény-kutatások szerint az oroszok fele szegénynek tartja magát.

Tisztes távolságban

És van még egy csapás, ami megkeserítheti az oroszországi vébé szervezőinek szája ízét. Nevezetesen az, hogy a nemzeti válogatott csapnivalóan rossz csapat - emlékeztet az FT sportújságírója. Előfordulhat, hogy nagyon korán búcsúznia kell a világbajnokságtól. Az orosz válogatott a 65. a Fifa ranglistáján - ez a legrosszabb helyezés a 32 résztvevő csapat összehasonlításában.

Nem véletlen, hogy Putyin távolságot tart a nemzeti tizenegytől, a túlnyomó részben állami ellenőrzés alatt álló média pedig nem csinál nagy felhajtást a vébé körül. Szó sincs a 2014-es téli szoci olimpia előtti kampányról, amely azt harsogta az oroszok fülébe, hogy "Egy nemzet, egy csapat". Az ország vezetése valószínűleg már nem látja azt az óriási pr-lehetőséget a focivébében, amelyben korábban bízott.

A nyitókép forrása: Shutterstock.com