Egy ország - két terv. Az ország Szíria, a két tervet Oroszország és Törökország alakította ki jövőjével kapcsolatban. Ezek az elképzelések élesen szemben állnak egymással, ám Moszkva és Ankara egy vezéráldozattal megoldhatja ezt a gondot. És a sakktábláról eltűnő vezér nem egyikük vagy másikuk, hanem Bassár el-Aszad szírai elnök lenne - fejtegette a Moscow Timeson megjelent cikkében Bruno Macaes, az eurázsiai térség szakértője, tudományos kutató, aki Portugália Európa-ügyi minisztereként is dolgozott. Mit is akarnak a felek?

A Kreml maximális célja úgy szól, hogy Aszadnak orosz segítséggel vissza kell szereznie az ellenőrzést Szíria egész területe felett, amit az arab tavasz után vesztett el kilenc évvel ezelőtt. Ennek eredményeként Oroszország ki tudná használni mindazokat az előnyöket, amelyeket az így létrejövő szíriai vazallus állam kínálna neki. Elkezdődhetne a zsíros üzletekkel járó újjáépítés, majd megpróbálhatnák az Arab-öböl térségéből Európába irányuló gázvezetékek tranzitországává tenni Szíriát. A terv kulcseleme, hogy a szíriai kormányerőknek az ország uralásához el kellene foglalniuk az északnyugati térségben lévő Idleb városát.

Kapcsolódó

Ellenterv és hoppá

Az orosz stratégákat meglepte, hogy Törökország kitartóan érdeklődik a szíriai rendezés iránt, hiszen úgy látták, hogy Ankara nyugati szövetségesei lemondtak az országról. A magyarázat egyszerű: a török vezetésnek is van egy terve. Ankara meg akar szabadulni Aszadtól, akinek hatalma csak instabilitást, valamint újabb és újabb Törökországba tartó menekülthullámokat ígérhet neki. Szeretné exportálni Szíriába a többség uralmán alapuló politikai modelljét, amit a határ mentén kiterjedt gazdasági integrációval és magánszektor megerősítésével egészítene ki.

A Kreml azt hitte, hogy könnyen meghátrálásra késztetheti Törökországot, ha Idleb térségében erős katona csapást mér a hadseregére, de figyelmen kívül hagyott egy kevéssé ismert körülményt. Nevezetesen azt, hogy a törököknek volt egy trükkjük a tarsolyukban: az elmúlt időszakban világszínvonalú felfegyverzett drónsereget hoztak létre. Ennek segítségével napok alatt kétezer szíriai kormánykatonát likvidáltak, köztük három tábornokot, kilőttek több mint száz tankot és 72 ágyút, illetve rakétavetőt.

Pucérra vetkőztetve

Hirtelen megszűnt a szíriai légvédelem, pontosabban kiderült róla, hogy soha nem volt komolyan vehető fegyvernem. Az orosz hadsereg képes lenne forszírozni az Idlib kormányzóság elleni támadás folytatását, de már nem tudná úgy befejezni, ahogy szeretné, nevezetesen nem tudná úgy elfoglalni a várost és térségét, hogy ezt követően Aszad katonái képesek legyenek stabilan megtartani azt. A végeredmény: a Kreml nem tudja fenntartani Aszad hatalmát a kritikus régióban, és ha török hadsereg folytatja támadásait, akkor megdöntheti a szíriai elnök hatalmát. Ezzel a törököknek feltűnt a fény az alagút végén.

Ha ugyanis mindezt figyelembe vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy a Kreml könnyen eljuthat arra a következtetésre, hogy Aszad feláldozható. Ha már semmi haszna, akkor mehet isten hírével - semmiből sem állna megszervezni ellene egy palotaforradalmat. Ez jelentheti a kiutat ebből a helyzetből, hiszen a legfőbb orosz érdek, nevezetesen, hogy távol tartsák a Nyugatot Szíriától, így is teljesülhet. Csak meg kell egyezniük a törökökkel. Emellett Aszad távozásával eltűnne az iráni befolyás is az országból, ami sem Moszkvának, sem Ankarának nincs igazán ínyére.

Erdogan és Putyin már úgy találkozhatott egymással, hogy beláthatták: maximális céljaikat nem érhetik el Szíriával kapcsolatban, de megkaphatnak valami, ami elérhető, ha összeegyeztetik legfontosabb érdekeiket. Ennek sajnálatos ára az lehet, hogy az egységes, szuverén Szíria lehetősége az álmok világába távozik.