A Fehéroroszország és Oroszország együttműködésének szorosabbra fűzéséről készült javaslat, amelynek részletei nemrégen szivárogtak ki, valójában az orosz szándékokat tükrözik, így nem elfogadhatók a belorusz vezetésnek - idézte a Moscow Times Vlagyimirt Makei fehérorosz külügyminiszter kijelentését.

A két ország jelenleg Kazahsztánnal együtt tagja az Eurázsiai Uniónak, egy laza gazdasági szövetségnek, ám egy, az 1990-es években aláírt szándéknyilatkozat szerint szoros államszövetség kialakítására kellene törekednie Oroszországgal.

Az egyebek mellett a Kommerszant orosz üzleti lapban kiszivárogtatott hírek szerint egy szakértői testület azt javasolja, hogy a két ország 2021-re egységes adórendszert és jogrendszert hozzon létre, 2022-re pedig össze kellene hangolniuk nemzetközi kapcsolataik rendszerét is. Makei most azt mondta, hogy valójában ezek Moszkva előzetes elképzelései, amelyek elfogadhatatlanok Fehéroroszország számára.

Már nem érvényes

A felek saját állami intézményei feletti közös döntéshozó testületek felállítása sértené az 1999-ben aláírt szándéknyilatkozatot - mondta a külügyminiszter -, mert bár az közös valuta, jogrendszer, védelmi és külpolitika elfogadását tűzte ki célul, ám Alekszander Lukasenko belorusz és Vlagyimir Putyin orosz államfő az év elején megállapodott abban, hogy nem kezdeményezik az akkori megállapodásban szereplő elhatásozások végrehajtását.

A politikai föderáció vagy konföderáció szóba sem jöhet, a szoros integráció helyett Minszk álláspontja szerint a két ország mezőgazdasági és iparpolitikáját kellene összehangolni. Ami az utóbbit illeti, az elmúlt évtizedekben az a rendszer alakult ki, hogy Oroszország baráti áron szállított nyersolajat Fehéroroszországnak, amelynek finomítói feldolgozták azt, majd kedvező piaci áron exportálták a kőolajszármazékokat. A belorusz gazdaság jórészt ebből a bizniszből élt, ám Moszkva az utóbbi időben növelte az olaj árát, amit szakértők úgy értelemeznek, hogy zsarolja szomszédját a szorosabb gazdasági és politikai integráció kikényszerítése érdekében.

Menekülési stratégia

Úgy tűnik azonban, hogy a fehérorosz vezetés elszánta magát az ország szuverenitása - s ezzel saját hatalma - megőrzésére. Ezt bizonyítja, hogy Minszk elkezdte keresni az olaj alternatíváját - derül ki a lengyel Rzeczpospolita cikkéből. Lukasenko nemrégiben arról beszélt, hogy ki kellene használni a gdanski terminált, mint a legkényelmesebb utat az olajszállításra Fehéroroszországba Lengyelországon át. Emellett felajánlotta Ukrajnának a fehérorosz finomítók használatának lehetőségét.

További fejlemény, hogy a Kazahsztán olajszállítási szerződés ajánlott Fehéroroszországnak azzal a megkötéssel, hogy a vevő az onnan származó nyersanyagot csak saját céljára használhatná fel, azaz nem exportálhatná az abból származó benzint és gázolajat. A belorusz vezetés azt is mérlegeli, hogy az ország olajvállalata a Földközi-, vagy a Fekete-, vagy a Balti-tenger térségében olajkitermelési licenceket vásároljon, így teremtve nyersanyagforrást az ország finomítóinak.

A két fehérorosz finomító - a Naftan Novopolockban és a Mazir - évente 25 millió tonna olajat képes feldolgozni. Az orosz import évi 20-21 millió tonna. A gond az, hogy a két üzem igazodik az orosz nyersanyag sajátosságaihoz, így ha máshonnan érkeznek az olaj, akkor át kellene alakítani a rendszereiket. Kérdés, hogy ez megoldható-e, és ha igen, mibe kerülne.