Egy pletyka szerint, ha valaki megkérdezi, ki Vlagyimir Putyin orosz államfő legmegbízhatóbb tanácsadója, akkor az a válasz, hogy Rettegett Iván, Nagy Katalin és Nagy Péter cárok – kezdi az Ukrajna elleni orosz invázió következményeit mérlegelő cikkét a Financial Timeson Ivan Krastev politológus professzor Kelet-Európa-szakértő.

Nemrégiben nyíltan hasonlította háborúját Nagy Péter Oroszországának három évszázaddal ezelőtti háborújához Svédországgal szemben, amelyben egyebek mellett olyan területek kerültek orosz kézre, amelyek ma a NATO-tag Észtországhoz tartoznak.

Kapcsolódó

Miközben az orosz államfő a néhai Szovjetunió vagy inkább a cári Oroszország helyreállítását hajszolja a világon belüli „orosz világ” nevében, amely nagyobb, mint amit az Orosz Föderáció átfog, valójában az utolsó európai birodalom összeomlását látjuk, és Putyin feláldozza saját autokratikus rendszere oltárán az orosz etnikumot.

Az ukrán területek megszerzéséért folytatott kétségbeesett harc közben Oroszország elveszti kulturális vonzerejét, vagy modern szóval: a soft powert, azt a szellemi befolyást, amit környezetére gyakorolt.

Az European Council on Foreign Relations kutatóintézet felmérése szerint az európaiak többsége elvesztette minden illúzióját az oroszokkal kapcsolatban. Sokan közülük támogatják, hogy Európa szakítson meg minden gazdasági, kulturális, sőt akár diplomáciai kapcsolatot Oroszországgal. A nyugati szankciók ugyan nem késztették az orosz vezetést külpolitikája megváltoztatására, de rábírták az európai országokat arra, hogy elfogadják azt a képet, miszerint Moszkva soha nem lesz a Nyugat megbízható partnere.

Oda a posztszovjet identitás

A soft power szempontjából az Ukrajnával szembeni invázió nyomán vége szakad az emberek egy részében élő posztszovjet identitásnak, és elmosódik az a nemzetközi megbecsülés, amit az oroszok a náci Németország legyőzésének fontos szereplőjeként szereztek. A Krím 2014-es orosz annektálása előtt az Ukrajnában élőknek édes mindegy volt, hogy nem orosz, hanem ukrán útlevelük van, most, hogy az orosz hadsereg óriási áldozatokkal járó háborút folytat Ukrajna ellen, sokan hangsúlyozzák, hogy nem oroszok, hanem ukránok. A közös posztszovjet identitás, ami összekötötte az Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban élőket, megszűnt.

A háború nem a Szovjetunió helyreállítása, hanem annak végleges szétverése. Lehet, hogy a birodalmak csatatereken születnek, de egyben az is lehet, hogy a könyvesboltokban érnek véget. Az ukrajnai könyvesboltokban korábban polcok sora volt tele orosz kiadványokkal, ám garantálható, hogy a háború nyomán ezek eltűnnek. Az európai városokban eddig nem igazán tettek különbséget oroszok, fehéroroszok és ukránok között, ám ezután fognak. A szláv nyelvek és kultúra iránt érdeklődők közül sokan választják majd az orosz helyett más szláv nemzetek kultúráját.

Oda a kettős identitás

A háború előtt Putyin oligarchái és az orosz középosztály úgy élt, hogy két részben eltérő kultúrához, Oroszországhoz és az európai társadalmakhoz tartozónak vallhatta magát. Ebből a kettős öntudatból nem sok marad. Oroszországban manapság csak az tekintheti magát „igazi” orosznak, aki támogatja Putyin háborúját a Nyugat ellen. Nyugaton az oroszokat egyre kevésbé tekintik „igazi” európaiaknak. Sok orosz, aki külföldre menekült a rezsim elől, úgy érzi, hogy emigrációban él.

Két ország határának megváltoztatása kétféleképpen lehetséges. Egyrészt fizikailag, másrészt szellemileg. Vlagyimir Putyin és a hozzá közelálló nacionalisták úgy gondolták, hogy a háború célja nem egyszerűen az ukrán-orosz határ megváltoztatása, hanem a szellemi, kulturális határ megváltoztatása is Európa és Oroszország között, azzal a céllal, hogy a kettő világosan elváljon egymással. Tragikus módon a háborúval ezt a célt elérték.