Hszi Csin-ping kínai államfő több mint hússzor találkozott orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal azóta, hogy 2012-ben posztjára került. A gyakori kölcsönös látogatások és a geopolitikai kapcsolatok átalakulása ellenére a két ország mélyebb gazdasági együttműködése nem sok gyümölcsöt hozott - írja a CNN Money.

A kínai elnök útban a világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 hamburgi csúcstalálkozójára köszön be Putyinhoz Moszkvában. Találkozójuk azonban az orosz elnök jelentős világpolitikai befolyása ellenére nem egyenlő felek megbeszélése lesz - értenek egyet a szakértők.

Hosszú távon

Kína napról napra nagyobbra nő és erősebbé válik. Eközben Oroszország Putyin politikai súlya ellenére strukturális hanyatlásban van - foglalja össze a lényeget Ian Bremmer, az Eurasia Group kutatócsoport vezetője. A két ország közeledésével kapcsolatos remények 2014-ben erősödtek fel, amikor az EU és az USA Moszkva ukrajnai beavatkozásai miatt szankciókat vezetett be Oroszország ellen.

Ez komoly pénzügyi nehézséget okozott az orosz államnak, bankoknak és vállalatoknak, mert azóta nehezebben jutnak hozzá a nyugati tőkéhez. A bajt fokozta a 2014 végére padlóra kerülő olajár, amely lefaragta az ország bevételeit. Putyin válasza erre az volt, hogy közeledni kezdett Kínához.

A nagy durranás

Ekkor hozták tető alá az évek óta előkészítés alatt álló gázmegállapodást, amely szerint Oroszország 30 éven át szállít földgázt Kínának. Az üzlet teljes értékét 400 milliárd dollárra becslik a szakértők (ez a magyar GDP nagyjából háromszorosa). A dolog mindkét félnek jó.

Kína energiaéhsége csillapíthatatlan és igyekszik kerülni az egyoldalú függést a közel-keleti forrásoktól, különösen azért, mert az energiahordozókat szállító hajók a geopolitikai feszültségekkel terhes dél-kínai-tengeren át érkeznek az országba. Az oroszok az exportpiacaikat tudják sokszínűbbé tenni a kínai eladásokkal.

És semmi más

Ezen a nagy durranáson kívül viszont Moszkva nem sokat tud felmutatni a "kínai nyitás" eredményeként. Óriási csinnadrattával harangozták be az orosz-kínai kapcsolatok megerősítését, de ezen túl nem sokat látunk, legalábbis nem tapasztalunk olyasmit, amit a Kreml remélt - véli Gustav Gressel, a nemzetközi kapcsolatok szakértője.

Oroszország a sok beszéd ellenére, miszerint sokoldalúbbá kéne tenni gazdaságát, továbbra is az energiahordozók kiviteléből szerzi exportbevételei felét, költségvetési jövedelmei harmadát. Ezért a kínai kapcsolat nem sokat segíthetett a szankciók és az alacsony olajár okozta gondjain

A gazdaság 2015-2016-ban recesszióban volt, az IMF 2017-re 1,5 százalékos növekedést jósol. Csakhogy 2010 és 2012 között még évi 3,5 százalékos volt a tempó, és már ezek sem voltak igazán jó évek.

Kicsi és féloldalas

A két ország kereskedelme nem sokat bővült az elmúlt években és féloldalas maradt. Orosz oldalról Kína az ország második legnagyobb kereskedelmi partnere az EU után, a kivitel 9,6 százaléka ment oda 2016-ban szemben a 2014-es 7,5 százalékkal. Eközben Kína oldaláról az oroszok nincsenek benne az első tízben.

És a helyzet a befektetéseknél sem jobb. A kínai tőke nem kedveli az orosz piacot, mert átláthatatlan, nagy a kockázat és (még kínai mércével mérve is) rettenetesen kiterjedt a korrupció - mondja Andrew Kenningham, a Capital Economics kutatóintézet vezető elemzője. Nincs olyan szellemi termék Oroszországban, amely érdekelné a kínaiakat.

Peking az új selyemút koncepcióval akarja átszabni a világkereskedelem útvonalait. Az új szállítási rendszerek érintenék Kazahsztánt és Üzbegisztánt, amelyeket Moszkva a saját hátsó udvarának tekint, de nagyobb részben elkerülnék Oroszországot magát.

A show

Miután a két ország kapcsolatainak gazdasági eredményei nagyon soványak, egyértelmű, hogy a Hszi-Putyin csúcs valójában másról szól. Elsősorban az orosz belpolitika része. A Kreml ura kínai kollégája fogadásával eljátssza hazai közönségének, hogy továbbra is egyik vezető szereplője a nemzetközi politikának. Erre szüksége van a lassan közelgő 2018. tavaszi elnökválasztás előtt - véli Gressel.