Meglepetést okozott a piacokon az a tegnapi bejelentés, miszerint a svájci Glencore árupiaci kereskedő cég és a katari állami vagyonalap 19,5 százalékos részesedést vásárol Oroszország legnagyobb olajcégében, a Rosznyeftyben. A megállapodás túlmutat az üzlet közvetlen jelentőségén - véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája.

Hatással lehet a közel-keleti geopolitikai viszonyokra, bepillantást enged Oroszország homályos belpolitikai viszonyaiba és módosítja az olajpiaci viszonyokat is. Vlagyimir Putyin orosz államfő és régi szövetségese, Igor Szecsin, a Rosznyefty vezérigazgatója (képünkön) nagy nyertesei az üzletnek, annak ellenére, hogy a részvények piaci áruk alatt cseréltek gazdát.

Rácáfolt a lesajnálásra

A Rosznyefty részleges privatizációját részben pénzügyi, részben politikai okok miatt hajtották végre még az év vége előtt. Az orosz költségvetésnek szüksége volt a bevételre - amivel pótolhatja a kieső olajjövedelmeket -, amit nem hitelfelvétellel akartak megszerezni, mert Putyin irtózik az adósságtól.

Ennél is fontosabb azonban, hogy demonstrálni akarták a Moszkvával szembeni nyugati embargó hatástalanságát. A szankciók ugyan nem tiltják meg a nyugati cégeknek, hogy részt vegyenek orosz privatizációkban, ám nyilván óvatosságra intenek bármilyen oroszországi befektetéssel kapcsolatban.

Ezért aztán korábban arról szóltak a hírek, hogy legjobb esetben kínai vagy kazah vásárló veheti meg a Rosznyefty-pakkot, vagy még inkább az olajcég maga vásárolja vissza részvényeit, majd jövőre eladja azokat egy befektetőnek. A nem túl elegáns megoldásra lett volna pénze a vállalatnak, minthogy több mint 19 milliárd dollár készpénz lapul a trezorjában.

Nagy erőfeszítések

Ezt végül Szecsin és Putyin erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült elkerülni. A Rosznyefty-vezér még az orosz oligarchák köréből is kiemelkedik rongyrázó életmódjával, ami az elmúlt időszakban kezdett kockázatossá válni számára. Minden oroszok államfője ugyanis mostanában keményebben lépett fel a hivalkodó luxussal szemben.

A szabály egyszerű: minden oligarchának bizonyítania kell, hogy többet hoz az országnak, mint amennyit kap tőle. Szecsinnek ez a Rosztnyefty-üzlettel sikerült.

A vezérigazgató az elmúlt hónapokat a privatizáció előkészítésével töltötte, keresztbe-kasul utazva a világon, ráadásul miután sikerült felhajtania a neves vevőket, nem felejtette el, hol a helye. Amikor Putyin elismerését fejezte ki neki a sikerért, megköszönte a főnök diplomáciai közbenjárását az üzlet tető alá hozásában.

Új barát

Putyin valóban komolyan hozzájárult a sikerhez. Katar nem tartozik Oroszország hagyományos szövetségesi közé, ráadásul van érdekellentét a felek között. Az Öböl menti ország főként azért akarja a szíriai polgárháború végét, mert Európába - az oroszok fő piacára - akar gázt exportálni egy arrafelé vezető vezetéken.

Ugyanakkor a Kreml érdekelt abban, hogy Irán és az emírségek részt vegyenek a szíriai helyreállításában és szívesen fektessék be a tőkéjüket Oroszországban. Ezért fogadta személyesen Tamim bin Hamad Al Thanit, Katar első emberét januárban, és tárgyalt vele vagy két órán át.

Nyugati cégek

Az orosz vezetés egyértelmű sikere, hogy közvetlenül be tudott vonni nyugati cégeket is az üzletbe. A Glencore hangsúlyozza, hogy csupán 300 millió eurót fektetett be a Rosznyeftybe a saját pénzéből. Ugyanakkor lehetőséget kapott arra, hogy a cég exportjából naponta 220 ezer hordó olaj értékesítésében vegyen részt. Eddig csupán 190 ezer hordó eladását közvetítette.

A Glencore-ral egy jelentős olajpiaci szereplő állt ki amellett, hogy érdemes a tőkét Oroszországba vinni. Ráadásul az általa fizetett vételár egy részét az olasz Intesa Sanpaolo bank hitelezte, amely ezzel politikai kockázatot is vállalt - igaz, nem akkorát, mint amekkorát akkor, amikor elvállalta, hogy pénzügyi tanácsadóként is segíti a privatizációt.

Szép pénz

A Rosznyefty-pakett olcsóbban kelt el vártnál, de nem sokkal. A Glencore bejelentés szerint 10,2 milliárd eurót fizettek a portékáért, ami elmaradt attól a 10,5 milliárdtól, amelyről Putyin beszélt, amikor gratulált Szecsinnek az üzlethez. Végül is 697 milliárd rubel folyhatott be a büdzsébe, ami hárommilliárddal marad el a tervezettől.

Sokkal fontosabb azonban ennél, hogy bejöttek az államfő politikai számításai. Az orosz befektetési lehetőségek immáron messze nem tűnnek olyan kockázatosnak, veszélyesnek, mint amilyennek az elmúlt két évben, a nyugati szankciók bevezetése után tűntek.

És még csak melegít Donald Trump, az USA megválasztott elnöke vagy Francois Fillon, a francia elnökválasztás esélyese, akik nem igazán pártolják az orosz-nyugati kapcsolatok lefagyasztását.