A katonai vereségek még a szoros ellenőrzés alatt tartott Oroszországban is ahhoz vezettek, amihez sokszor szoktak. Egyesek nyíltan bírálnak másokat a kudarcokért, s bár Vlagyimir Putyint, Oroszország államfőjét egyelőre nem érinti a kritika, az októberben 70. születésnapját ünneplő államfő elgondolkodhat azon, hogy immáron leáldozóban van a politikai csillaga – véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája.

Az orosz szélsőjobboldal már a korábbi baklövésekért is szívesen kárhoztatta Szergej Sojgu védelmi minisztert, aki, miután nem orosz származású, könnyű célpont az ultranacionalistáknak. Amikor azonban néhány órával azt követően, hogy Putyin bejelentette négy ukrán tartomány Oroszországhoz csatolását, az orosz hadsereg kénytelen volt kivonulni a donyecki Liman városából, elszabadult az egymásra mutogatás.

Razman Kadirov csecsenföldi diktátor Telegram-posztban esett neki Alekszander Lapin vezérezredesnek, a város védelméért felelős katonai parancsnoknak, aki bizonyítottan 150 kilométerre a harc helyszínétől vezényelte a védekezésre kényszerített orosz csapatokat. Kadirov azt javasolta, hogy fokozzák le és egyszerű bakaként küldjék ki a frontra.

A ravasz zsoldosvezér

Csatlakozott hozzá a hadsereg vezetésének szapulásában Jevgenyij Prigozin, a Wagner Group magánbiztonsági cég vezetője, akinek zsoldosai Kadirov csecsen önkénteseihez hasonlóan az orosz oldalon harcolnak. A kiszivárogtatott hír szerint privát beszélgetésben azt mondta, hogy az összes semmirekellőt ki kéne vezényelni a frontra mezítláb egy szál vadászflintával a kezében. Ravaszságára jellemző, hogy később nyilvánosan azt mondta, nem a parancsnokokra gondolt.

A harmadik muskétás ebben a sorban Andrej Guruljov volt altábornagy, jelenleg a kormánypárt, az Egységes Oroszország parlamenti képviselője volt, aki szerint a bajok forrása, hogy mindenki hazudik a hadseregben, letagadják a gondokat, jobbnak láttatják a helyzetet, mint amilyen.

Az ilyen megszólalások nem meglepőek a vereségek kapcsán, de ahol jól működik a vezetés, ott nem kerülnek nyilvánosságra. Például az ukrán hadsereg visszavonulása idején nem tört meg a kijevi vezetés egysége, csak néhány felmentés mutatta, hogy változtatnak a személyi összetételén. Az, hogy Guruljov kiterjedt hazudozással vádolja az orosz parancsnokokat, egészen különös

Putyin érinthetetlen

Kadirov, Prigozin vagy Guruljov persze nem vetemedett arra, hogy a főparancsnokot is felelőssé tegye. A felszínen a hadsereg és a "szabadúszók", a két privát katonai szervezeten kívül az ultranacionalista internetes bloggerek között van feszültség. A Bloomberg cikkírója azonban úgy véli, hogy a következő logikus lépés Putyin hibáztatása lesz, ha továbbra is hátrálni kényszerül az orosz katonaság, ahogy az október elején a déli és a keleti fronton is látszott.

Persze valamiféle katonai puccsra gondolni nem csak azért lenne téves, mert ennek egyelőre semmi jelét nem látni, hanem azért is, mert Oroszország és a Szovjetunió történetében ezek nem jártak sikerrel. A dekabristák 1825-ös felkelése egy fiatal tisztgeneráció életébe került, a Sztálin ellen állítólag lázadó katonai vezetőket a diktátor lemészároltatta, Nyikita Hruscsov pártfőtitkár ennél diszkrétebb módon szabadult meg az állítólag ellene szervezkedő háborús hős Zsukov marsalltól.

A Mihail Gorbacsov szovjet államfő ellen jórészt katonák részvételével indított puccs 1991-ben valójában közröhejbe fulladt. Lev Rohlin tábornok, az első csecsen háború hőse az 1990-es években Borisz Jelcin államfőt akarta eltávolítani a hatalomból sikertelenül, és ugyanezt tervezte Vladiszláv Acsálov Dmitrij Medvegyev államfővel, míg 2011-ben 65 évesen váratlanul meg nem halt.

A propagandamasina is akadozik

Hiába tűnik azonban úgy, hogy az orosz titkosszolgálat és az ország urai jól teljesítenek a katonai vezetők kézben tartásában, a jelenlegi helyzet némileg eltér a korábbiaktól – véli a Bloomberg publicistája. Az ukrajnai hadműveletek nélkülözik a központi irányítást. Inkább olyanok, mint valamiféle középkori hadjárat, amelyben a hercegek a saját szakállukra és persze hasznukra kevéssé koordinált akciókat folytatnak.

Ráadásul úgy tűnik, a propaganda-hadjárat sem úgy folyik, ahogy az irányítói szeretnék. Nincsenek háborús hősök akiket a nép ünnepelhetne és a mozgósítás legfőbb üzenete az, hogy akinek a legkisebb lehetősége van rá, az kivonja magát alóla.

Irány a csernozjom

A rosszul alakuló háború hősök helyett olyan parancsnokokat termel, akik nem akarják elvinni a balhét a kudarcért – véli a Bloomberg cikkírója. Túl korai lenne bármit mondani arról, hogy a történetnek milyen következményei lesznek Vlagyimir Putyinra és rezsimjére nézve, a körülmények azonban összeállnak ahhoz, hogy az első komoly kihívással vagy kihívásokkal találja magát szembe.

Az idősödő diktátor az Ukrajna ellen indított katasztrofális inváziójával túl messze kalandozott a támogatóitól, aminek az lehet a vége, hogy egyedül találja magát az ukrán csernozjomon (feketeföld) bokáig süllyedve a sárban. És így jó célponttá válhat.