Nem több mint egy hónapon belül Oroszország és Fehéroroszország eljutott első számú vezetőik barátságos csúcstalálkozójától a súlyos diplomáciai feszültségig. A minszki külügyminisztérium azzal vádolta Mihail Babics orosz nagykövetet, hogy hamis adatokkal sározza beloruszt az interjúiban és képtelen különbséget tenni egy orosz szövetségi régión belüli kerület, illetve egy független állam között. Kisvártatva hasonló hangon megfogalmazott válasz érkezett a moszkvai külügytől - írja a Moscow Timieson megjelent háttérelemzésében Artyom Shraibman, a Carnegie Moscow Center politikai kommentátora.

A vita

Kapcsolódó

A két ország az elmúlt évtizedekben mindig rendezni tudta a vitáit azon az alapon, hogy megtalálta az egyensúlyt a belorusz igények és az ezek teljesítéséhez szükség orosz erőforrások között. Legújabb vitájuk viszont lefagyott. Minszk dollármilliárdokat veszít azon, hogy Moszkva új exportadót vetett ki a szomszédjába kivitt kőolajra, amivel lehetetlenné tette, hogy a fehéroroszok a piaci ár alatt, olcsón vett orosz olajból készült finomított termékeken, amelyeket piaci áron értékesítenek, nagy hasznot zsebeljenek be.

Fehéroroszország azzal vádolja az oroszokat, hogy ezzel felrúgják az Eurázsiai Gazdasági Unió szabadkereskedelmi szabályait. Erre azt a választ kapja, hogy Moszkva visszatért egy az 1990-es években a felek közt létrejött megállapodáshoz, amelynek értelmében a két országnak szoros gazdasági-politikai unióra kell lépnie egymással. Tessék ehhez igazodni! Szakértők úgy vélik, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő úgy akar hatalmon maradni mandátuma 2024-es lejárta után, hogy átveszi az orosz-fehérorosz unió irányítását.

Hamm, bekapja

Figyelembe véve a két ország nagysága és népessége közti különbséget - a közel 147 milliós, 1649 milliárd dollár GDP-t termelő Oroszország áll szemben a nem egészen 9,5 milliós, évi 60 milliárd dollár GDP-t elérő (ez a magyar GDP körülbelül fele) Fehéroroszországgal - ez nem jelent mást, mint teljes beolvasztást. A beloruszok azonban, különösen az elit megszokta a függetlenséget, az ország államfője, Alekszander Lukasenko egyenlőségjelet tesz a szuverenitás és saját hatalma közé.

Lukasenko február közepén három napon át tárgyalt Putyinnal Szocsiban. Álláspontja szerint a két ország arra született, hogy egymás barátai legyenek, és ennek szellemében előbb-utóbb minden vitájukat rendezik majd. Csakhogy az év elején az említett Mihail Babics új orosz nagykövetet neveztek ki Minszkbe, aki keresi a verbális konfliktust az fehérorosz vezetéssel.

Durr bele!

Babics korábban a volgai szövetségi kerület elnöki megbízottja volt. A második csecsen háború alatt az ottani kormányt vezette. Ukrajnába is ki akarták nevezni 2016-ban, de Kijev elutasította. Minszkben megijedtek attól, hogy egy volt titkosszolgálati ember jön hozzájuk. Putyin megbízottjaként tekint a nagykövetre, míg Fehéroroszországban kormányzónak gúnyolják. Ami azt illeti a Belaruszban tett utazásai a Moscow Times publicistája szerint tényleg olyanok, mint ha egy földesúr járná körbe a birtokait.

Ő az első orosz nagykövet, aki találkozott a fehérorosz ellenzék képviselőivel is, ami a felek közti vita tükrében kétértelmű lépés volt. Emellett egymás után adja az interjúkat az orosz médiának, amelyekben szisztematikusan visszautasítja Minszk Moszkva elleni érveit és megfogalmazza Fehéroroszországgal szembeni kifogásait. A RIA Novosztyinak adott legutóbbi interjújában eljutott a diplomáciai szabályok felrúgásának határáig: hatféleképpen fogalmazta meg, hogy Belarusz gazdaságilag Oroszország köldökzsinórján lóg és azt mondta, hogy Lukasenko nevetségesen érvel a felek vitájában, továbbá az a célja, hogy a szavazókat Oroszország mint ellenség ellen hangolja.

Csihi-puhi

Az érzelmileg túlfűtött beszólások nem idegenek az orosz-fehérorosz kapcsolatoktól, de szinte mindig Lukasenko keménykedik és az orosz fél igyekszik csitítani a kedélyeket. A diplomáciában a kormányok játsszák egymással szemben a rossz rendőr szerepét, nagykövetek pedig a jó rendőrét, mert az a dolguk, hogy lehetőség szerint javítsák küldő és fogadó országuk viszonyát. Babics fellépése felrúgja ezt a szabályt. Neki nem kell félnie attól, hogy árt a kapcsolatoknak, mert Moszkva nem sokat veszthet azon, ha maga ellen fordítja Minszket.

Lukasenko tapogatózása a vita nyomán a nyugati országoknál semmit sem ígér, mert nem bíznak benne. Így az orosz álláspont egyszerű: ha nem akartok integrálódni velünk, akkor szerezzetek máshonnan olcsó olajat! Majd meglátjuk, mire mentek. Más esetben erre a dacolás lenne a választ és a két ország messze eltávolodna egymástól. Lukasneko azonban nincs abban a helyzetben, hogy keménykedjen: Európában nem akarnak befogadni a személyében egy autokratát, és ha szétzilálódnának az orosz-fehérorosz gazdasági kapcsolatok, az olyan gazdasági katasztrófa lenne, amire gondolni se mer - véli a Moscow Times cikkírója.

Babics munkáját megnehezíthetik Belaruszban, de ezen túl a felek nem érdekeltek a feszültség fokozásában. A fehérorosz gazdaság időt nyerhet, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez, ami nem lesz könnyű, mert az oroszok a mezőgazdasági termékektől a katonai járművekig belső forrásokból helyettesítik a szomszéd országból érkező importot. Minél nagyobb része zajlik le ennek az átalakulásnak Lukasenko regnálása alatt, annál könnyebben szabadulhatnak meg utódai az ország posztszovjet oroszfüggőségétől- zárja optimista felütéssel cikkét a Carnegie Moscow Center munkatársa.