Putyin Ukrajna elleni háborújának kezdte óta szinte minden nap szóba kerül, hogy a Nyugat milyen szankciókkal tudná térdre kényszeríteni az agresszort. A szankciós politika heves vita tárgya, melyben gazdasági racionalitás és a politikai hatékonyság, valamint az időtényező a legfontosabb, vagyis hogy milyen távon várható hatékony eredmény. 

 A Friedrich-Ebert-Stiftung (FES), a Jelen hetilap és a Political Capital (PC) szerdai eseményén szakértők járták körbe, hogy mely szankciók érhetnek célba a gyakorlatban. A felvezetőben Krekó Péter, a Political Capital igazgatója elmondta: szerinte a szankciók témakörében kevesebb szó esik arról, hogy miként lehet megmérni ezek valódi értelmét, mint gazdasági, hadviselési és morális eszközök.

Nincsen észszerű alternatívája

Aa korai kutatások pesszimisták voltak: a szankciók az esetek harmadában érik el a céljukat, bár ennél már valamelyest pozitívabb képet festenek a jelenkor mérései - fogalmazott Berkes Rudolf, a PC elemzője. 

Könnyű azt mondani a gazdasági szankciókra, hogy nem hatékony eszközök, de ezeknek az alternatívái már háborús cselekmények, és kockázatosabbak nemzetközi szinten, eszkalációs veszélyeket hordoznak.

– állapította meg Berkes.

A leglátványosabb hatást a technológiai szankciók jelentik, amik az orosz harci képességekre komoly hatást fejtenek ki, tehát lerövidíthetik a háborút. Megfelelő nyugati technológia nélkül az orosz energia, hadiipar és légiközlekedés néhány éven belül, vagy akár idén is jelentős nehézségeket fog elszenvedni. 

Fogy a lőszer a szankciós fegyverből 

A szankcióknak valójában nem is mérhető külön-külön a hatásuk, rövidtávú sikereket nagyon nehéz felmutatni - véli Deák András György, a Világgazdasági Intézet (VGI) tudományos főmunkatársa.

Kapcsolódó

Jelen pillanatban az a gond a szankciós politikával, hogy már most elmentünk a lehetőségek határáig: az orosz olajról való leválás vitája pont arról szól, hogy a Nyugat immár nem tud mást tenni, az USA szerint például ez egyenesen kontraproduktív intézkedés – állítja a VGI munkatársa. Szerinte Putyin részéről eddig nem voltak olyan tilalmak, amikre számított a Nyugat, Oroszország nem ment bele a szankciós játszmába: még nem eszkalálták a gazdasági fegyvereiket, egyedül a gáz- és olajcsapok elzárásával fenyegetőznek.

Nem tudjuk pontosan felmérni, hogy jelenleg mekkora csapást mér Oroszországra ez a több ezer szankció. Persze vannak előrejelzések, amik rendre 10 és 30 százalék közötti gazdasági visszaesésre számítanak – azonban mivel Oroszország nem közöl kereskedelmi statisztikákat, mindenki részben sötétben tapogatózik - fogalmazott Győrffy Dóra, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) oktatója.

Bár azt tudni lehet, hogy mintegy 50 százalékkal csökkent az orosz import, és ez valódi csapást jelent a gazdaságuknak, ennél pedig még erőteljesebbek a technológiai szankciók. Többen arra számítanak, hogy Kína majd pótolja ezeket, ám a félvezetőkhöz és mikroprocesszorok nem tudtak hozzáférni az USA szankciói miatt.

Nem valószínű, hogy az oroszok a vezetés ellen fordulnak

A panelbeszélgetésen szóba került Oroszország helyzete, pontosabban hogy milyen kép alakulhatott ki az orosz lakosság fejében a szankciókról. Krekó Péter szerint a valóságtól elrugaszkodott elvárás, hogy a népharag végül elsöpri Putyint, egyelőre nem látják ennek a nyomait. Ezek a szankciók ráadásul segítenek az agresszornak elhitetni a népével, hogy a „gonosz Nyugat” őket sújtja a háborúért. 

A PC igazgatója ezután a közvélemény reakciójáról beszélt, idézve egy korábbi Eurobarométer kutatást, amely szerint az EU lakosságának több mint kétharmada támogatja a szankciókat. Bár azt is kiemelte, hogy amikor az infláció hatása beérik, ez a lelkesedés valószínűleg csökkenni fog.

Zajlik egy információs háború, melynek orosz részről a manipulálható statisztikák is eszközei – magabiztos nyilatkozatokat tesznek, és azt próbálják hangsúlyozni, hogy a részükről bármeddig képesek elhúzni ezt a háborút. Valamint Krekó szerint az a tény, hogy a nyugati szövetségei rendszeren kívül mások nem alkalmaznak szankciókat, középtávon megkönnyíti Oroszország helyzetét. 

Menekültsválság és szankciós fáradtság

A BCE oktatója szerint Putyin valószínűleg arra számít, hogy egy migrációs krízis kiváltásával képes lesz destabilizálni Európát, mert számára a 2015-ös menekültválság is kedvező hatással járt. Ezzel egyetértett Krekó Péter is, aki szerint ebben az élelmiszerválság előidézése is szerepet játszik, valamint a szankciós politika aláásása a közvéleményben:

Számítok egy ilyen háborús és szankciós fáradtságra, amikor az emberek érzelmileg elfordulnak a szankcióktól, miután már a pénztárcájukon is érezni fogják ezeknek hatásait.

Nézetét osztotta Győrffy Dóra is, bár kiemelte, hogy a világgazdaság háború nélkül is rosszul állt volna a koronavírus-járvány miatt, a visszaesésnek több tényezője van. Ami még ténylegesen fájhatott Putyinnak, hogy kivonult az országból több mint ezer külföldi nagyvállalat, a bennmaradókon pedig óriási nyomás van. Ezek a cégek nem is igazán a munkahelyek szempontjából fontosak, hanem a technológiai hiánycikkek miatt, amit nehéz lesz pótolni. 

Nem fog azonnal megroppanni Oroszország, de arra jó esély van, hogy elszegényedik, és így jóval kevesebb bajt tud okozni a Nyugatnak.

– állítja a BCE egyetemi tanára. 

Nincs jövője a Paks 2-nek

A beszélgetés legvégén elhangzott Orbán Viktor magyar kormányfő nyilatkozata, miszerint az orosz energiahordozókról való leválás atombomba lenne a magyar gazdaságra. A szakértők egyetértettek abban, hogy hosszú távon lehetséges ezek kiváltása, inkább a következő pár évben vannak technológiai akadályok.

Beruházási oldalon is megvannak a tervek, az igazi gond a költségek és a politikai elszántság terén keresendő. Körülbelül öt év alatt meg lehet teremteni az olajról való leválás technológiai lehetőségeit, és talán a földgázét is – állítja a Világgazdasági Intézet munkatársa. Szerinte viszont a Paks 2 projekt „alapvetően halott”, a magyar kormányban is volt egy elmozdulás ebben a kérdésben, miután elővették a Paks 1-es üzemidő meghosszabbítását.