Az orosz történelem egyik alapvető sajátossága, hogy az ország elitje átveszi a friss nyugati eszméket, és egyben a szélsőségükig hajtja azokat. Így vette át az abszolutista államszervezést Nagy Péter cár, akárcsak a marxista kommunizmuskoncepciót Vlagyimir Iljics Lenin - vezeti fel a mai orosz vezetés viselkedésének hátterét firtató cikkét Leonyid Ragozin, a Moscow Times publicistája.

Miskin herceg, Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének hőse is erről beszél, amikor arról filozofál, hogy ha egy orosz áttér a római katolikus hitre, akkor biztosan azonnal jezsuita lesz, és azon belül fanatikus. Ha valaki ateista lesz, az azonnal követelni fogja az istenhit betiltását, és azt, hogy ezt rendőri erővel kényszerítsék ki.

Kapcsolódó

Ez a hagyomány a Moscow Times publicistája szerint a ma divatos szélsőjobboldali populizmus átvételekor is folytatódik. Oroszország az a hely, ahol élő embereken próbálják ki legkeményebb formáját. Szerencsére kevesebb emberi tragédiával, mint 100 éve, az államszocializmus orosz változatának bevezetése idején, bár az irredenta háború Ukrajna ellen súlyos áldozatokkal jár.

Alt right troll

A publicista úgy látja, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő élvezte, amikor a Financial Timesnak adott interjújában úgy léphetett fel, mint az amerikai radikális jobboldali alt right mozgalom legnagyobb trollja. Bejelentette a liberalizmus végét, kigúnyolta a női egyenjogúságot, elítélte Angela Merkel német kancellárt, mert beengedett országába egymillió szír menekültet és dicsérte amerikai kollégáját, Donald Trumpot a bevándorlókkal szembeni keménységéért. Mit sem törődött azzal, hogy Oroszországban él a világ negyedik legnagyobb bevándorlópopulációja (tagjai főként Közép-Ázsiából érkeztek).

Ez illik Putyin ideológiai rugalmasságához, ami segítette politikai karrierjét. Jól elvolt a liberális világnézettel az 1990-es években, majd vidáman játszott a szovjet nosztalgia húrjain, amikor ez nem hozott jobb életet az oroszoknak, aztán nem riadt vissza a vérgőzös etnikai nacionalizmustól és a keresztény fundamentalizmustól, ha ez szolgálta az érdekét. A Moscow Times cikkírója szerint újra liberális lenne, ha ettől javulna népszerűsége, bár egy dolog ez ellen szól: ez ellent mondana kleptokrata oligarcharendszerének, amit az elmúlt években kiépített.

A gyűlölet átirányítása

Ez az ideológiai rugalmasság az európai és amerikai alt rightra is jellemző. A mai radikális jobboldal támogatja a demokráciát, nem harcol a kisebbségi jogok ellen és elismeri Izraelt. A meghatározatlan gyűlöletet, amit süllyedő társadalmi státuszú támogatóitól becsatornáz, a muszlimok és más bevándorlók ellen fordította. A posztmodern politikai csatatéren az ideológiák nem állandók - csak az aktuális politikai piaci igényhez igazodó termékek csomagolásai.

A szélsőjobboldal az idegengyűlöletre és az egoizmusra játszva mozgósítja szavazóit. Hatalomtechnikusai szerint ez pusztán technikai választás a részükről: ugyanígy játszanak rá a piaci befektetők az emelkedő vagy eső tőzsdei árfolyamokra. A liberálisok az emberek jobb jövőbe, haladásba vetett hitére, toleranciájára játszanak rá, míg radikális ellenfeleik a gyűlöletükre és a dühükre. Bármelyik bejöhet.

A közelmúlt "gyümölcsei"

Az 1990-es években Oroszország volt a világon az első hely, ahol a liberális álmok látványos kudarcot vallottak: széthulló országot és szegénységet hoztak az embereknek. Ebből nőttek ki az olyan groteszk politikai képződmények, mint Vlagyimir Zsirinovszkij a bolsevizmust és a fasizmust ötvöző, liberális demokratának nevezett pártja. Kialakult a mérgező trollkultúra, a média, az agymosás istenítése és a látványos elhatárolódás bármilyen alapelv, alapérték követésétől.

Putyin fő ideológusa, Vlagyiszlav Szurkov mindezt összegereblyézte és 2005-ben nyilvánosság hozott teóriájában elkeresztelte a "szuverén demokrácia" rendszerének. Putyin nem emelkedhetett volna fel az orosz liberálisok korruptsága, kettős mércéje és intellektuális impotenciája nélkül - véli a Moscow Times szakírója. Nem véletlen, hogy az 1990-es évek számos ifjú "liberálisa" ma tagja a putyini rendszer elitjének.

Nyugaton sem más

A Moscow Times publicistája ezt követően súlyos intelmet fogalmaz meg a nyugati civilizáció híveinek. Úgy véli, nem adhatnak leckéket Oroszországnak olyasmiből, amit a nyugati államok is elkövetnek. Nem várhatják el, hogy ássa el nacionalizmusát és irredenta hajlamait, amikor a Nyugat Kelet-Európában bátorítja a szélsőjobboldali beszédet, a történelmi emlékezetpolitikát és fegyvereket szállít az ukrajnai félnáci Azov Zászlóaljnak.

Nem kifogásolják, hogy Oroszország beavatkozik szomszédai ügyeibe, ha nyugati országok is ezt teszik a világ minden táján. Nem ostorozhatják a Kremlt azért, hogy trollok hadseregét alkalmazza hamis hírek terjesztésére, amikor ugyanilyen trollseregek vívnak dezinformációs háborút egymással nyugaton is, amit az ottani országok parlamentjei nem tudnak szabályozni.

Hiába mutogatnak rá

Miközben a Kremlt manipulátornak minősítik, amely beavatkozik más országok belügyeibe, Putyin joggal mutat rá, hogy nem ő formálja más államok belpolitikáját. A nyugati liberálisok képtelenek elérni legfőbb céljukat, azt, hogy megszabaduljanak, Donald Trump amerikai elnöktől, aki ráadásul jó eséllyel indul újraválasztásáért a 2020-as elnökválasztáson.

A nyugati országok belefáradva Ukrajna támogatásába visszaengedték az orosz képviselőket az Európa Tanácsba, Európa demokratikus egyeztető fórumába (ahonnan az ukrán diplomaták ez ellen tiltakozva kivonultak). Ehhez sincs köze az orosz vezetésnek, meg ahhoz sem, hogy ezt éppen akkor tették, amikor az ukránok félretéve etnikai nacionalizmusukat képesek voltak egy liberális demokráciához illő elnökválasztást tartani.

Amikor a végtelenségig cinikus Putyin megjelentik a tévéképernyőkön, sok nyugati megfigyelő, szakértő, elemző és átlagpolgár egy idegen hűbérurat lát benne, aki a galaxis másik végéből érkezett, így még a DNS-e sem egyezik az övékkel - folytatja kifakadását a Moscow Times publicistája. Soha nem fogadnák el, hogy nem látnak mást, mint csupán saját maguk groteszk, rajzfilmfiguraként megrajzolt, torz mását.