Az Ukrajnában dúló háború enyhén szólva furcsa – véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája, aki a Krím félsziget orosz annektálása után hagyta el hazáját. Az orosz állampolgárok üzleti vagy magáncélból elutazhatnak Ukrajnába, és ehhez csak június óta kell vízumot kérniük. A harcoló felek nemrég megállapodtak, hogy lehetővé teszik az ukrán vállalatoknak a gabonaexportot.

Az orosz gázszállítások a harci cselekmények alatt is folytatódtak Európába az ukrajnai tranziton keresztül, bár csökkentett mennyiségben. Azok az országok, amelyek fegyverekkel látják el a védekező felet, eközben energiahordozókat és műtrágyát vásárolnak az agresszortól, amely ezt a bevételét is háborús céljaira fordíthatja. Ilyesmi mondjuk a második világháború alatt elképzelhetetlen lett volna.

Állandó változtatás

És ha ez nem lenne elég kusza, akkor még hozzávehetjük, hogy az agresszor lényegében havi szinten változtatja, hogy végül is mit is akar elérni azzal, hogy rátámadt szomszédjára. A kezdeti célok jól ismertek: Kijev elfoglalásával meg akarták buktatni az ukrán politikai rezsimet, hogy lecseréljék egy orosz klónrendszerre, illetve fegyverletételre akarták kényszeríteni az ukrán hadsereget. Ez a terv olyan súlyos kudarcot vallott, hogy a Bloomberg szakírója szerint helyesebb lenne a Kreml álmának minősíteni.

Ezt követően megváltoztak a célok, az orosz hadseregtől azt várták, hogy foglalja el Ukrajna Luhanszk és Donyec régióját, amelyre az ezen a területen 2014-ben létrejött két bábállam igényt tartott. Ebből az előbbi jött össze úgy, hogy az utolsó zsebkendőnyi területért hetekig tartó harcot kellett vívniuk, tüzérségi támadásokkal letarolva a később elfoglalt területet. Ezután leállt a támadás a Donyeck régió még ukrán kézen lévő nyugati területéért. Amerikai források szerint két hete kellett volna kezdődnie az újabb orosz támadásnak, ám ennek egyelőre semmi jele.

Eközben megérkeztek a védekező félhez azok a nyugati tüzérségi fegyverek, amelyekkel támadhatják az orosz hadseregnek a megszállt ukrán területeken lévő raktárait és utánpótlását, így – mint az Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szavaiból kiderült – új célt tűztek ki. A két Dombaszi tartományon kívül a déli Herszon és az ettől északra lévő Zaborizzsja tartományra is igényt tartanak. Nem független országként képzelik el ezeket az ukrán területeket, hanem Oroszország részeként.

Nagyobb területet kompenzációként

A Bloomberg cikkírója szerint ezt felfoghatjuk úgy, hogy az eredeti terv – rezsimbuktatás és kapituláció – bukása nyomán Vlagyimir Putyin orosz államfő a korábbinál nagyobb ukrán terület elcsatolásával kompenzálná magát mint hadvezért. Bár az elcsatolást a Krím mintájára népszavazással erősítenék meg, aminek nyomán Moszkva kinyilváníthatná, hogy immáron az orosz anyaföldet védi az ukrán támadókkal szemben, ez az új stratégia azt tükrözi, hogy a Kreml alapvetően a háború első napjaiban megszerzett területek védelmére korlátozná háborús céljait.

Emellett kibontakozik egy további stratégia is, ha hinni lehet Igor Girkinnek (Sztrelkovnak), aki harcolt Ukrajnában 2014-ben és az egyik legkeményebb nacionalista bírálója a szerinte nem eléggé kemény orosz háborús erőfeszítéseknek. Ő arról értekezett a Telegram fiókjában, hogy az orosz új cél a várhatóan délen ellentámadásba lendülő ukrán hadsereg megverése, majd a meggyengült ukránok kiszorítása kiszorítása Donbaszból. Ha Sztrelkov jól spekulál, akkor ez újabb stratégiaváltás lenne.

Nem jött el a kompromisszum ideje

Mindezek alapján a Bloomberg szakírója szerint nem jött el a kompromisszumkötés ideje. Miért ajánlana Putyin fel bármit is, ha láthatóan egyre kevesebbel kell beérnie, még ha ez a korábbinál nagyobb ukrán terület elcsatolását jelentené is. Rob Lee, az amerikai Foreign Policy Research Institute kutatóintézet vezető munkatársa úgy fogalmaz, hogy a béke első feltétele ebben a háborúban olyan katonai helyzet kialakulása, amelyben az orosz hadsereg képtelenné válik újabb területszerzésekre.

Addig ugyanis a Kremlnek nincs oka engedményeket tenni egy béketárgyaláson, és egyelőre még nem tartunk itt. A következő hetek két lehetséges forgatókönyvéből az egyik a Sztrelkov posztjában szereplő lehetőség: az ukránok elbukják a déli területek felszabadításáért indított nagy ellentámadásukat és az oroszok ezt kihasználva újraindítják offenzívájukat Donbaszban. Ennek nyomán Putyin és környezete feléleszthetné eredeti álmait az ukrán rendszer megdöntéséről.

Ha az ukránok sikereket érnek el, akkor az orosz államfő újra csavarhat egyet háborús céljain, mondjuk az orosz propaganda bejelentheti, hogy „a civil lakosság védelme érdekében visszavonulnak egyes területekről a terrorista módszerekkel támadó ellenség elől”. Aztán az orosz államfő kitalál valamilyen új stratégiát, ami azzal a reménnyel kecsegteti, hogy egyszer csak befejezheti ezt a háborút úgy, hogy győztesnek nyilvánítsa magát.