A „részleges” mozgósítás, amit Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője elrendelt, egy csapásra megváltoztatta az Ukrajna ellen indított orosz inváziót az átlag oroszok számára – írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája. A sajtó egy része idézőjelbe teszi a „részleges” szót, mióta kiderült, hogy a mozgósítandók számáról szóló pontot titkosították a kormányrendeletben, és ez csak az egyik olyan eleme a mozgósításnak, ami káoszhoz vezetett a döntés utáni napokban. A másik,hogy a sorozótisztek igyekezek élen járni a munkájukban.

Amikor megkapták a kvótájukat, egy részük elkezdett „vadászni” minden elérhető férfira, aki elé került. Ez vezetett el ahhoz, hogy olyanokat is berendeltek sorozásra, kik túlkorosak voltak, vagy nem volt semmilyen katonai tapasztalatuk. Az emberekre való tekintet nélküli sorozás dühödt reakciókat váltott ki, ami több tucat sorozóiroda elleni támadásban, gyújtogatásban öltött testet, ám ez minden bizonnyal nem érte váratlanul az ország vezetését. Sőt egyfajta kalkulált indulatkeltésről lehet szó.

Vlagyimir Putyin orosz államfőnek az a háború érzelmi, hiúsági kérdés, és miután az, minden oka megvan arra, hogy emelje a tétet. Ha bejelenti, hogy Ukrajna egy részének Oroszországhoz csatolását a négy ottani tartományban lezajló kamu népszavazás után, az is elképzelhető, hogy honvédő háborúvá nyilvánítja az eddig „speciális katonai műveletek” megnevezés alatt folytatott agressziót. Ezzel teljesen új irányt szabna az orosz társadalom háborúhoz fűződő viszonyának.

A lakkosság érintettsége

Putyin a háború kirobbantásakor abban bízott, hogy az éppen hadra fogható katonasággal megszerzi, amit Ukrajnától akar. Eközben a társadalomnak úgy tálalták a dolgot, hogy a harcok távol állnak tőle, nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni. Miután ez a számítás láthatóan tévesnek bizonyult, most vehetnek egy 180 fokos fordulatot: a mozgósítással, amelynek létszáma akár milliós is lehet a beismert 300 ezer helyett, bevonják a társadalmat a konfliktusba.

A koncepció része, hogy nem zárták le a határokat azok előtt a férfiak előtt, akik el akarják kerülni a bevonulást. A Kremlben úgy számolhatnak, hogy ezzel megszabadulnak azoktól, akik a legkeményebben ellenzik a katonáskodást. Így akiket elvisznek, azok olyanok, akik nem bánják, ha haza fegyverbe szólítja őket: eddig passzívak voltak ugyan, de alapvetően vevők a patrióta ideológiára.

Egy részük bizonyára alkalmatlan katonának, ám idővel alkalmazkodhat új szerepéhez egyfajta Stockholm-szindróma jegyében.

Más szóval elfogadhatják azok nézőpontját, akik belekényszerítik őket abba, hogy vásárra vigyék a bőrüket. Ez a nézőpont lehet az, hogy az ország vezetői nem tehettek mást, mint hogy besorozzák az orosz férfiakat, hiszen veszélyben volt a haza becsülete, mert a nyugat összefogott Ukrajnával Oroszország ellen.

Nem leszek gyenge láncszem

A történet vége az lehet, hogy az oroszok végül beletörődnek a sorsukba. Úgy gondolhatják, hogy bár ez nem is az ő háborújuk, nem vonhatják ki magukat a nemzet szolgálatából. A Bloomberg publicistája ezzel kapcsolatban idézi a Prakha művésznevű orosz reppert, akit megkérdeztek, hogy ha besoroznák, vállalná-e katonáskodást. Azt felelte, nem lenne éppen ő gyenge láncszem, nem a hazafias hadova nevében harcolna Putyin hívó szavára, hanem a családjáért és az otthonáért. A Kreml éppen erre a hangulatra bazírozhat, arra, hogy az oroszok úgy érezzék, hogy az ország kudarca az ő személyes kudarcuk is.

Más kérdés, hogy ez is kevés lehet ebben a háborúban, még akkor is, ha tényleg azokat küldik a frontra, akiknek van valamilyen katonai múltjuk. Még a jobboldali Telegram-csatornák is arról írnak ugyanis, hogy enyhén szólva megkophatott a besorozottak harckészültsége, amivel a katonai vezetés nem tud mit kezdeni. Az elmúlt két évtizedben az orosz hadsereg a hivatásos katonaság felé mozdult el, a sorkötelezettséget kettőről egy évre csökkentették, ráadásul az emiatt gyengébben kiképzett embereket nehéz szintre hozni, mert a jó kiképzők a fronton harcolnak, ha még élnek.

Nem lesz hatástalan

Ami az ukrán felet illeti egy ukrán katona világosan fogalmazott a mozgósításról: Persze, hogy rossz hír nekünk az oroszországi mozgósítás. Ha az új katonák nem is lesznek motiváltak a harcra, puska van a kezükben, amit használni fognak. Igor Girkin szélsőjobboldali közíró, a 2014-es ukrajnai harcok veteránja vélhetően jól számol, amikor arról beszél, hogy az erősítéssel arra lehet képes az orosz hadsereg, hogy a következő hónapokban megtartsa a már megszerzett ukrán területeket, biztosítsa, hogy folytatódjon a háború és később talán újra támadjanak.

A Bloomberg cikkírója úgy véli, hogy az orosz nacionalisták legalábbis érzik – és minden bizonnyal az orosz elnök is tisztában van vele –, hogy a „speciális katonai műveletekben”, azaz a február óta eltelt hónapokban túl sok életet, technikát és időt játszottak már el ahhoz, hogy háború sötét realitása, Oroszország fokozatos lepusztulása hirtelen megváltozzon, és sikeres hódítássá váljon.