Néhány évvel ezelőtt egy vacsorán, amelyet az amerikai nagykövet moszkvai rezidenciáján tartottak, megkérdeztem egy vezető külpolitikai tisztviselőt, hogy van-e a Kremlben bárki, aki ért Ukrajnához – kezdi sztorizással a Moscow Timeson megjelent írását Steven Pifer amerikai politológus professzor, az Egyesült Államok volt ukrajnai nagykövete. A válasz az volt, hogy természetesen van olyan személy, aki jól ismeri Ukrajnát, ám az illető néhány másodperc múlva hozzátett ehhez még valamit: de senki sem hallgat rá.

Ez a történet alátámasztani látszik Moszkva Ukrajnával szemben követett politikáját az elmúlt hét évben, ez ugyanis az pontosan azt tükrözi, hogy a Kreml döntéshozói, élükön Vlagyimir Putyin államfővel nem igazán értik a szomszédos ország társadalmának érzelmeit és gondolkodását. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov a napokban azt mondta, hogy Oroszország partnerként, szövetségesként és bármilyen egyéb szempontból teljesen elvesztette Ukrajnát. Biztos nem ez volt az orosz vezetés szándéka, de valahogy mégis eljutottak ide, amivel a szóvivő szavai szerint tisztában vannak.

Putyin utoljára 2013-ban járt Kijevben annak apropóján, hogy megünnepelték az 1025. évfordulóját annak, hogy a Kijevi Rusz felvette a kereszténységet. Ekkor elmondott beszédében azt mondta, hogy az oroszok és az ukránok mindannyian a bő egy évezreddel ezelőtt történtek szellemi örökösei, és a két nép kétséget kizáróan valójában egy nép. Ezt a kategorikus kijelentést az ukránok milliói úgy fogadták, mint önálló kultúrájuk, történelmük és nyelvük tagadását. Az orosz elnöknek azonban ez vélhetően nem esett le, mert a kijelentést azóta is többször megismételte.

2014

Oroszország gyakorlatilag katonai erővel elvette Ukrajnától a Krím félszigetet, amikor 2014 elején a maidani forradalomba belebukott az oroszbarát Viktor Janukovics államfő, s ezért hatalmi vákuum volt az országban. Ezzel aligha erősítette az ukránok szimpátiáját, akárcsak a délkelet-ukrajnai Dombaszban hatalomra került oroszbarát szeparatisták támogatásával. Az utóbbi az elmúlt hét évben 13 ezer életet követelő polgárháborúvá vált. Az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása után Moszkva bepróbálkozott a Novorosszija koncepció meghirdetésével arra bazírozva, hogy Ukrajna keleti régiói Új Oroszországnak tekintve magukat leválnak a szomszéd országról, ám az ötlet kevés támogatóra talált.

Volodimir Zelenszkij 2019-es váratlan elnökválasztási sikerével új fejeztet nyithattak volna a két ország közötti diplomáciában, miután elődjét, Petro Porosenkót, aki ötéves mandátumát az ukrán hadsereg megerősítésére használta, utálták. Zelenszkij nyitott volt arra, hogy a két ország viszonyát a minszki megállapodás alapján rendezzék, amely szerint Ukrajna államrezsimjének föderatív rendszerré kellene alakulnia, nagy önállóságot hagyva régióinak, így Donbasznak is. Cserébe helyre kellene állítani az eredeti orosz-ukrán határt.

Ezért a nyitottságért cserébe Zelenszkij szinte semmit sem kapott. Putyin belement, hogy 2019 decemberében találkozzon vele, illetve Angela Merkel német kancellárral és Emmanuel Macron francia államfővel. Ezen a tanácskozáson fogolycseréről, teljes tűzszünetről Donbaszban és újabb találkozóról állapodtak meg 2020 tavaszán. Ebből csak a fogolycsere valósult meg.

Megalázó engedmények

A Kreml urai a kompromisszumkeresés helyett úgy gondolják, hogy megalázó engedményekre kényszeríthetik az ukrán elnököt. A minszki egyezménnyel szembe menve azt várták tőle, hogy közvetlenül tárgyaljon a senki által el nem ismert két „népköztársaság” vezetőivel, amelyeket Dombaszban az oroszbarát erők kikiáltottak. Ennek az lett az eredménye, hogy Zelenszkíj, aki hatalomra kerülése idején ambivalens volt a Ukrajna nyugati integrációjával kapcsolatban, ma már nyíltan támogatja az ország belépését a NATO-ba, ami Moszkvának elfogadhatatlan.

A Kreml erőszakoskodása Ukrajnával szemben meggyőzte a kijevi kormányt és a közvélemény igen nagy részét, hogy az ország stabilitásának kulcsa, ha minél szilárdabban lehorgonyozzák a nyugati szövetségi rendszer, az EU és a NATO mellett. Az orosz hadsereg felvonulása az ukrán határon még egy lapáttal rátesz erre. A két ország nincs katonailag egy súlycsoportban, de az ukránok csúnya sebeket ejthetnek az oroszokon, főként ha partizánharcra rendezkednek be, amire készülnek.

Ezért aztán az Ukrajnát jól ismerő politológus publicista szerint itt lenne az ideje, hogy az orosz vezetés felülvizsgálja politikáját a szomszédos országgal szemben. A rossz kiindulópont, miszerint a két nép valójában egy, rossz politikához vezet, és olyan hibákat okozhat, amin nem csak Ukrajna, hanem Oroszország is sokat veszíthet, például ha egy katonai akcióra válaszul újabb nyugati szankciókat kapna a nyakába.